A KnAAZ és Szuhoj OKB közös PAK-FA/Szu-57 projektje lényegében manufakturális reszelgetés a gigantikus Lockheed Martin konglomerátum tempójához képest. És ez a gigász össze is dobott pikk-pakk 108(?) hadrafoghatatlan(?) gépet. Ha teszem azt az indusok maholnap kiugranának az FGFA programból és az F-35-ösre kérnének be ajánlatot, akkor is csak listaáron jutnának hozzá a mihez is? Mert ez a szituáció se sokkal jobb. Mikorra lesz hadrafogható szériájú és exportálható F-35? Pláne egy olyan országnak, aki nem is volt benne a fejlesztésben.
Tisztán teoretikus fejtegetés következik.
Tegyük fel, hogy az indiánok megkeresik Trumpot azzal a hajmeresztő üzleti ajánlattal, hogy hajlandóak lennének felrúgni akár minden gazdasági és stratégiai együttműködést az oroszokkal, ha a jelenlegi 180+ gépből álló Raptor flottából mondjuk 150-et nagyjavítva, azonos szintre modernizálva (sisakkijelző, modernizált kabin, multirole képesség, F135-ös technológiai szintjére felhozott F119-es, F-35-ös technológiájával megegyező festés/bevonat, DAS) kulcsrakészen eladnak. A maradék 30+ példány vagy opció, vagy alkatrészbázis és irány a sivatag. Ehhez ugye csak újra kéne nyitni a Marrietta-i gyártósort és a P&W-nek is slotot kéne találnia az F119PW135-ösöknek (ne keressétek, én találtam ki), de elképzelhető, hogy egy ilyen, igencsak hosszútávú és eléggé meredeken nagy ívű lépés több jelenlegi problémát oldana meg, mint amennyit elsőre felvetne.
Na. Gondolom mindannyiótoknak leesett, hogy erre bizony az indiaiaknak sincs pénzük. Úgyhogy maradjanak csak az FGFA-nál, mert abban több realitás van, bármit is gondolnak az orosz eredményekről, vagy a saját iparuk és gazdaságuk képességeiről. Azért beszédes, hogy még egyiptomnak is előbb lett Rafale-ja, mint nekik...