Szerintem mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor próbáljuk érvekkel alátámasztani a véleményünket, de a vitapartnerünk minden érvre egy, a témához tartozó, de a mi érvünktől majdnem független érvvel válaszol. Például:
"A nyugat megtámadta Irakot, Jugoszláviát, Líbiát stb." vs. "Oroszország megtámadta Grúziát, Ukrajnát stb."
Azt kellene felismerni, hogy mindkét érv helyes és ebből a szempontból mindkét oldal hibás. A két érv nem oltja ki egymást. Oroszország nem lesz hófehér bárányka csak azért, mert a nyugat is rossz. Ahogy a nyugat sem lesz szűz hableány hirtelen, mert Oroszország rossz.
Azt kellene megérteni, hogy bármennyire is kedveljük egyik vagy másik oldalt, bőven van csontváz mindegyik szekrényében.
És itt jutok el odáig, hogy én személy szerint - jelenleg - miért az orosz oldalt pártolom (hozzátéve, hogy kb egy hónapig az ukrán oldalon álltam a konfliktus elején).
Mert a kommunikációjuk nem "a mi jók vagyunk, ti rosszak" paradigmára épül.
Az orosz kommunikáció leginkább arról szól, hogy:
- vegyétek figyelembe az érdekeinket,
- együtt szeretnénk működni.
A nyugati kommunikáció ellenben:
- mindenki csinálja azt, amit mi mondunk,
- ha nem azt csinálod, amit mi mondunk, megbüntetünk,
- nincs lehetőség kompromisszumra, mi vagyunk az igazság bajnokai, minden érved kuka.
Olyan érzésem van, hogy nyugaton eltűntek a kompromisszumra képes, hosszú távon gondolkozó, megfontoltan kommunikáló stratégák.
Kétféle módon fogalmazom meg ugyanazt:
- az oroszoknak ki kell vonulniuk Ukrajnából mielőtt békéről tárgyalunk
- célunk ukrajna területi egyéségének visszaállítása, tárgyaljunk a lehetőségekről
A két megközelítés között az a lényeges különbség, hogy az első felhúz egy falat, nincs beszélgetés, nincs lehetőség.
A másik nem enged el semmit, de megtartja a beszélgetés lehetőségét.
Az oroszok képesek úgy kommunikálni, hogy nyitva hagyják a kapukat. A nyugati vezetők hetente egy hidat felégetnek... fel nem tudom fogni, miért. Olyan szinten erőből kommunikálnak, hogy az már taszító.
