És itt visszakanyarodunk megint arra, amit már 1000x végig zongoráztunk.
Mégpedig, hogy a T-72 korszerűsítés se lesz olcsó abban kis mennyiségben, ami nekünk van. Ott vannak a cseh és lengyel meg és meg nem valósult T-72 korszerűsítések elrettentő példának.
Mert nem a vas a drága, hanem a modern elektronika. Legyünk nagyvonalúak (lefelé) új modern tűzvezető rendszer 1 millió dodó, APS 1 millió, nagyjavítás, új motor+váltó, ERA kit 1+ millió, plusz ezek integrációjáért levett pénz, modern lőszerek nagy mennyiségben és ne adj isten új löveg, hogy egyáltalán ki tudd használni ezeket a modern lőszereket stb. És akkor még nehogy úgy járjunk majd, mint a csehek az M4CZ-vel, hogy nincs alkatrész a tűzvezető rendszerhez és a gányolt Perkins motorokhoz 15 évvel később és az állomány fele áll emiatt...
A hidegháborút idekavarni meg nem jó példa. Akkor pont, hogy mindenki öntötte a pénzt a fegyverkezési versenybe. Csak nyugaton egyszerűen nem tudták felvenni a szovjet hadiipar gyártási kapacitásával szemben a versenyt. Végig hátrányban voltak mennyiségileg (meg minőségileg is sic!
) a "végtelen szovjet harckocsi hordákkal" szemben a szárazföldön.
Ezért születtek ezek a modernizációk, hogy a kétes harcértékű technikából csináljanak egy picit jobbat. Kényszerből. Stop gap megoldásnak. Nem mellesleg náluk az USAban, németben, otthon csapódott le a pénz. Németek is a német L7A3 variánst és MTU dízelt építettek az M48G-be a Weggmannál, német lőszert tüzeltek, meg még ki tudja mit nem gyártottak bele. Így persze, hogy megérte.
Mi nem állunk háborúban senkivel per pill, Putykó se fog megindulni a NATO ellen, potenciális ellenfeleink is szarban vannak, épp úgy, mint mi.
A mi 72-re max egy itthon megszervezett nagyjavítást, ERAWA-2 vagy hasonló kitet és modern lőszereket szabadna költeni. Csak a feltétlen szükséges minimumot. Majd pénz, beérkezett Leo2 és kezszem száma tükrében mehet ellenerőbe, tartalékba, raktárba stb.
Minden más T-72 felújításra álmodott összeget meg további Leo 2-re kell költeni.