W
Wilson
Guest
- Délen az orosz erők folytatták az előrenyomulást eltérő irányban, elsősorban Nyikolajevet célozva meg. A két nap alatt 100-150 km-t haladtak előre. A nagyobb városokat blokád alá vették és hátrahagyták. Az orosz csapatok hátsó oszlopait megtámadták.
- A harmadik napon (február 26-án) folytatódott a Kijev és Harkov blokádjára és bekerítésére irányuló hadművelet. Kijev alatt a csapatok egy nap alatt 30-40 km-t tettek meg a manőverek során. Kelet felől még mindig próbálkoztak az orosz erők kivonulásával a blokád alá vett Csernyihiv városából az ukrán főváros felé. Érdemes megjegyezni, hogy ezt a keletről Kijev felé irányuló offenzívát egyértelmű késéssel hajtották végre. Az egy-két nap alatt teljesítendő távolságot (200 km) nem sikerült három nap alatt (február 24-26.) megtenni. Délkeletre, Harkiv irányában az orosz hadsereg Balakleja felé vonult, és igyekezett lezárni a Harkiv körüli bekerítőgyűrűt.
- Délebbre, az LNR hadseregéhez csatlakozó csapatok február 26-án Szeverodonyeck közelében elakadtak. Válaszul az ukrán fegyveres erők megkezdték a visszavonulást a Donbasszban lévő állásaikból, elsősorban az 57. és a 79. dandár, amelyeket bekerítéssel fenyegettek. Az, hogy ez a bekerítés nem történt meg három nap alatt egy korlátozott műveleti területen, és hogy a csapatok viszonylag akadálytalanul vonultak vissza, az orosz parancsnokság újabb elszámolási hibája volt.
- Február 26-án az LNR csapatai a visszavonuló erőket üldözve és oldalba támadva áttörést értek el Novoaidar irányába (30 km-rel). E célból átkeltek a Szeverszkij Donyecen, megkerülve az AFU erőit Scsasztia városában. A Donyecki Népköztársaság Volnovakha közelében haladt előre (összesen 10-20 km-t három nap alatt). Műveleti szünet következett be a "szétesett" inváziós erők átcsoportosítása, valamint az erősítések és tartalékok felvonultatása miatt. Délen a Krímről érkező orosz csapatok Zaporizzsja külterületén kezdték meg a harcokat.
- Az eredmény: az offenzíva teljes mélysége a hadjárat három napja alatt (február 24-26.) legfeljebb 150-200 km volt. Működési válság következett. Az évszak és a sáros időjárás természetesen szerepet játszott a tempó csökkenésében (bár a csapatok többnyire aszfaltozott utakon haladtak). Akut problémát jelentett a tartalékosok további tömeges mozgósítása is (előzetes becslések szerint legalább 500 000 ember).
- A veszteségeket csak becsülni lehetett. Három nap alatt az orosz oldalon 150-200, az ukrán oldalon 500-1000 áldozatról számoltak be (nagyrészt az első napi rakétatámadások miatt). Négy nap alatt (február 24-27.) az orosz fél részéről egyes jelentések szerint 270-300 halottat jelentettek (nem világos, hogy ez az LNR-t is magában foglalja-e vagy sem).
- Az adatokat mindenképpen ki kell igazítani. Nincs pontos információ; ez titkos, el van rejtve a nyilvánosság elől. Mások becslések (és pletykák). De a lényeg: nem történt erkölcsi összeomlás az ellenség fegyveres erőiben, amelyek továbbra is ellenálltak. Ez az egész stratégia, valamint a művelet általános elképzelésének és egyes részleteinek újragondolását tette szükségessé.
- A Védelmi Minisztérium (MoD) március 02-i közleménye 498 halottról és 1597 sebesültről számolt be. Nem világos, hogy ez magában foglalja-e az LPRDF-et, valamint a minisztériumi egységeket (pl. a Belügyminisztériumnak alárendelt egységeket), vagy sem. Így az átlagos napi veszteségek meghaladták az orosz és a szovjet erők veszteségeit az afganisztáni, a grúziai és a csecsenföldi hadjáratokban, valamint az Egyesült Államokét Irakban.
