[BIZTPOL] A nagy sakktábla

[Pal]

Szerintem a Genfi Konvenciók nem definiálják, ki a "terrorista". Én legalábbis nem találtam ilyet.
Silurusglanis jól mondja: "A mi emberünk szabadságharcos, az ellenségé terrorista."

Hat most meg nem mondom fejbol, de ez nemzetkozileg lefektetett: csak az olhet haboruban, aki fegyveret nem rejtve viseli es egyenruhaban van -ez kulonbozteti meg a katonat a terristatol. Es o is csak masik katonat olhet (vagy ugye terroristat, akinek nem jar hadifogoly statusz).

 

[Roni]

de azért gondolniuk kell Kamcsatka, meg az egész orosz távol-kelet jövőjére is, nehogy a kínaiak egyszer csak elvegyék.

Elhiheted hogy a kínaiak jobban félnek az orosz nuktiól mint az ott lévő jenkikkel szemben

 

[Python]

Eddig is tudtuk, de a George Washington University Nemzetbiztonsági Archívumban (National Security Archive – NSA) az elmúlt év végén felszabadított amerikai, szovjet, német, brit és francia dokumentumok immár kétségtelenné is teszik, hogy az 1980-as évek végén a nyugati politikusok átverték Mihail Gorbacsovot, a Szovjetunió Kommunista Pártjának utolsó főtitkárát. Elhitették vele, hogy a NATO-t nem fogják Kelet felé bővíteni, amennyiben a Szovjetunió kivonja csapatait Kelet-Európából.
George H. W. Bush elnök 1989 decemberében, a máltai csúcstalálkozón biztosította Gorbacsovot, hogy az USA nem fogja kihasználni a kelet-európai „forradalmakat” arra, hogy ártson a szovjet érdekeknek. A nyugati vezetők NATO-ra vonatkozó első konkrét ígéretei 1990. január 31-én fogalmazódtak meg. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter nagy, nyilvános beszéddel dobta be a német egyesülés gondolatát a bajorországi Tutzingban. Az USA bonni követsége ezzel kapcsolatban arról tájékoztatta Washingtont, hogy Genscherrávilágított: „a változások Kelet Európában és a német egyesülési folyamat nem vezethetnek a ‘szovjet biztonsági érdekek károsítására’. Ezért, a NATO-nak ki kell zárnia a ‘területének bővítését Kelet felé, azaz a mozgását közelebb a szovjet határokhoz”.
Ez volt az a mézes madzag, amit újból és újból elhúztak a Szovjetunió enyhén szólva jóhiszemű vezetője, illetve a grúz származású Eduard Sevarnadze, a Szovjetunió utolsó külügyminisztere, a nem sokkal később függetlenné vált Grúzia első államfője előtt. Ennek bűvöletében – az afganisztáni háború kudarca és a köztársaságok vezetőinek saját hatalmi ambíciói mellett – született meg talán túlságosan is hirtelen, a következményekkel – például a hazaszállított csapatok tisztjeinek és családtagjaik tízezreinek elhelyezési gondjával – nem számoló döntés a Kelet-Európából való kivonulásról. Lényegében a jaltai megállapodásból eredő jogokról való lemondásról.
Ezzel Kelet-Európa piaca, általában szinte egész gazdasága az egyre inkább értékesítési nehézségekkel, a képzett és drága munkaerő miatti válsággal küzdő Nyugat ölébe hullott. A manőverrel piacot, olcsó munkaerőt szereztek a nyugati cégek. A bennszülötteket, vagyis minket, a demokrácia a szabadság ígéretével szelídítettek meg, sőt villanyoztak fel. Arra persze a helybeli értelmiség sem figyelmeztetett – talán nem is figyelmeztethetett –, hogy a demokratikusnak mondott választások végső célja a tömegek kirekesztése a tulajdonképpeni döntéshozatalból, s hogy a szabadságjogok mit sem érnek a mélyszegénységben élők számára. Ami pedig ennél is fontosabb: nem csak a Szovjetuniónak lett volna szüksége átmeneti időszakra, de Kelet-Európának is legalább egy évtizedre ahhoz, hogy ne érjék védtelenül az itt élők számára lényegében ismeretlen nyugati gazdaságszervezési, vállalatirányítási, pénzügyi és agresszív marketing módszerek.
Ám a nyugati bacchanália sem tartott sokáig. Néhány évtizeddel később, amikor immár az Ukrajna nyugati határáig húzódó keleti terjeszkedéssel szerzett anyagi és szellemi erőforrások is kimerültek, a gazdasági válságjelenségek újratermelődtek. Ezzel párhuzamosan a nyugati, illetve a közép-kelet-európai társadalmakban teret nyertek a szélsőjobbos nézetek és kormányok, sőt fasisztoid rendszerek. Igaz, a lengyel-amerikai Zbigniew Kazimierz Brzezinski, a washingtoni kormányzat egykori nemzetbiztonsági tanácsadója jó előre jelezte, hogy hamarosan napirendre kell tűzni a további terjeszkedést Kelet – Napóleon szavával a mesés Moszkva – felé. S hogyan másként? Kijeven keresztül. De a héja Brezinski tervét csak akkor kezdtük komolyan venni – már aki tudott róla –, amikor annak Ukrajnában is megkezdődött a valóra váltása. Tegyük hozzá: az egykori amerikai külügyminiszter Henry Kissinger figyelmeztetése ellenére. Erre persze nekünk most is azt mondják: csak a demokrácia terjesztése a cél.
Átverték Gorbacsovot

