Szerintem meg egy roppant kedves gesztus, ami semmiből sem állt és valakinek örömet okoztak vele. Ennyi.
Érdekességek a világ országaiból
- Téma indítója boki
- Indítva
Persze, a világ nem állt meg tőle, egyszerűen leírtad könny szökött tőled a szemedbe, én meg pár dologgal rávilágítottam hogy miért nem tetszik, saját gyerekemmel ilyet tuti nem engednék, se akkor ha Ő a sérült, se akkor ha Ő az egészséges fél. Egyszerűen átverik szegény kiskölköt, ünnepli a sikerét, mert Ő gyanúsan tényleg elhiszi hogy nyert.
És mit szólsz a feketeöves végtag nélküli karatéshoz aki tornákon indul?
Über gáz. Ismerem a sztorit, engem felháborít. Amúgy ketrecharcos akire te gondolsz szerintem, egy néger srác.
Ez tipikusan olyan, hogy ha nekem megpróbálnának leszervezni egy ilyen ellenfelet egészséges sportolóként, nem vállalnám be. Óhatatlanul is korlátozná magát az ember, most még sem mész oda azt durrantott le egy rúgással - UFC ben pl. mivel lent van a keze, a szabályok nem is engedik - szóval el van baszva az egész.
Pontosan azért írtam erre is, hogy nagyon nem értek vele egyet, mert ez a srác a múlt héten nyerte meg az első meccsét. Botrány...
Ne vitatkozz már! Néha hagyni kell a fogyatékosokat is nyerni, mert ők ennek ugyanúgy örülnek, mintha egy igazi összecsapásban győztek volna. Hidd el, te is őszintén mosolyogni fogsz utána...
...
Bocs Higgins!
... 
Ahogy mondtam, otthon, apuval. Nem egy sportrendezvényen, tele csarnok előtt. Ez majomkodás, s nem a sérült gyerek hibája, hanem aki ezt leszervezte, azé. Mi szükség van erre? Ez nem a szeretetről szól, mert azt kicsibe - meghitt, privát módon - lehet megélni inkább.
Nem kívánom senkinek, így Neked se, hogy ne adj Isten sérült gyereked szülessen.Ne vitatkozz már! Néha hagyni kell a fogyatékosokat is nyerni, mert ők ennek ugyanúgy örülnek, mintha egy igazi összecsapásban győztek volna. Hidd el, te is őszintén mosolyogni fogsz utána...
...
Bocs Higgins!
De talán akkor máshogy látnád az ilyet is.
Senki nem mondta hogy szégyen, azt mondtam hogy tele sportcsarnokban nyilván valóan hagyni nyerni szerintem gáz.
Otthon hagyni nyerni mivel gyerek, hogy örüljön OK.
Tele sportcsarnokban hagyni edzeni ha élvezi, teljesen fasza.
Tele sportcsarnokban VALÓS meccsen hozzá való valós ellenfél ellen hagyni hogy birkózzon, megint teljesen rendben van.
Ez viszont így hamis, s szerintem helytelen.
Öööööö, pontosan azt írtam, hogy az volt vele a bajom, hogy egy tele sportcsarnok előtt eljátszották vele, neki, hogy valós meccsen nyert egy versenyen.
Persze hogy nem az volt. Ez a bajom. Ha egy hozzá hasonló - neki való ellenféllel - küzd, és nyer, semmi gond nincs vele!
Ez így viszont átbaszás!
Te jó isten!
Ezt a sztorit nem ismertem...
Hát nézd, én jobban nem szeretném kommentálni, mint hogy:
Képzeld el a szitut, hogy valaki készül egy kata versenyre, de komolyan, évekig akár, és Ő megnyeri előtte, mert sérült, és biztos sok energiája benne van, meg hát látszik hogy nagyon akarja.
Nem lennék ott pontozó bíró, ahol ŐT kell lepontozni, az egészséges versenyzők ellen. Ebből érted, hogy jössz ki jól ?!
Adsz rá nulla pontot, mert gyakorlatilag nincs keze, lába, vagy tényleg kihozd győztesnek mert sérült, és úgy illik?!
Valakik szerint szar szemét tróger leszel így is, meg úgy is
!Én Zion Clark-ra gondoltam amúgy, Ő MMA-s, de az Ő meccsei is borzalmasak, mennek le hozzá az egészséges ellenfelei térdre, meg ilyenek...
Nem is ez volt a kérdés.
Én egyébként jártam többször edzeni fogyatékosokkal, speciális iskolás gyerekekkel. De értelemszerűen nem ezzel a betegségi szinttel rendelkeztek és egyébként is több spec iskolás nevelő van a közösségben.
