Pár gondolat.
A Szu-27SzM3-asokban, Szu-34-esekben, Szu-30M2-esekben, Szu-30SzM-ekben, Szu-35Sz-ekben már egy ideje monokristályos turbinalapátok vannak. A nagynyomású fokozatnál.
A Szu-30 gyártása még nem fejeződött be. Az Irkut még gyártja a Szu-30SzM-et.
Arról természetesen nincs információ, hogy a Szu-57-essel ne lennének megelégedve, de tény, hogy a gép fejlesztése számos, sarkalatos ponton helyben jár, nem történik semmi látványos előrelépés. Az RCS érték az, amin minden foteltudós lovagol szerte a világban, kivéve, aki inkább kivonja magát a viták alól, ismeret hiányában.
Szerintem nem ez hátráltatja a programot, hanem a járulékos fejlesztések összessége.
A hajtómű fejlesztése szerintem nem akkora kérdés, azzal valószínű meg tudnak időben jelenni, ahogy az AESA radarjáról sincs különösebben semmi hír, hogy gond lenne vele, eddig már több példányba építették be, mint amelyikbe nem.
Hogy mit tud, hogy állnak vele, az persze kérdés. De miért is?
Mert a radar és a fegyverzet az együtt dolgozik és ez utóbbi az ami szerintem nagy kérdés.
Soha idáig egyetlen fotót se láttunk a PAK-FA programról, ahol a belső fegyvertér nyitva lett volna, még földön, álló helyzetben se. Emlékezzetek, anno az YF-23-as és YF-22-esnél is természetes volt, hogy a földi rendszerpróbáknál ezt nyitogatták, az YF-22-esnél lőttek is belőle, a Szu-47-esnél is megműködtették, át is építették, azt is kipróbálták, bár lőni sose lőttek belőle semmit. Talán nem is függesztettek bele semmit. Nem tudom.
De a PAK-FA közel nyolc éve alatt egyetlen olyan kép vagy infó nem volt még, hogy a belső fegyvertérrel mi a helyzet. Ahogy a szárnytőben lévő két konténer szerepe se tisztázott még.
Időről időre vannak hírek új fejlesztésű fegyverekről, melyeknél megemlítik a Szu-57-est is, mint platformot, de azon kívül, hogy külső függesztést már teszteltek, érdemi teszteket még nem láttunk.
A gép egy igen fontos (ha nem a legfontosabb) része-képessége inaktív?
