French Hammer bombs were adapted to Ukrainian Su-25s
Su-25 attack aircraft of the Ukrainian Air Force have been adapted for the use of French AASM HAMMER high-precision bombs
mil.in.ua
Szu-25 , -28, -39 / Su-25 , -28, -39 Frogfoot (Szuhoj, Szovjetunió)
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
mil.in.ua
Az ukrán Szu-25-ös Gracsok harcértéke a nagy nulláéval vetekszik, mert azok nemirányított rakétatüzérséggel vakolnak. Továbbá a Szu-25-ös az képes egy civil, kisgépeknek való füves reptérről üzemelni.
A Szu-24-es Fencer-ek azok a Sztarokonsztantyinov repülőbázisról üzemeltek, de csak múlt időben.
A Mirage 2000-es, és a Szu-27 / Szu-30-as Flanker-ek üzemeltethetők szükséghelyzeti autópálya-repülőtérről.
És az elmúlt hetekben, hónapokban hol jeleskedtek az ukrán Szu-25-ösök ?
Amiket láttam, még régebben, azt török haditudósítók fényképezték, és ott is a légi rakétatüzérséggel éltek.
A fronton.Integrálták hozzájuk a franci AASM bombákat,és azokkal repülnek bevetéseket.No,nem valami sűrún,de repülnek.És az elmúlt hetekben, hónapokban hol jeleskedtek az ukrán Szu-25-ösök ?
Amiket láttam, még régebben, azt török haditudósítók fényképezték, és ott is a légi rakétatüzérséggel éltek.
Az AASM bombát nem csak felpattintják, mert elbírja, ez azért attól bonyolultabb.
Lehet úgy is indítani, hogy még a földön programozzák be, a hordozó repülő pedig “csak” jó időben, jó helyen indítja, de a repülő avionikája és a rakéta között nincs semmilyen érdemi kapcsolat ? Főleg, hogy az ukránoknak alapmodellű Szu-25-ösei vannak, nem pedig modernizáltak ?
Vagy ezek modernizáción átesett példányok ?
Nemtudom.
Izraeli Spice és a dél afrikai Umbani és Raptor III bombák esetén tudjuk,hogy van hozzájuk olyan wifis kézi eszköz,amivel manuálisna,egy nagyon ad hoc illesztéssel olyan gépekröl is bevethetőek,amikre egyébként nincsenek integrálva (kolumbiai Tukánok pl igy vetettek be Spice bombákat.A gépekre egyébként nincs integrálva a Spice).Ha a franci bombákhoz is van/összeütöttek ilyet,akkor simán bevethetik lényegében akármiről a bombákat,ami elbirja.
Ha nincs,marad a földi programozás.Ez viszont csak fix,előre kijelölt célok támadását teszi lehetővé.
A Szu-25 csatarepülőgép létrehozása elég döcögősen ment.
A II. vh. után a Szovjetunió fokozatosan leépítette a frontvonal közvetlen közelében tevékenykedő légi támadó repülőgépeit, a hatalmas veszteségek és korlátozott eredményesség miatt. Az IL-2, IL-10 csatarepülőgépek veszteségei nem voltak tolerálhatóak. A vadászbombázók (Szu-7, Szu-7B) megjelenése sem javított a helyzeten. Viszont az 1967-ben Belorussziában megtartott Dnyeper hadgyakorlat előhozta a MiG-21 és Szu-7B repülőgépek szinte minden hiányosságát ezen a téren. Elkezdődött egy lassú folyamat, amelynek eredményeként létrejött a Szu-25 csatrepülőgép. Afganisztánban 1980 áprilistól júniusig 2 példányt teszteltek éles körülmények között 100 bevetésben. Alapvetően a Szu-17 berendezéseit használta. A különböző bombákon, gépágyú konténereken és nem irányított rakétákon kívül alkalmazhatja az Sz-25, H-25 és H-29 rakéták lézer irányítású változatait. Az egy jó kérdés, hogy ezeket Ukrajnában miért nem használják? A Szu-25 és Szu-24 modernizációkat (Szu-25SzM, Szu-25SzM3, Szu-24M, Szu-24M2) a Szu-34 megjelenése komolytalanná tette, mivel annyival tud többet, hogy az előd típusok kirepüljék az üzemidejüket. Kérdés, hogy az SzMO ezt mennyiben befolyásolta.
A Szu-25T speciális páncélvadász változatának a továbbfejlesztése, az 1990-es években megjelent Szu-25TM/Szu-39 koncepciónak mennyiben lehet létjogosultsága jelenleg, mivel nagyon komoly képességbeli növekedést hozott az alap Szu-25/Szu-25T repülőgépekhez képest. Rossz időben, nagyon rossz körülmények között készült volna el, viszont később, amikor már volt háttér, szerintem elő kellett volna venni megint a terveket és a gyártást a Szu-25SzM és Szu-25SzM3 modernizációk helyett.