Igaz, nem kérdett senki, de úgy gondolom, hogy alapban ott kéne kezdődnie a dolognak, hogy küzdősport és harcművészet. És értem és tudom, hogy milyen fontos a mozgási kultúra, valamint milyen fejlesztő hatása van, de ezeknek a mozgási formáknak és fejlesztő módszereknek nem a küzdősport és a harcművészet keretei között kellene keresni és megtalálni, hanem onnan átemelni azt, ami hasznos és jó. Nem az a gáz, hogy örömet okoztak, okoznak egyeseknek, hanem, hogy eljutnak, oda, hogy ilyen edzésekre járjanak, egyáltalán képbe kerüljön a dolog. Azért akár az egyénnek, akár a szülőknek, akár a mestereknek/edzőknek kellene lenni valami értékrendnek. És ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek ne lennének nagy harcosok, csak nem a páston, a tatamin, a szőnyegen.
Sajnos a lecsúszás, elfajulás úgy látom, hallom, hogy általános tendencia a küzdősportok terén -mély tisztelet a kivételnek. Olyanokat engednek vizsgákra is, akiket nem lenne szabad szerintem.
Szerintem meg nem tudjuk az előzményt, folytatást.Nem is ez volt a kérdés.
Én egyébként jártam többször edzeni fogyatékosokkal, speciális iskolás gyerekekkel. De értelemszerűen nem ezzel a betegségi szinttel rendelkeztek és egyébként is több spec iskolás nevelő van a közösségben.
Igaz, nem kérdett senki, de úgy gondolom, hogy alapban ott kéne kezdődnie a dolognak, hogy küzdősport és harcművészet. És értem és tudom, hogy milyen fontos a mozgási kultúra, valamint milyen fejlesztő hatása van, de ezeknek a mozgási formáknak és fejlesztő módszereknek nem a küzdősport és a harcművészet keretei között kellene keresni és megtalálni, hanem onnan átemelni azt, ami hasznos és jó. Nem az a gáz, hogy örömet okoztak, okoznak egyeseknek, hanem, hogy eljutnak, oda, hogy ilyen edzésekre járjanak, egyáltalán képbe kerüljön a dolog. Azért akár az egyénnek, akár a szülőknek, akár a mestereknek/edzőknek kellene lenni valami értékrendnek. És ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek ne lennének nagy harcosok, csak nem a páston, a tatamin, a szőnyegen.
Sajnos a lecsúszás, elfajulás úgy látom, hallom, hogy általános tendencia a küzdősportok terén -mély tisztelet a kivételnek. Olyanokat engednek vizsgákra is, akiket nem lenne szabad szerintem.
Így ezekről ne is mondjuk véleményt. Lehet pl a tesója is abba a klubba jár stb.
Pontosan így van, jól látod...Nem is ez volt a kérdés.
Én egyébként jártam többször edzeni fogyatékosokkal, speciális iskolás gyerekekkel. De értelemszerűen nem ezzel a betegségi szinttel rendelkeztek és egyébként is több spec iskolás nevelő van a közösségben.
Igaz, nem kérdett senki, de úgy gondolom, hogy alapban ott kéne kezdődnie a dolognak, hogy küzdősport és harcművészet. És értem és tudom, hogy milyen fontos a mozgási kultúra, valamint milyen fejlesztő hatása van, de ezeknek a mozgási formáknak és fejlesztő módszereknek nem a küzdősport és a harcművészet keretei között kellene keresni és megtalálni, hanem onnan átemelni azt, ami hasznos és jó. Nem az a gáz, hogy örömet okoztak, okoznak egyeseknek, hanem, hogy eljutnak, oda, hogy ilyen edzésekre járjanak, egyáltalán képbe kerüljön a dolog. Azért akár az egyénnek, akár a szülőknek, akár a mestereknek/edzőknek kellene lenni valami értékrendnek. És ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek ne lennének nagy harcosok, csak nem a páston, a tatamin, a szőnyegen.
Sajnos a lecsúszás, elfajulás úgy látom, hallom, hogy általános tendencia a küzdősportok terén -mély tisztelet a kivételnek. Olyanokat engednek vizsgákra is, akiket nem lenne szabad szerintem.
Biznisz van már ebben is, gyerekkortól kezdve.
Itt pont az őszinte teljesítmény tiszteletét cserélték be JÓEMBERKEDÉSRE, egy stadion előtt. S mondom, ez a kisfiú pont ugyan annyira örült volna annak is, ha csak apu birkózik vele otthon a kanapén.
Őt mutogatni vitték oda...
Valóban nem. A jelenségről beszéltem.
Mivel nem egyedi dologról beszélünk.