Pontosan így van, jól látod...Nem is ez volt a kérdés.
Én egyébként jártam többször edzeni fogyatékosokkal, speciális iskolás gyerekekkel. De értelemszerűen nem ezzel a betegségi szinttel rendelkeztek és egyébként is több spec iskolás nevelő van a közösségben.
Igaz, nem kérdett senki, de úgy gondolom, hogy alapban ott kéne kezdődnie a dolognak, hogy küzdősport és harcművészet. És értem és tudom, hogy milyen fontos a mozgási kultúra, valamint milyen fejlesztő hatása van, de ezeknek a mozgási formáknak és fejlesztő módszereknek nem a küzdősport és a harcművészet keretei között kellene keresni és megtalálni, hanem onnan átemelni azt, ami hasznos és jó. Nem az a gáz, hogy örömet okoztak, okoznak egyeseknek, hanem, hogy eljutnak, oda, hogy ilyen edzésekre járjanak, egyáltalán képbe kerüljön a dolog. Azért akár az egyénnek, akár a szülőknek, akár a mestereknek/edzőknek kellene lenni valami értékrendnek. És ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek ne lennének nagy harcosok, csak nem a páston, a tatamin, a szőnyegen.
Sajnos a lecsúszás, elfajulás úgy látom, hallom, hogy általános tendencia a küzdősportok terén -mély tisztelet a kivételnek. Olyanokat engednek vizsgákra is, akiket nem lenne szabad szerintem.
Biznisz van már ebben is, gyerekkortól kezdve.
Itt pont az őszinte teljesítmény tiszteletét cserélték be JÓEMBERKEDÉSRE, egy stadion előtt. S mondom, ez a kisfiú pont ugyan annyira örült volna annak is, ha csak apu birkózik vele otthon a kanapén.
Őt mutogatni vitték oda...
)