 

[gonny]

Elhiheted hogy a kínaiak jobban félnek az orosz nuktiól mint az ott lévő jenkikkel szemben

Hát erről nincsennek információim.

 

[gonny]

Hat most meg nem mondom fejbol, de ez nemzetkozileg lefektetett: csak az olhet haboruban, aki fegyveret nem rejtve viseli es egyenruhaban van -ez kulonbozteti meg a katonat a terristatol. Es o is csak masik katonat olhet (vagy ugye terroristat, akinek nem jar hadifogoly statusz).

A Genfi Konvenció arról beszél, ki számít katonának és ki nem.
Most viszont arról van szó, ki számít szabadságharcosnak és ki terroristának (egyik se katona)
.

 

[Pal]

A Genfi Konvenció arról beszél, ki számít katonának és ki nem.
Most viszont arról van szó, ki számít szabadságharcosnak és ki terroristának (egyik se katona)
.

De olyan nincs hogy szabadsagharcos hivatalosan. Ha a szabadsagharcos betartja a fenti pontokat, akkor o katona, ha nem akkor terrorista.

 

[papajoe]

Eddig is tudtuk, de a George Washington University Nemzetbiztonsági Archívumban (National Security Archive – NSA) az elmúlt év végén felszabadított amerikai, szovjet, német, brit és francia dokumentumok immár kétségtelenné is teszik, hogy az 1980-as évek végén a nyugati politikusok átverték Mihail Gorbacsovot, a Szovjetunió Kommunista Pártjának utolsó főtitkárát. Elhitették vele, hogy a NATO-t nem fogják Kelet felé bővíteni, amennyiben a Szovjetunió kivonja csapatait Kelet-Európából.
George H. W. Bush elnök 1989 decemberében, a máltai csúcstalálkozón biztosította Gorbacsovot, hogy az USA nem fogja kihasználni a kelet-európai „forradalmakat” arra, hogy ártson a szovjet érdekeknek. A nyugati vezetők NATO-ra vonatkozó első konkrét ígéretei 1990. január 31-én fogalmazódtak meg. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter nagy, nyilvános beszéddel dobta be a német egyesülés gondolatát a bajorországi Tutzingban. Az USA bonni követsége ezzel kapcsolatban arról tájékoztatta Washingtont, hogy Genscherrávilágított: „a változások Kelet Európában és a német egyesülési folyamat nem vezethetnek a ‘szovjet biztonsági érdekek károsítására’. Ezért, a NATO-nak ki kell zárnia a ‘területének bővítését Kelet felé, azaz a mozgását közelebb a szovjet határokhoz”.
Ez volt az a mézes madzag, amit újból és újból elhúztak a Szovjetunió enyhén szólva jóhiszemű vezetője, illetve a grúz származású Eduard Sevarnadze, a Szovjetunió utolsó külügyminisztere, a nem sokkal később függetlenné vált Grúzia első államfője előtt. Ennek bűvöletében – az afganisztáni háború kudarca és a köztársaságok vezetőinek saját hatalmi ambíciói mellett – született meg talán túlságosan is hirtelen, a következményekkel – például a hazaszállított csapatok tisztjeinek és családtagjaik tízezreinek elhelyezési gondjával – nem számoló döntés a Kelet-Európából való kivonulásról. Lényegében a jaltai megállapodásból eredő jogokról való lemondásról.
