Győri Audi fizetések baromira elmaradnak az ingolstadtitol,ugyanúgy mint 20 éve.
Egy összeszerelő manufactúra ha nincs munkája,akkor csak egy üres csarnok,semmi más.Szakembereket meg seperc alatt felszivja a nyugati ipar.
Igazábol Gödöllőt nem kellett volna hagyni lerohadni.Most a sereg ipari nagyjavitó bázisa szépen sorban meg tudná csinálni ezeket a "gyártási" programokat.És igen,lehetne az ilyen helyi összeszerelési programokra háttéripari fejlesztésekre is használni,
De ez,hogy minden párszáz db-os rendelésre felhúzunk egy külön üzemet,ami utána termékkövetésböl él,simán pénzkidobás.
Az Audihoz csak annyit, hogy az összes kelet-európai üzem az összes cégnél nem igazán kapja meg a német fizetéseket. De egy magyar leányvállalat a magyar átlag fizetés fölött szokott fizetni. Ez bárhova nyúlsz, nagyjából ugyan ez lesz, nem témája annak, hogy hadipar vagy nem hadipar.
Gödöllővel kapcsolatban nem értek veled egyet. Ez nagyjából az "itt van, szenvedjetek vele" megoldás lenne. De kezdjük az elejéről! Azért lett lepusztulva, mert 30 évig nem akartunk költeni a hadseregre. És ezt nagyjából sehogy sem lehetett volna másként csinálni. Lehet persze mondani, hogy de, ha adunk megbízást, meg jobban odafigyelünk, de
mindenki szart a hadseregére a környékünkön is, vagyis külföldi megrendeléshez tényleg labdába sem tudott volna rúgni, ha meg mi sem akartunk költeni, abból 2016-ig nem lehetett nagyon más pálya.
2016 után lehetne tárgyalni, hogy vajon mit lehetett volna kihozni belőle. Erre jó példa a cseh IFV beszerzés, ahol 3 versenytársból 3 az állami vállalat kicsinálására játszott. Pedig ugyan azt a modellt akarta Prága megvalósítani, amit te mondasz. Csak küldik az alkatrészeket, még azt is elfogadták volna, hogy nincs 40%-os hazai alkatrész, könyveléssel megszépítik,
csak legyen az összeszerelés és a karbantartás 100% állami vállalat. Itt a második szónál van a bökkenő. Az egy legenda csupán, hogy a német gyártja, meg ez gyártja, meg az gyártja. Ezt pont neked nem kell magyaráznom. Akinél a tervrajzok vannak, az pénzt akar belőle, ha már munkaórát és rizikót fektetett bele. A 2 milliárd dollárnál viszont ez nem jön ki annyira, mert az alkatrészek tervrajza, így azok gyártása is nem az övé. Ő (például a RajnaFém) a profitot szinte kizárólag az általad összeszerelésnek minősített munkafázisban (és itt akkor a kaszni vágása, hajtogatása, hegesztése is legyen ez, és akkor nagyjából nem kell vitatkoznunk a fogalmakon) és az életciklus során felmerülő munkákból tudja kiszedni.
Zalának épp ez a lényege. Nem kell állandóan tervrajzokat vásárolni a szabadpiacról. Ami meg csak addig szabad amíg a dokumentációk tulaja ebből kövéren meggazdagszik. (És itt jön egy másik ellenpélda, a lengyel csoda kerekes, amint exportálni akarták más országba, azonnal letiltotta a finn, mert az érdekeibe ütközik.) Vagyis mindennek nem csak előnyei, hanem hátrányai is vannak. És itt megállnék és meg kell érteni a 'homeland' alatt mit ért a német, mikor ezt beleírja a negyedéves beszámolókba,
mert szerintem a többségnek nincs is igénye, hogy ezt értelmezze. Amikor jön a következő meg megint következő beszerzés, a RajnaFém tökéletesen tudja, hogy Hazánkban ő fogja a legjobb ajánlatot adni. Lehet itt Patriát, búr csodát, meg törököt beszélgetni a topic címadó témájával kapcsolatban, de nem véletlen mondtam, hogy nagyjából az RM meg a törökök egy darab cége (nem az egész török hadipar, csak egy ottani cég) lesz jó pozícióba, mert nekik lesz gyáruk, ha SZJA, az ÁFA, miegymást az állam akarja, akkor ők tudnak Budapestnek olyan ajánlatot beadni. Vagy... építünk még egy gyárcsarnokot. De abban igazad van, hogy olyanból több is van, mint elég és a nemdolgozásra ezek a telephelyek marha drágák lennének a későbbiekben.
