Ternopol – a galíciaiak „mogilizációja”* és támadás a Pocsajevszkaja Lavra ellen
Dmitrij Kovalevics, Ukraina.ru, 2022. augusztus 19. (saját fordítás)
https://ukraina.ru/20220819/1037839940.html
Ternopolban (Ternopil), Galícia egyik városában szinte naponta temetnek ukrán katonákat.
A temetést ezen a vidéken hagyományosan az egész temetési menet térdhajtása kíséri fekete-piros és nemzeti zászlók alatt. Olykor térdelő emberek egész csoportját lehet látni a Ternopoli terület falvainak szélén: naponta érkeznek koporsók vagy gyászértesítések Ukrajna keleti és déli részeiről.
Az a benyomás keletkezik, hogy Ternopoli területen lényegesen több a halott és a sebesült, mint a szomszédos régiókban. Válaszul a Dániel apostolról elnevezett 44. különálló dandár ternopoli tüzérei Facebook-oldalukon olyan felvételeket tettek közzé, amelyeken állításuk szerint a krími repülőteret ágyúzták.
A tömeges behívás az Ukrán Fegyveres Erőkhöz is aktívabban folyik itt, mint más régiókban. Csak júliusban több mint 2000 behívót adtak át véletlenszerűen kiválasztott járókelőknek, vagy kisebb szabálysértések miatt. Nemrég még egy nő is behívót kapott a városban a kijárási tilalom megsértése miatt. Ezt követően a sorozási irodában csak azon lepődtek meg, hogy valóban megjelent. Egy harkovi áttelepült, Ilja Vodovozov kétszer kapott behívót, annak ellenére, hogy korábban „alkalmatlannak” minősítették és a közelmúltban látásjavító műtétet hajtottak rajta végre.
Ennek tükrében kissé cinikusnak tűnik egy kaszinó ünnepélyes megnyitása augusztus elején a városháza közelében, a „Ternopil” szállodában, a „Panorama” étterem alatt. A helyi hatóságok a kaszinó megnyitását a munkahelyteremtés szükségességével magyarázzák.
A Ternopoli-víztározónál, az egykori Komszomol-tónál azonban minden este mulatozást rendeznek, és a részeg társaságok galíciai nyelvjárással vagy a legtisztább orosz nyelven mesélik a vicceket. A helyi nyelvjárást a németre jellemző hangsúlyozás jellemzi, amikor a mondat végén a hangsúlyos szóra felemelkedik a hang, amitől az intonáció kérdőnek tűnik. Ennek eredményeként Ukrajna más régióinak lakói bármilyen megerősítő mondatban ösztönösen valamilyen kérdést hallanak.
Ternopol élénk piacán paradicsomot, cukkinit, szilvát és szőlőt árulnak és gyorsan átváltanak oroszra, ha megértik, hogy belső áttelepültekkel van dolguk.
Ugyanakkor az internetes fórumokon és a helyi médiában a nacionalisták aktívan gerjesztik a gyűlöletet a keleti polgártársak ellen, akik állításuk szerint „megronthatják” a tisztán ukrán várost. A város polgármesteri hivatala június óta hivatalosan is betiltotta az orosz nyelvű dalok utcazenészek általi előadását.
Ezt az agresszív nacionalisták támadásainak sorozata előzte meg. Valószínűleg emiatt is él viszonylag kevés áttelepült a régióban – körülbelül harmincezren. Megközelítőleg ugyanennyi menekült döntött úgy, hogy rövid ternopoli tartózkodás után egy másik régióba költözik. Galícia paradoxona, hogy bár itt beszélnek a legtöbbször Ukrajna egységéről, de akárcsak régen, ma is kizárólag saját városuk, járásuk, falujuk lakóit tekintik a honfitársuknak.
1920-ban Ternopol, akkori nevén Tarnopol, rövid időre a Galíciai Szovjet Köztársaság fővárosa lett, elkülönülve Ukrajnától. Ebben a rövid életű államalakulatban három államnyelv volt egyszerre: ukrán, lengyel és jiddis. Mára azonban a város lakói közül senki sem hallott róla, hogy Ternopol egykor főváros volt, még ha csak pár hónapra is.
A nacionalisták és a neonácik valójában teljes egészében lefedik a terület politikai spektrumát. Hosszú évek óta a kanonikus UOC-MP-t (
Ukrán Pravoszláv Egyház a moszkvai metropolita fennhatósága alatt, a ford.) tartják fő ellenfelüknek, mellyel fáradhatatlanul harcolnak. A terület északi részén található a Pocsajevszkaja Lavra, több ezer ortodox zarándokhelye. Sokan közülük a Lavra közelében telepednek le, mintegy ostromlott szigetet alkotva a nacionalista környezetben. Tavasz óta a területi SzBU meggyanúsított több pocsajevi vallásos nőt, „oroszbarát narratívák” terjesztésével vádolva őket. A hívők és Pocsajev (Pocsajiv) papjai is példátlan nyomásról beszélnek. Sokan megpróbálják elhagyni az országot, de messze nem mindenkit engednek el, hiszen a „mogilizációt” senki sem fújta le.
Ternopol és a terület számos lakosa hajlamos a "nemzet virágának" érezni magát, mivel ez a régió volt a legkevésbé iparosodott az országban, és megőrizték a vidéki életmódot, még akkor is, ha városi lakásokba költöztek.
Ezt a meggyőződést a sok éves állami propaganda és a régió görög katolikus papjainak munkája alapozta meg. Figyelemre méltó, hogy a legnagyobb meggyőződést a jelenlegi 40-50 évesek mutatják, akiknek a fiatalsága a peresztrojka és a függetlenség kikiáltásának időszakára esett.
A ternopoli kamaszoknak többnyire mindegy, a csapból is folyó nacionalista propaganda az egyik fülükön be, a másikon ki. Bár ez nem jelenti azt, hogy néhány éven belül nem fognak osztozni „klánjaik” és „nagycsaládjuk” nacionalista nézeteiben, amelyek még mindig meghatározzák a régió fiatal lakóinak életét.
*Szójáték a mobilizáció és az orosz „mogila” (sír) szavakkal (a ford.).