Tudod egyáltalán, milyen érzés az, amikor embert akarsz katonaként ölni? Én csak azért tudom, mert sorosként kész voltam rá. Meg akartam őrségben, télen Ölni, azt, aki a diliházig szekálta a barátomat....Láttam, hol megy ki a laktanyából, két M zárolt harckocsi sor között. Tudtam, ott jön vissza.. Befeküdtem a lővonalba és azt is tudtam, arra számít, hogyha megállásra szólítom fel, akkor azt hiszi majd, hogy a járművek takarásában elfuthat, mert az őrtoronyban vagyok.... Tudtam, ha ezt teszi, akkor a fegyerem elé fut. És erre vártam, órákig, de szerencsénkre nem jött. Engem meg leváltottak, bár -25 fokban könyörögtem, az őrvezetőnek, hogy még kint akarok maradni 3 órát, mert hajnalig jönnie kellett volna... Látták rajtam, hogy be vagyok kattanva... Elvették tlem a egyvert és a pihenőbe kísértek...Aki nem él át ilyen mély érzést, nem tudja még közelítőleg sem, milyen a háború. Én sem, mivel csak ölni akartam, a szemet-szemért alapon... Viszont tudtam, aki velem szemben lehet, annak a kezében legfeljebb egy kanna pálinka lesz és nem lőhet rám... Akkor azt hittem, mikor leváltottak, hogy összedőlt a világ, mert a barátom élő roncsa mellett tett eskümet nem teljesítettem.... Utána jöttem csak rá, akkor dőlt volna össze inkább minden körülöttem, ha azt, amit terveztem megteszem. Ajánlom ezt az érzést és szituáiós játékot a fiataloknak... a fotel-stratégáknak... Ha érdeklődsz a részletek iránt, válaszolok...