Én azt láttam, hogy egy csomó dologra rányílt a katonák szeme külszolgálatban. Mondjuk az enyém is.
Pl. csak a te szakvonaladat nézve, mondok egy jó példát rá:
Kint voltunk, és alapvetően a helikopteres vonalat az amerikaiak adták a Blackhawk helikopterekkel, a merevszárnyú repülés meg a franciák dolga volt. Egyszer kijött hozzánk egy magyar Ancsa, tele cuccokkal. És ott bizony az történt, hogy amikor a repülőtér belső részére bejött a magyar gép, akkor a francia légiszemélyzet is jött segíteni kipakolni a raktérből a cuccokat, mert látták, hogy mi magyar békefenntartók pakolunk. Csak hát a magyar repülőszemélyzet közben meg maradt a pilótafülkében, és eszükben sem jutott segiteni nekünk, még úgy sem, hogy látták hogy már a franciák is pakolnak. Utána mondta az egyik francia pilóta hogy amit a magyar személyzet művelt, az extraordinary volt. Aztán a mi bandánk katona tagjai nem győztek mosakodni, meg mondani hogy hát igen, a magyar honvédségnél a pilóták ilyen istenkomplexusban szenvednek.
De volt ott más is. Pl. amikor a szolgálatpk-k, meg úgy egyáltalán a katona tisztek rádöbbentek hogy milyen brutális és tök felesleges adminisztrációval dolgoznak, meg hogy már a saját nyomorukon röhögtek, hogy mennyire körülményesek vagyunk, meg merevek, és rugalmatlanok minden kapcsán. És semmi speckó nem volt a lesajnált ANZAC vagy francia, amcsi rendszerben. Csak megszokták pl. azt hogy rengeteg nációval kell együtt létezni, dolgozni, és csak simán rugalmasan kezeltek egy rakat dolgot.
Na, ilyen ez, mikor nincs rálátásod a dolgokra, meg bele vagy ragadva a saját mocsaradba. Nagyon sok dologra rányilt a szemem ott kint nekem is. De főleg a magyar katonáknak, pedig nem volt veszély, lényegében nyaralgatás volt az egész.