Egyéb hiányosságok és hibák.
- A gosztomeli leszállási művelet felvet bizonyos kérdéseket. Általában az ilyen taktikai támadások helikopterekről mély ellenséges állásokba. Minden egyes alkalommal olyan kockázatot jelentett, amely súlyos áldozatokhoz vezethetett. A 45. gárdista légideszantos különleges erők dandárjának feltehetően 200 könnyűfegyverzetű elit ejtőernyősének leszállása a Gosztomel melletti Antonov repülőtéren egy ilyen kategóriába tartozott.
- Az NGU (Ukrajna Nemzeti Gárdája) egy válogatott 4. dandárját tüzérségi egységekkel és egy harckocsizászlóaljjal (azaz nehézfegyverzettel) azonnal ellene vetették. Különálló (meg nem erősített) jelentések szerint ez mintegy 50 orosz ejtőernyős halálát okozta. Ha ez igaz, akkor ez a háború első két-három napjában az összes áldozat felét (és valószínűleg többet) jelenti. Ennek a számadatnak a megbízhatósága nem ismert. Lehetséges, hogy ez túlzó (és észrevehetően). Vagy az összes veszteségről van szó (beleértve az áldozatokat is).
- Úgy tűnik, hogy olyan károk keletkeztek, amelyeket el lehetett volna és el kellett volna kerülni. Az északról érkező páncélos erősítés a második napon mindenképpen áttört volna Gostomelbe. Az intézkedés (és más hasonló intézkedések) célszerűsége ilyen körülmények között megkérdőjelezhető volt. Hacsak a sürgős, kockázatos leszállást a Gosztomel melletti Antonov repülőtéren nem indokolta az, hogy valami stratégiailag fontos, politikai és/vagy műszaki szempontból is fontos dolgot kellett elfoglalni. Akárhogy is, az igazság még mindig ismeretlen.
- Érdemes megjegyezni, hogy az USA a 2003-as iraki Szabadság hadművelet során, amellyel a jelek szerint a jelenlegi orosz erők ukrajnai akciói is összefüggésbe hozhatók, felhagyott az ilyen taktikai műveletek gyakorlatával az ellenséges vonalak mögött és egyáltalán látótávolságban. Erre azután került sor, hogy a háború első napjaiban Umm Qasr városánál kudarcot vallottak, amikor egy hasonló helikopteres támadás során lezuhant egy szállítóhelikopter a legénységgel és a leszállóegységgel együtt.
- Jelentős problémát jelentett az éjszakai harcok szinte teljes hiánya, a konvojok éjszakai mozgása kikapcsolt fényszórókkal, ami az amerikai hadsereg egyik fő "jellemzője" Irakban. Ez jelentősen csökkentette az áldozatok kockázatát is. Ennek oka nyilvánvalóan az volt, hogy az előretolt és támadó erők kétségbeejtően híján voltak az éjjellátó és hőkamerás berendezéseknek, valamint az ellenség terepen való észlelésének egyéb technikai eszközeinek (azaz felszerelési problémák).
- Mindent egybevetve, az itt, fent és lentebb kiemelt körülmények között a legfőbb és legdrágább erőforrásban - az élőerőben- bekövetkezett károkat lehetett volna csökkenteni, méghozzá érezhetően. Legalábbis a hadjárat első két-három napján. Az indokolatlan légi (helikopteres) támadások elhagyása például a becslések szerint a napi átlagos veszteségek mintegy 50%-os csökkenését eredményezhette volna. Az alább vázolt szervezési és egyéb problémák kiküszöbölése további 25%-kal csökkentené a veszteségeket.
