Na ezaz, hogy ez nem csak OROSZ gondolkodásmód. Ez az ipari gondolkodásmód. És ez univerzális. Szerződések ide, vagy oda, mindenki igyekszik védeni a seggét.
A mérnökség azt tervezi meg, amit megterveztetnek vele, a gyártó azt gyártat, szerel össze, amit összeszereltetnek vele, a beszállító azt szállítja be, amit áttételesen tőle rendelnek meg, annyit lát a dokumentumokból, amennyit láthat, akkora látja őket, amikorra engedik, végezetül azt fogja prezentálni, ami neki is megéri még.
Macska-egér játék. Mindenki húz és mindenki ereszt. A gyár meg annyi beszállítót tart egymás mellett párhuzamosan, ami neki a leginkább előnyös. A sales meg azt adja el, amit eladatnak vele. A szerződésbe az kerül, amibe a vevő is meg az eladó is belemegy. És ez utóbbi a legfontosabb, mert mindenki igyekszik mozgásteret hagyni magának. És hogy ez mennyi, azt a szerződő felek tudják, nem pedig az ő kritikusaik. És itt már szépen lassan belegyalogolunk a sokak által kissé alábecsült védelmi szürkegazdaságba és korrupcióba.
Amúgy épp arra próbáltam rá világítani, hogy évtizedek jönnek-mennek, fejlődik a tervezői-gyártói környezet, de a nullszéria, vagy alacsony ütemű gyártás, illetve a csapatpróba időszakában begyűjtött hibamennyiségből még nem következtethetünk se a típus, se a gyártó valós képességeire. Csak ugye ezt az időszakot szokták a lehető legkevésbé propagálni a marketingesek, ugyanakkor ezt az időszakot szokták a leglátványosabban kiexponálni az üzemeltető oldalán meglévő politikai-gazdasági ellenérdekeltek, a beszerzés kritikusai és a pénzügyi vonal. Tudniillik, mi vettünk valamit, a kormány vett valamit, lepaktált az ördöggel, költi a pénzünket és tessék, számok meg sehol, az egész egy rakás szar.
És ne feldjük, hogy az ilyen kritikus felhangokat erősítik fel a sorban álló más vevők is, legtöbbször már akkor letörve az árakat, mikor még nem is vettek semmit.