Ezzel Kelet-Európa piaca, általában szinte egész gazdasága az egyre inkább értékesítési nehézségekkel, a képzett és drága munkaerő miatti válsággal küzdő Nyugat ölébe hullott. A manőverrel piacot, olcsó munkaerőt szereztek a nyugati cégek. A bennszülötteket, vagyis minket, a demokrácia a szabadság ígéretével szelídítettek meg, sőt villanyoztak fel. Arra persze a helybeli értelmiség sem figyelmeztetett – talán nem is figyelmeztethetett –, hogy a demokratikusnak mondott választások végső célja a tömegek kirekesztése a tulajdonképpeni döntéshozatalból, s hogy a szabadságjogok mit sem érnek a mélyszegénységben élők számára. Ami pedig ennél is fontosabb: nem csak a Szovjetuniónak lett volna szüksége átmeneti időszakra, de Kelet-Európának is legalább egy évtizedre ahhoz, hogy ne érjék védtelenül az itt élők számára lényegében ismeretlen nyugati gazdaságszervezési, vállalatirányítási, pénzügyi és agresszív marketing módszerek.
Ám a nyugati bacchanália sem tartott sokáig. Néhány évtizeddel később, amikor immár az Ukrajna nyugati határáig húzódó keleti terjeszkedéssel szerzett anyagi és szellemi erőforrások is kimerültek, a gazdasági válságjelenségek újratermelődtek. Ezzel párhuzamosan a nyugati, illetve a közép-kelet-európai társadalmakban teret nyertek a szélsőjobbos nézetek és kormányok, sőt fasisztoid rendszerek. Igaz, a lengyel-amerikai Zbigniew Kazimierz Brzezinski, a washingtoni kormányzat egykori nemzetbiztonsági tanácsadója jó előre jelezte, hogy hamarosan napirendre kell tűzni a további terjeszkedést Kelet – Napóleon szavával a mesés Moszkva – felé. S hogyan másként? Kijeven keresztül. De a héja Brezinski tervét csak akkor kezdtük komolyan venni – már aki tudott róla –, amikor annak Ukrajnában is megkezdődött a valóra váltása. Tegyük hozzá: az egykori amerikai külügyminiszter Henry Kissinger figyelmeztetése ellenére. Erre persze nekünk most is azt mondják: csak a demokrácia terjesztése a cél.
Átverték Gorbacsovot

Nahát,már rá is jöttek?

 

[gonny]

De olyan nincs hogy szabadsagharcos hivatalosan. Ha a szabadsagharcos betartja a fenti pontokat, akkor o katona, ha nem akkor terrorista.

Nem értem, mi az hogy "hivatalosan".
A terrorista az a szabadságharcos, aki az ellenségünk.
A szabadságharcos pedig az a terrorista, akivel szimpatizálunk.
A katona és a fegyveres civil közti különbség technikai-jogi jellegű, ami pontosan körülírható.
A szabadságharcos és a terrorista közti különbség pedig érzelmi jellegű, amiről csak annyit lehet mondani, szeretem vagy nem szeretem.

