A teljes hadsereg létszáma nem a harcosok létszáma.
Tomori meg a déli határvédelem pk-a,nem beszélt a levegőbe
Nem tudjuk a pontos hadletszamot,de 70-80000 a szpahik és az udvari csapatok létszáma lehetett.Akindzsik,adatok,vojnukok,stb ezen felül volt.Plusz a vonat és a flotta legénysége.
Kijön bizony a 300 ezres összlétszám
De a csatában a segéd csapatok nem vettek részt,csak az akindzsik.Az oszmán sereg nem tudta felvenni a szokásos csatarendjet.Becslesek szerint olyan 70-90ezer fő vehetett részt a harcban.
Az a baj a korabeli szemtanuk becsléseivel, hogy hajlamosak voltak teljesen elrugaszkodni a valóságtól. Az ellenséget mindig durván felül becsülték, gondolom azért hogy minél nagyobb legyen a dicsőség győzelem esetén, vereség esetén meg ugyebár meg lehet indokolni, hogy azért veszítettünk, mert sokkal többen voltak mint mi.
Jól mutatja Szulejmán naplója, hogy mennyire nem voltak tisztában (vagy csak szépítette a valóságot) nemhogy a magyarok erejével, de még a sajátjukkal sem, még a csata után sem, nemhogy előtte. Szulejmán szerint a magyarok 4000 lovast és 50000 gyalogost veszítettek, míg a törökök csak 50-60 embert.
Persze semmi különös nincs ebben akkor is ment már a propaganda, láthatjuk az orosz-ukrán háborúban is kb. hasonló arányú veszteségeket szoktak egymásról a felek hazudni.
Szerintem Tomori se tudta sem a csata előtt, sem közben pontosabban megállapítani a törökök valódi erejét.
Egyébként érdekes végignézni a wikipédia Mohácsról szóló cikkét más nyelveken. A török wikin majdhogynem a magyarok voltak túlerőben 52000 török vs 50000 magyar.
https://mohacsi-csata.hu/index.php?q=content/szulejmán-szultán-naplójából-részlet
"Megszállás az alávaló hitetlenek tábora előtt. Ma a reggeli ima idején az egész győzelmes hadsereg lóra ülvén megindult s lassan-lassan, majd megállva, majd menetelve, ikindi előtt megérkezett a mohácsi mezőre, a haszontalan gyaurok tábora elé. A pasa a ruméliai sereggel elöl foglalt állást, az uralkodó pedig mögötte állott az anatóliai sereggel, a kapu. khalkival és a janicsárokkal. A feslett életű hitetlenek néhány ágyúgolyót lőttek el, melyeknek egyike a jobb szárnyon esett le; s táboruk előtt álltak több harcvonalba felállítva. De a mi részünkön nyugodtan maradtak, mivel még nem érkezett el az alkalmas idő, s ember és állat fáradt volt. Mikor éppen azt határozták el, hogy majd reggel kezdődjön a harc; a délutáni ima idején az alávaló hitetlenek egyszerre megmozdultak, és erre felé jöttek. Ekkor a mieink is megindultak, és tüzelni kezdtek az ágyúkkal, de nem tudtak ártani. Amazok seregüket három részre osztották, az egyik tömeg - mely tetőtől talpig vassal volt födve, s vasnyársat tartott a kezében - az ellőtt puska- és ágyúgolyókkal teljességgel nem törődve, a legkisebb félelem nélkül vágtatott Ibrahim pasa ruméliai beglerbég felé. Mivel pedig a ruméliai hadtest még szét volt szóródva, nem bírt ellenállni, s egy része az uralkodó felé futott. A másik csapat Jahja pasa oglu és a boszniai bég ellen intézett támadást, és kettészakította csatarendjüket. A gonosz mívű király pedig többi nyomorult katonaságával a felséges uralkodóra és az anatóliai seregre rohant. A janicsárok hadosztálya összesen háromszor-négyszer támadta meg puskatűzzel, és igyekezett visszaszorítani az alávaló gyaurokat. Végre a felséges isten és a próféta segélyével erőt vevén az iszlám népe, visszafordította a gonoszokat, s mikor már nem volt erejük újabb támadásra, úgy aprította őket, mint a kutyát. Olyan heves harc és öldöklés volt, hogy nem lehetett leírni. A gyaurok közül körülbelül 4000 lovas és mintegy 50 000 gyalog költözött a pokolra, az iszlám hívei közül pedig mintegy 50-60 ember lőn vértanúvá. A győztes szultán csaknem éjfélig lóháton maradt összes szolgáival, azután pedig sátorába tért pihenni, míg a győztes katonák eloszlottak és leszálltak lovaikról, de reggelig kezükben tartották a kantárszárat; sem a főbbek, sem a közemberek közül senkinek sem volt szabad a málhához menni."