- Így az orosz fegyveres erők átlagos napi veszteségei a háború első napján nagyjából 10-15 halálos áldozatra - 70-80%-kal - csökkenthetők. Bár egy átgondoltabb elemzéshez pontosabb becslésre és a veszteségek eloszlására lenne szükség. Mindazonáltal az indokolatlan kockázat elutasítása a különleges művelet folyamán elkezdődött. Úgy tűnik, hogy az orosz erők parancsnokságán történt némi "korrekció".
- A logisztika és az ellátási vonalak megszervezése is kérdéseket vet fel. Értelemszerűen az oszlopok útvonalán egy vagy két menet (100-150 km) alatt nagyméretű logisztikai bázisoknak kellett volna lenniük, ahol a felszerelés feltöltésére és javítására is lehetőség van. Ez lehetővé tenné a meghibásodások miatti felesleges eszközveszteségek és a támadás túl korai "kifulladása" miatti tempóveszteség elkerülését.
- A hadművelet ilyen szisztematikus támogatásának hiánya mellett szól, hogy a hadjárat harmadik napján (február 26-án) hadműveleti szünetet kellett tartaniuk, és az erősítést fel kellett húzniuk, a legjobb esetben is 150-200 km-t lefedve egyes területeken. Az Egyesült Államok esetében Irakban négy nap múlva, 350 km megtétele után alakult ki ilyen helyzet. És ez azután történt, hogy az amerikai hadsereg váratlanul erős ellenállásba ütközött An-Najaf és Kerbala alatt, és miután háromnapos porvihar tört ki.
- Az ukrajnai hadszíntéren zajló háború valósága megmutatta, hogy az Orosz Fegyveres Erők tömeges felszerelésére van szükség UAV-kkal (pilóta nélküli légi járművek, beleértve a - sorkatonákat is). Ez abból adódott, hogy fedezni kellett a menetoszlopokat. Természetesen a modern háborúkban a veszteségek akár 80-90%-át is a tüzérségi erők okozzák. Ez azonban elsősorban a pozíciós harc feltételei között, kis mélységben és alacsony támadási tempójú harcok esetén fontos. Ez volt a helyzet korábban a Donbasszban.
- A harmadik napon (február 26-án) folytatódott a Kijev és Harkov blokádjára és bekerítésére irányuló hadművelet. Kijev alatt a csapatok egy nap alatt 30-40 km-t tettek meg a manőverek során. Kelet felől még mindig próbálkoztak az orosz erők kivonulásával a blokád alá vett Csernyihiv városából az ukrán főváros felé. Érdemes megjegyezni, hogy ezt a keletről Kijev felé irányuló offenzívát egyértelmű késéssel hajtották végre. Az egy-két nap alatt teljesítendő távolságot (200 km) nem sikerült három nap alatt (február 24-26.) megtenni. Délkeletre, Harkiv irányában az orosz hadsereg Balakleja felé vonult, és igyekezett lezárni a Harkiv körüli bekerítőgyűrűt.
- Délebbre, az LNR hadseregéhez csatlakozó csapatok február 26-án Szeverodonyeck közelében elakadtak. Válaszul az ukrán fegyveres erők megkezdték a visszavonulást a Donbasszban lévő állásaikból, elsősorban az 57. és a 79. dandár, amelyeket bekerítéssel fenyegettek. Az, hogy ez a bekerítés nem történt meg három nap alatt egy korlátozott műveleti területen, és hogy a csapatok viszonylag akadálytalanul vonultak vissza, az orosz parancsnokság újabb elszámolási hibája volt.
- Február 26-án az LNR csapatai a visszavonuló erőket üldözve és oldalba támadva áttörést értek el Novoaidar irányába (30 km-rel). E célból átkeltek a Szeverszkij Donyecen, megkerülve az AFU erőit Scsasztia városában. A Donyecki Népköztársaság Volnovakha közelében haladt előre (összesen 10-20 km-t három nap alatt). Műveleti szünet következett be a "szétesett" inváziós erők átcsoportosítása, valamint az erősítések és tartalékok felvonultatása miatt. Délen a Krímről érkező orosz csapatok Zaporizzsja külterületén kezdték meg a harcokat.
