Amikor ez a nyugati féltekén teljesen általános gyakorlattá válik és mondjuk téged vernek át a palánkon, akkor majd ne felejts el örömködni, hogy "Szerencsére ebbe neked már beleszólásod nincs, maximum rázhatod az öklödet a Kecód mélyén"
Csak most ugye a szituáció az, hogy az EU az EU -n kívüli "késes Kolompár Szauron" mögé állt be illetve támogatja ezerrel. Ennek a kedves késes úriembernek ugye van egy távoli támogatója aki véletlenül "tollbamond" az EU -nak is. Namost az extra baj, hogy ez a "tollbamondó" itinerei alapján az EU is nyeli most a késszúrásokat bőséggel. Miközben éppen kiírja magát a húzásaival a civilizált országok közül ...
Nagy általánosságban a legtöbb felvetésre a válasz, hogy a szerbek két szék között a pad alatt vannak. Ugye Ők most a EU/NATO vonatra ültek(/ülnének) fel - nem kis részben a mi támogatásunkra is - ugyanakkor az EU/NATO tandem egyik oldalról nem ad semmit - a másik oldalról pedig ott rúg belé ahol tud és ahol éri ...
Oroszországnak valóban egyre kevesebb érdeke van Szerbiával. Ugyanakkor még nem teljesen nulla - de egyre kevesebb. Ami nagyon fontos - diplomáciában nincsenek "barátok". Érdekek vannak - az pedig jelenleg annyi amennyi ...
"még is mind két ország remeg a orosz nyersanyagokért" meg a csak a "nemzetijobboldali" kormányokkal van a gond dologhoz ...
Nem, kérem szépen. Egyfelől a fél világ - benne az EU -val - remeg az orosz nyersanyagokért. A szankciók nem érdeke ezen két országnak - de mondok egy cifrát:
az EU -nak sem érdeke. Igen, például a két említett országnak is ez a gondja az EU -val, hogy alapvetően nem a saját érdeke (mármint az EU -é) mentén politizál ...
Mi is a gond ezzel a két "nemzetijobboldali" országgal valójában? Hát az, hogy nem Ők döntötték el, hogy legyen szankció vagy ne legyen. Továbbá azt sem, hogy pontosan mit tartalmazzanak. Ezt eldöntik a fejük felett. Aztán amikor olyan szankciókat hoznak amik
kizárólag őket érintik egyedül, akkor meg lehet mutogatni rájuk, hogy nem ízlik a banán? Meg nyekeregnek?
Gondolatkísérlet - szankciózzuk mondjuk a
dízelt és az LPG -t. Magyarország (és Szerbia, ha érintett lenne) azonnal megszavazza. Külön előny lenne, hogy ez embertelen módon fájna az orosznak (ellentétben pl. a kőolajjal).
Kérdés: akkor is ekkora rőssel írnád azt, hogy minek
hallgassuk a nyekergését Németországnak, Lengyelországnak, Baltikum -nak, Romániának (ésatöbbi ésatöbbi)?
Ugyanis ezeknél ugye azonnal rolólehúzás lenne. Nem véletlenül kommunikálják artikulálatlan hangnemben hacsak ezek szóba kerülnek, hogy "
el a kezekkel az orosz szénhidrogénektől, DE AZONNAL !!" ... Ugye, hogy ugye ...
Úgy általánosságban mi is megy most - egy újabb megközelítés (több oldalról is lehet). Az EU, mint egy
rossz pókerjátékos dobálja a blöffjeit (szankciós csomagok) egymás után és arra vár, hogy a másik fél (orosz) mikor vágja az asztalra a lapjait. Minden "blöffel" egyre nagyobb a tét az asztalon ... Namost a gond az, hogy minden nyerő lap a muszkánál van ... Sőt igazából az orosz már mutatja is a lapjait, hogy "apa, Te nem nyerhetsz", de az EU még mindig ott tart, hogy "majd az újabb blöff biztos mindent megold" ...
Be tudna dönteni minket (Mo. + Szerbia vagy akár sokmindenki mást is) a nyugat? Hát persze. Éppen ez zajlik most, főleg ha nem figyelünk ...
"Tehát budapest és belgrád nyekergésével szemben sokkal érdekesebb hogy miért nyekereghetnek?"
Ezt úgy hívják, hogy:
szuverenitás. Igen, ha be akarják dönteni a fél- vagy egész gazdaságunkat akkor legalább hadd "nyekereghessünk" kicsit. Az meg, hogy a dicsőséges nyugat számtalan alkalommal le tudja erőből nyomni a szoárét a torkunkon (ugye a 2000 migránsos példád)? Hát persze - nincs új a nap alatt. Ugyanakkor ebbe a "szuverenitás" dologba beleférhet az, hogy amennyiben egy valóban felelős kormánya van az országnak, akkor igyekszik ezt annyira minimalizálni amennyire csak lehet ...
Az utolsó bekezdéshez. Az már félig-meddig avagy akár egészen a "MAD-MAX" világ lenne. Persze lehet ennek drukkolni, hogy minden mindegy csak a patás bukjon, de azért lássuk be ez nem érdekünk. Továbbá ahogy eddig is igyekszünk radar alatt maradni amennyire lehet (nem mindig lehet) és persze mindig megadni "a királynak, ami a királyé és a pápának, ami a pápáé" ... Mindig érje meg jobban egy kicsit életben hagyni, mint amennyit nyernének a tönkretételünkkel mínusz ennek a költsége ... Ennyi az egész ... Nem bonyolult a diplomácia (dehogynem) ...