 

[Pal]

Nem értem, mi az hogy "hivatalosan".
A terrorista az a szabadságharcos, aki az ellenségünk.
A szabadságharcos pedig az a terrorista, akivel szimpatizálunk.
A katona és a fegyveres civil közti különbség technikai-jogi jellegű, ami pontosan körülírható.
A szabadságharcos és a terrorista közti különbség pedig érzelmi jellegű, amiről csak annyit lehet mondani, szeretem vagy nem szeretem.

De, pont hogy "hivatalosan" van, a genfi konvenciok. Aki annak megfelel az nem terrorista, mindenki mas meg terrorista.
Amikor te az akarod mondani, hogy a szabadsagharcos meg a terrorista csak oldal meg szimpatia kerdese, akkor elfogadod, hogy relativizalhato a bun. Ez liberalizmushoz, terrorhoz, szenvedeshez vezet.
(Azert nincs ertelme a szabadsagharcost ilyen szempontbol kulonvalasztani a rendes katonatol, mivel ket oldal eleve azert haboruzik mivel nem ertenek egyet. Tagadjak egymas ertekeit. Az egyik a "szabadsagert" a masik meg mondjuk a "rend"-ert, a "bekes fejlodesert" (pl.: 1848 Mo). Tehat lehet hogy epp egymas allamisagat is tagadjak. Pl. amikor 1956-ban a szabadsagharcosok olyan jelzest viseltek a ruhajukon ami egyertelmuve tette, hogy melyik oldalon allnak es fegyveruket nem rejtve viseltek, akkor nem lehettek terroristak, hanem szabalyos katonak. Igen, az ellenfel (Szovjetunio) nem ismerte el az allamukat (a szabad Magyar Koztarsasgot) tehat nem csak katonak, hanem szabadsagharcosok is voltak. De a tortenelemben eleve az a normalis, (eleg gyakran) hogy a ket szembeneallo ero nem ismeri el a masik allamot, tehat majdnem mindenki szabadsagharcos is aki katona (igen, a Donnal is a magyar szabadsagert harcoltak, meg Napoleon katonaja is egesz Europat akarta felszabaditani az akarmi alol... Szoval ideologia mindig van minden oldalon boven, mindenki magat tartja a szabadsag bajnokanak, ezert lett letrehozva egy nemzetkozi minimum (hogyan lehet legalisan olni) es aki ezt nem tartja be az terrorista. Ellenben innetol kezdve mar nem kell definialni a szabadsagharcos fogalmat, mert mar megvan ki a jofiu es ki a rosszfiu.

Ha nagyon akarom definialni a szabadsagharcos foglamat akkor talan a "nem regularis, de a terrorista kategoriaba nem illo" eroket hivnam szabadsagharcosnak. De ilyenbol csak nagyon, nagyon ritkan talalni a tortenelemben, nekem most csak pl. az 56-os Mo jut eszembe. Vagy a Rongyosgarda, bar az is reszben regularis volt (bar epp azert hivjak rongyosnak mert joreszt irregularis volt es a jogtisztelo magyar nep nem tekintette rendes hadseregnek mert nem volt regularis, noha hatekonyabb volt mint a regularis sereg linderbela utan). Meg a Lo-i Armia Krajowa sem szabadsagharcos, mivel teljesen regularis hadsereg volt es attol meg, hogy 6 evbe tellett mire No-t kivertek Lo-bol a szabadsag nem veszett el hivatalosan, csak folyamatos haboru zajlott Nemetek, Szovjetek, Litvanok, ... ellen Lo teruleten. Szoval nem nagyon van pelda igazi szabadsagharcosra, mivel ha nem vagy regularis akkor szinte biztos, hogy a gyakorlatban beleesel a terrorista kategoriaba (eleg nagy a csabitas, hogy a tudasbol eredto hatranyt haborus bunnel kompenzald).