- Az eredmény: az offenzíva teljes mélysége a hadjárat három napja alatt (február 24-26.) legfeljebb 150-200 km volt. Működési válság következett. Az évszak és a sáros időjárás természetesen szerepet játszott a tempó csökkenésében (bár a csapatok többnyire aszfaltozott utakon haladtak). Akut problémát jelentett a tartalékosok további tömeges mozgósítása is (előzetes becslések szerint legalább 500 000 ember).
- A veszteségeket csak becsülni lehetett. Három nap alatt az orosz oldalon 150-200, az ukrán oldalon 500-1000 áldozatról számoltak be (nagyrészt az első napi rakétatámadások miatt). Négy nap alatt (február 24-27.) az orosz fél részéről egyes jelentések szerint 270-300 halottat jelentettek (nem világos, hogy ez az LNR-t is magában foglalja-e vagy sem).
- Az adatokat mindenképpen ki kell igazítani. Nincs pontos információ; ez titkos, el van rejtve a nyilvánosság elől. Mások becslések (és pletykák). De a lényeg: nem történt erkölcsi összeomlás az ellenség fegyveres erőiben, amelyek továbbra is ellenálltak. Ez az egész stratégia, valamint a művelet általános elképzelésének és egyes részleteinek újragondolását tette szükségessé.
- A Védelmi Minisztérium (MoD) március 02-i közleménye 498 halottról és 1597 sebesültről számolt be. Nem világos, hogy ez magában foglalja-e az LPRDF-et, valamint a minisztériumi egységeket (pl. a Belügyminisztériumnak alárendelt egységeket), vagy sem. Így az átlagos napi veszteségek meghaladták az orosz és a szovjet erők veszteségeit az afganisztáni, a grúziai és a csecsenföldi hadjáratokban, valamint az Egyesült Államokét Irakban.
Egyéb hiányosságok és hibák.
- A gosztomeli leszállási művelet felvet bizonyos kérdéseket. Általában az ilyen taktikai támadások helikopterekről mély ellenséges állásokba. Minden egyes alkalommal olyan kockázatot jelentett, amely súlyos áldozatokhoz vezethetett. A 45. gárdista légideszantos különleges erők dandárjának feltehetően 200 könnyűfegyverzetű elit ejtőernyősének leszállása a Gosztomel melletti Antonov repülőtéren egy ilyen kategóriába tartozott.
- Az NGU (Ukrajna Nemzeti Gárdája) egy válogatott 4. dandárját tüzérségi egységekkel és egy harckocsizászlóaljjal (azaz nehézfegyverzettel) azonnal ellene vetették. Különálló (meg nem erősített) jelentések szerint ez mintegy 50 orosz ejtőernyős halálát okozta. Ha ez igaz, akkor ez a háború első két-három napjában az összes áldozat felét (és valószínűleg többet) jelenti. Ennek a számadatnak a megbízhatósága nem ismert. Lehetséges, hogy ez túlzó (és észrevehetően). Vagy az összes veszteségről van szó (beleértve az áldozatokat is).
- Úgy tűnik, hogy olyan károk keletkeztek, amelyeket el lehetett volna és el kellett volna kerülni. Az északról érkező páncélos erősítés a második napon mindenképpen áttört volna Gostomelbe. Az intézkedés (és más hasonló intézkedések) célszerűsége ilyen körülmények között megkérdőjelezhető volt. Hacsak a sürgős, kockázatos leszállást a Gosztomel melletti Antonov repülőtéren nem indokolta az, hogy valami stratégiailag fontos, politikai és/vagy műszaki szempontból is fontos dolgot kellett elfoglalni. Akárhogy is, az igazság még mindig ismeretlen.