A repülőgép fegyverkomplexuma és repülési elektronikája jelentős módosításokon ment keresztül. Az R-60 helyett már R-73, sőt R-27, R-77 levegő-levegő rakétákat hordozhatta volna. A fő, páncélvadász szerep helyett már a partmenti területeken a hajók, a frontvonalon a csapatlégvédelmi komplexumok és az ellenséges repülőgépek, helikopterek megsemmisítés lett volna a feladata akár 110km hatótávolsággal. Ehhez egy Kolje-25 típusú, konténerben elhelyezett lokátort és olyan fegyverzetet kapott volna, amellyel ezek a feladatok végrehathatóak lennének. R-73, R-27, R-77 levegő-levegő rakéták, H-31A hajóelleni, a H-25MPU és H-31P lokátor állomások elleni rakéták mellett 9K121 Vihr (AT-16 Scallion) páncéltörő, H-29T, H-58, H-35 levegő-föld rakétákat hordozhatna.
A II. vh. után a Szovjetunió fokozatosan leépítette a frontvonal közvetlen közelében tevékenykedő légi támadó repülőgépeit, a hatalmas veszteségek és korlátozott eredményesség miatt. Az IL-2, IL-10 csatarepülőgépek veszteségei nem voltak tolerálhatóak. A vadászbombázók (Szu-7, Szu-7B) megjelenése sem javított a helyzeten. Viszont az 1967-ben Belorussziában megtartott Dnyeper hadgyakorlat előhozta a MiG-21 és Szu-7B repülőgépek szinte minden hiányosságát ezen a téren. Elkezdődött egy lassú folyamat, amelynek eredményeként létrejött a Szu-25 csatrepülőgép. Afganisztánban 1980 áprilistól júniusig 2 példányt teszteltek éles körülmények között 100 bevetésben. Alapvetően a Szu-17 berendezéseit használta. A különböző bombákon, gépágyú konténereken és nem irányított rakétákon kívül alkalmazhatja az Sz-25, H-25 és H-29 rakéták lézer irányítású változatait. Az egy jó kérdés, hogy ezeket Ukrajnában miért nem használják? A Szu-25 és Szu-24 modernizációkat (Szu-25SzM, Szu-25SzM3, Szu-24M, Szu-24M2) a Szu-34 megjelenése komolytalanná tette, mivel annyival tud többet, hogy az előd típusok kirepüljék az üzemidejüket. Kérdés, hogy az SzMO ezt mennyiben befolyásolta.
A Szu-25T speciális páncélvadász változatának a továbbfejlesztése, az 1990-es években megjelent Szu-25TM/Szu-39 koncepciónak mennyiben lehet létjogosultsága jelenleg, mivel nagyon komoly képességbeli növekedést hozott az alap Szu-25/Szu-25T repülőgépekhez képest. Rossz időben, nagyon rossz körülmények között készült volna el, viszont később, amikor már volt háttér, szerintem elő kellett volna venni megint a terveket és a gyártást a Szu-25SzM és Szu-25SzM3 modernizációk helyett.
A repülőgép fegyverkomplexuma és repülési elektronikája jelentős módosításokon ment keresztül. Az R-60 helyett már R-73, sőt R-27, R-77 levegő-levegő rakétákat hordozhatta volna. A fő, páncélvadász szerep helyett már a partmenti területeken a hajók, a frontvonalon a csapatlégvédelmi komplexumok és az ellenséges repülőgépek, helikopterek megsemmisítés lett volna a feladata akár 110km hatótávolsággal. Ehhez egy Kolje-25 típusú, konténerben elhelyezett lokátort és olyan fegyverzetet kapott volna, amellyel ezek a feladatok végrehathatóak lennének. R-73, R-27, R-77 levegő-levegő rakéták, H-31A hajóelleni, a H-25MPU és H-31P lokátor állomások elleni rakéták mellett 9K121 Vihr (AT-16 Scallion) páncéltörő, H-29T, H-58, H-35 levegő-föld rakétákat hordozhatna.
A Szu-25T/TM/ 39-esnél megpróbálkoztak azzal, hogy a kétüléses UB sárkányát használták fel, a hátsó ülés helyére meg műszerezettség ment. Ez nem volt járható út, ezért teljesen újgyártású példányokat igényelt a kvázi új modell.
Azonban valóban nagy kár, hogy nem vitték sorozatgyártásba, Ukrajnában elemében lehetett volna.
Hangsebességgel repesztve nem lehet sem páncélvadász, sem közvetlen légitámogató feladatköröket ellátni, túlszalad a célponton, és még baráti tűz, és járulékos károkozás is történhet. És a teherbírása is teljesen másra van optimalizálva a hagyományos vadászbombázónak.
Ellenben a Szu-25-ös Gracs, és az A-10-es Warthog minden létező levegő - föld feladatkört elláthat, legyen az egy normális hadsereg páncélos alakulatára történő csapásmérés, vagy szedett - vedett gerillahadsereg között történő rendet vágát.
És még képesek a civil, kisgépeknek való füves reptérről, vagy akár az asztallap sík sivatagból üzemelni.
