Először is vegyük lajstromba az Abrams páncélzati csomagjait:
M1, 1980, BRL-1
M1IP, 1984, BRL-2
M1A1 1986, BRL-2
M1A1HA, 1988, HAP 1.generáció, szegényített uránnal
M1A1HA, 1990, HAP 2.gen
M1A2, 1992, HAP 2.gen
M1A2 SEP, 2001, HAP 3.gen
M1A2 SEPv3, NGAP
És utána a tömegnövekedéseit:
M1: 54,4 tonna
M1 IP: 55,3 tonna
M1A1: 57,2 tonna
M1A1 HA / HC: 61,2 tonna
M1A2: 61,7 tonna
M1A2 SEP V2: 64 - 67 tonna
Az alapmodellű Abrams hiába volt kapásból 10 tonnával nehezebb, mint egy orosz harckocsi, de a BRL-1-es értékelhetetlen páncélvédettséget adott. A BRL-2-es is leküzdhetőnek bizonyult, az első érdemi az M1A1 HA-val lett.
De nem csak a páncélzatnak van súlya.
Minden harckocsinál az idők során nőtt a tömeg, a T-64-es is a 38 tonnáról felhízott 43-ra, vagy a T-80-as is elérte a 48-at, minimum, a torziós tengelyek erősebbre cserélésével és a lengéscsillapitók erősítésével, vagy a számuk megnövelésével probálkoztak.
Van, amikor a szerkezeti megerősítés is szükséges. Lengőkarokra merevítőket hegesztenek, futómű bekötési pontokat szintén merevítőkkel erősítik. Viszont van egy-két dolog, ami már a fizikai korlát, ide jutott minden létező harckocsi.
Az oroszok az egyszerű utat választották a (hamvába halt) Black Eagle-nél, hét görgővel tervezték az alvázat. Csökkentették a technikai kockázatot, mert a "régi", a T-80U-n addig is használt csapágyak, tömítések, lengőkarok, rugók jók voltak, nem kellett újat fejleszteni.
És annál csak 50 - 52 tonna lett a harci tömege.
mil.in.ua
www.docdroid.net