 

[boki]

Nyilvánossá vált, hogy az amerikai és a német vezetők megígérték: a NATO nem terjeszkedik Kelet felé.
"Eddig is tudtuk, de a George Washington University Nemzetbiztonsági Archívumban (National Security Archive – NSA) az elmúlt év végén felszabadított amerikai, szovjet, német, brit és francia dokumentumok immár kétségtelenné is teszik, hogy az 1980-as évek végén a nyugati politikusok átverték Mihail Gorbacsovot, a Szovjetunió Kommunista Pártjának utolsó főtitkárát. Elhitették vele, hogy a NATO-t nem fogják Kelet felé bővíteni, amennyiben a Szovjetunió kivonja csapatait Kelet-Európából. Hozzám a Balmix.hu szemléjén keresztül jutott el az NSA anyagáról a rövid összefoglaló. Eszerint:
George H. W. Bush elnök 1989 decemberében, a máltai csúcstalálkozón biztosította Gorbacsovot, hogy az USA nem fogja kihasználni a kelet-európai „forradalmakat” arra, hogy ártson a szovjet érdekeknek. A nyugati vezetők NATO-ra vonatkozó első konkrét ígéretei 1990. január 31-én fogalmazódtak meg. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter nagy, nyilvános beszéddel dobta be a német egyesülés gondolatát a bajorországi Tutzingban. Az USA bonni követsége ezzel kapcsolatban arról tájékoztatta Washingtont, hogy Genscher rávilágított: „a változások Kelet Európában és a német egyesülési folyamat nem vezethetnek a ‘szovjet biztonsági érdekek károsítására’. Ezért, a NATO-nak ki kell zárnia a ‘területének bővítését Kelet felé, azaz a mozgását közelebb a szovjet határokhoz”.

Ez volt az a mézes madzag, amit újból és újból elhúztak a Szovjetunió enyhén szólva jóhiszemű vezetője, illetve a grúz származású Eduard Sevarnadze, a Szovjetunió utolsó külügyminisztere, a nem sokkal később függetlenné vált Grúzia első államfője előtt. Ennek bűvöletében – az afganisztáni háború kudarca és a köztársaságok vezetőinek saját hatalmi ambíciói mellett – született meg talán túlságosan is hirtelen, a következményekkel – például a hazaszállított csapatok tisztjeinek és családtagjaik tízezreinek elhelyezési gondjával – nem számoló döntés a Kelet-Európából való kivonulásról. Lényegében a jaltai megállapodásból eredő jogokról való lemondásról.

Ezzel Kelet-Európa piaca, általában szinte egész gazdasága az egyre inkább értékesítési nehézségekkel, a képzett és drága munkaerő miatti válsággal küzdő Nyugat ölébe hullott. A manőverrel piacot, olcsó munkaerőt szereztek a nyugati cégek. A bennszülötteket, vagyis minket, a demokrácia a szabadság ígéretével szelídítettek meg, sőt villanyoztak fel. Arra persze a helybeli értelmiség sem figyelmeztetett – talán nem is figyelmeztethetett –, hogy a demokratikusnak mondott választások végső célja a tömegek kirekesztése a tulajdonképpeni döntéshozatalból, s hogy a szabadságjogok mit sem érnek a mélyszegénységben élők számára. Ami pedig ennél is fontosabb: nem csak a Szovjetuniónak lett volna szüksége átmeneti időszakra, de Kelet-Európának is legalább egy évtizedre ahhoz, hogy ne érjék védtelenül az itt élők számára lényegében ismeretlen nyugati gazdaságszervezési, vállalatirányítási, pénzügyi és agresszív marketing módszerek.