- Érdemes megjegyezni, hogy az USA a 2003-as iraki Szabadság hadművelet során, amellyel a jelek szerint a jelenlegi orosz erők ukrajnai akciói is összefüggésbe hozhatók, felhagyott az ilyen taktikai műveletek gyakorlatával az ellenséges vonalak mögött és egyáltalán látótávolságban. Erre azután került sor, hogy a háború első napjaiban Umm Qasr városánál kudarcot vallottak, amikor egy hasonló helikopteres támadás során lezuhant egy szállítóhelikopter a legénységgel és a leszállóegységgel együtt.
- Jelentős problémát jelentett az éjszakai harcok szinte teljes hiánya, a konvojok éjszakai mozgása kikapcsolt fényszórókkal, ami az amerikai hadsereg egyik fő "jellemzője" Irakban. Ez jelentősen csökkentette az áldozatok kockázatát is. Ennek oka nyilvánvalóan az volt, hogy az előretolt és támadó erők kétségbeejtően híján voltak az éjjellátó és hőkamerás berendezéseknek, valamint az ellenség terepen való észlelésének egyéb technikai eszközeinek (azaz felszerelési problémák).
- Mindent egybevetve, az itt, fent és lentebb kiemelt körülmények között a legfőbb és legdrágább erőforrásban - az élőerőben- bekövetkezett károkat lehetett volna csökkenteni, méghozzá érezhetően. Legalábbis a hadjárat első két-három napján. Az indokolatlan légi (helikopteres) támadások elhagyása például a becslések szerint a napi átlagos veszteségek mintegy 50%-os csökkenését eredményezhette volna. Az alább vázolt szervezési és egyéb problémák kiküszöbölése további 25%-kal csökkentené a veszteségeket.
- Így az orosz fegyveres erők átlagos napi veszteségei a háború első napján nagyjából 10-15 halálos áldozatra - 70-80%-kal - csökkenthetők. Bár egy átgondoltabb elemzéshez pontosabb becslésre és a veszteségek eloszlására lenne szükség. Mindazonáltal az indokolatlan kockázat elutasítása a különleges művelet folyamán elkezdődött. Úgy tűnik, hogy az orosz erők parancsnokságán történt némi "korrekció".
- A logisztika és az ellátási vonalak megszervezése is kérdéseket vet fel. Értelemszerűen az oszlopok útvonalán egy vagy két menet (100-150 km) alatt nagyméretű logisztikai bázisoknak kellett volna lenniük, ahol a felszerelés feltöltésére és javítására is lehetőség van. Ez lehetővé tenné a meghibásodások miatti felesleges eszközveszteségek és a támadás túl korai "kifulladása" miatti tempóveszteség elkerülését.
- A hadművelet ilyen szisztematikus támogatásának hiánya mellett szól, hogy a hadjárat harmadik napján (február 26-án) hadműveleti szünetet kellett tartaniuk, és az erősítést fel kellett húzniuk, a legjobb esetben is 150-200 km-t lefedve egyes területeken. Az Egyesült Államok esetében Irakban négy nap múlva, 350 km megtétele után alakult ki ilyen helyzet. És ez azután történt, hogy az amerikai hadsereg váratlanul erős ellenállásba ütközött An-Najaf és Kerbala alatt, és miután háromnapos porvihar tört ki.
- Az ukrajnai hadszíntéren zajló háború valósága megmutatta, hogy az Orosz Fegyveres Erők tömeges felszerelésére van szükség UAV-kkal (pilóta nélküli légi járművek, beleértve a - sorkatonákat is). Ez abból adódott, hogy fedezni kellett a menetoszlopokat. Természetesen a modern háborúkban a veszteségek akár 80-90%-át is a tüzérségi erők okozzák. Ez azonban elsősorban a pozíciós harc feltételei között, kis mélységben és alacsony támadási tempójú harcok esetén fontos. Ez volt a helyzet korábban a Donbasszban.