Gyakorlatilag a kérdés egyre jobban leredukálódik arra az idő előrehaladtával, hogy a szükséges szerszámokat azokat Gödöllőbe, Zalába vagy Kaposvárra vegyük-e meg. És mielőtt megválaszolnám, egy fontos kérdés. Ha valamely nyugati gyártó összes 40 éves profitját előre kitesszük az asztalra és megvesszük a tervrajzokat összeszerelésre és saját magunk fenntartására már a legelején, akkor
marha nehéz dolgunk lett volna azt a mentalitást kiirtanunk, ami a Rába teherautóiban előjött. Én nem nézem le egyik állami cég munkatársait sem szakmailag. Szerintem akik tudnak jó kamionokat és kombájnokat gyártani a civil piacra, azok tudnak jót gyártani. De a minőségbiztosítás az állami megrendelésnél mindig hadilábon állt. Én gyakran a katonákra hárítom, akik átvették, mert ezen a fórumon első sorban rájuk tudok hatni, hogy a jövőben ilyet ne csináljanak! Nem csak náluk van ez a probléma, de nagyon nem mindegy, hogy milyen visszajelzéseket küldenek. Ha másként nem, aláírom az átvételit és két hét múlva az összes hibalistával küldöm vissza javítani és ütöm a tiszteket, hogy magyarázzák el odafent, hogy ez nem működik. Pont ezért is volt nagy lelkesedés, amikor megérkezett az RM, mert nem egy rosszul működő szisztémát kellett megjavítani és kitalálni az okosságot, hanem
egy jól működő rendszert nem elrontani a hazai átvételekor. És amit a katonák szeretnek elfelejteni, hogy egy első rendszeresítőként vásárlásról volt szó, ami a sok nyűg mellett
hordozta azt is, hogy sokkal jobban figyelt a német cég a panaszaikra, mert ez a termék lecsiszolásának fontos lépése lesz. Ha Fuchsot rendeltünk volna elsőnek, fele ennyire sem érdekelte volna a németet, hogy mit kell javítania. (Ezt csak azért mondom nekik, mert ez egy tanulási folyamat. Nagyon sok múlik azon, hogy a következő beszerzéseknél ki akarják hozni a maximumot vagy "jó lesz az" és inkább nem vállalják a konfrontálódást felettesekkel, állami kijáró emberekkel és a nagy céggel. Én nagyon remélem, hogy a most kiépülő visszajelzési szokások tovább mennek és nem halnak majd el, de ezt itt rövidre is lehet zárni.) A lényeg, hogy a nem Gödöllő esetében volt egy ilyen is, hogy a Lynxet is lehetne szarul gyártani, ha ráhagyom, ami engem azért bántott volna, mert az én pénzemből veszünk szart akkor.
Visszatérve ezek után az eredeti felvetésed megválaszolására, én nagyon remélem, hogy Gödöllő is kap a jövőben kis hátszelet és amikor szerszámok vásárlásáról lesz szó, akkor oda is jut. De szerintem édes kevés lettek volna ők egyedül, hogy kapnak alkatrészt meg kapnak tervrajzokat és gyártsál magyar, rád bízom. Volt egy plusz elképzelés, hogy az RM-et a ZalaZone mellé akarták vinni és ezzel lökést adni az ottani önvezetésű járművek kutatásához, tetszik vagy sem, attól még ez egy érthető koncepció és hosszútávon be is jöhet.
Én a jövőben lobbiznék a beszerzések alkalmával, hogy valami kis munkát mindig lökjenek a Currusnak, amire hosszútávon ráállhat és csinálhatja. Mert az államnak ugyan úgy nem lesz olcsóbb, ha az egyik csarnokban süvít a szél, mintha a másikban. De önálló készre szerelés szerintem nem lesz ott. (Pont azért, amit fentebb is írtam, mert ahogy a cseheknél, úgy mindig ellenérdeket generálna ez a konstrukció.)
Szerintem az egyik fontos tévedésed, ami miatt arra a következtetésre jutottál, hogy Gödöllő elég méretű lenne az egész Honvédség átfegyverzésére és utána karbantartására, veszik szép sorban milyen járműveket kell gyártani, és kész lesznek, amikor kész lesznek, hogy azzal számolsz, hogy ezek a gyárak véletlenül sem kaphatnak külföldi megrendelést. Miközben látjuk Ausztrália példáján, hogy ha egy beszerzést meg kell támogatniuk, akkor rendel azért Németország is ezt-azt külföldi munkaerőtől is, főleg ha az német cég. Mindig elmondom, ez a majdnem 50 db/éves gyártás a gépek 40 éves életciklusát nézve 2000 páncélozott jármű. Ennyire a Honvédségnek nincs szüksége. Örüljünk, ha a felét nekünk kell megvenni és a másik felét leszervezi a német a BW-nek, meg Katarnak, meg az Ég tudja, kinek akar majd innen bármit is szállítani. Nekem a német negyedéves jelentésekben a 'homeland' kifejezés azt jelenti, hogy a gyár fenntartása és etetése csak fele részben a mi problémánk. Én örülnék, ha azt megoldjuk! A probléma másik 51%-a meg maradjon annak, akié a másik részvény hányad!