Ám a nyugati bacchanália sem tartott sokáig. Néhány évtizeddel később, amikor immár az Ukrajna nyugati határáig húzódó keleti terjeszkedéssel szerzett anyagi és szellemi erőforrások is kimerültek, a gazdasági válságjelenségek újratermelődtek. Ezzel párhuzamosan a nyugati, illetve a közép-kelet-európai társadalmakban teret nyertek a szélsőjobbos nézetek és kormányok, sőt fasisztoid rendszerek. Igaz, a lengyel-amerikai Zbigniew Kazimierz Brzezinski, a washingtoni kormányzat egykori nemzetbiztonsági tanácsadója jó előre jelezte, hogy hamarosan napirendre kell tűzni a további terjeszkedést Kelet – Napóleon szavával a mesés Moszkva – felé. S hogyan másként? Kijeven keresztül. De a héja Brezinski tervét csak akkor kezdtük komolyan venni – már aki tudott róla –, amikor annak Ukrajnában is megkezdődött a valóra váltása. Tegyük hozzá: az egykori amerikai külügyminiszter Henry Kissinger figyelmeztetése ellenére. Erre persze nekünk most is azt mondják: csak a demokrácia terjesztése a cél.

A jaltai status quo feladását a Szovjetunióban gyorsan követte a pártállami irányítási-közigazgatási rendszer szétesése részben amiatt is, mert az apparatcsikok országszerte ott hagytak csapot, papot, hogy az addigi állami javak utáni tülekedésben átzsilipeljék magukat a kapitalizmusba. Amikor Gorbacsov feleszmélt, késő volt. Akkor már ő is csak annyit tudott mondani, hogy „Engem átvertek”, amint az Kemény László tavaly megjelent, A Szovjetuniótól a 21. század Oroszországáig című könyvében olvasható. A Kemény által az egykori szovjet vezetővel 2000-ben készült, televíziós sugárzásra szánt, de végül adásba soha nem került, Gorbacsovval folytatott beszélgetésben hangzott el az inkriminált mondat."

 

[emel]

De olyan nincs hogy szabadsagharcos hivatalosan. Ha a szabadsagharcos betartja a fenti pontokat, akkor o katona, ha nem akkor terrorista.

Akkor a szíriai ellenzéki harcosok azok túlnyomó részben terroristák (alig látni köztük egyenruhást), a donyecki szeparatisták meg mind szabadságharcosok (egyenruha+nyílt fegyverviselés). Ezt próbáld megmagyarázni ULIPPO-nak, kíváncsi vagyok mit kapsz tőle!!

 

[gonny]

De, pont hogy "hivatalosan" van, a genfi konvenciok. Aki annak megfelel az nem terrorista, mindenki mas meg terrorista.
Amikor te az akarod mondani, hogy a szabadsagharcos meg a terrorista csak oldal meg szimpatia kerdese, akkor elfogadod, hogy relativizalhato a bun. Ez liberalizmushoz, terrorhoz, szenvedeshez vezet.
(Azert nincs ertelme a szabadsagharcost ilyen szempontbol kulonvalasztani a rendes katonatol, mivel ket oldal eleve azert haboruzik mivel nem ertenek egyet. Tagadjak egymas ertekeit. Az egyik a "szabadsagert" a masik meg mondjuk a "rend"-ert, a "bekes fejlodesert" (pl.: 1848 Mo). Tehat lehet hogy epp egymas allamisagat is tagadjak. Pl. amikor 1956-ban a szabadsagharcosok olyan jelzest viseltek a ruhajukon ami egyertelmuve tette, hogy melyik oldalon allnak es fegyveruket nem rejtve viseltek, akkor nem lehettek terroristak, hanem szabalyos katonak. Igen, az ellenfel (Szovjetunio) nem ismerte el az allamukat (a szabad Magyar Koztarsasgot) tehat nem csak katonak, hanem szabadsagharcosok is voltak. De a tortenelemben eleve az a normalis, (eleg gyakran) hogy a ket szembeneallo ero nem ismeri el a masik allamot, tehat majdnem mindenki szabadsagharcos is aki katona (igen, a Donnal is a magyar szabadsagert harcoltak, meg Napoleon katonaja is egesz Europat akarta felszabaditani az akarmi alol... Szoval ideologia mindig van minden oldalon boven, mindenki magat tartja a szabadsag bajnokanak, ezert lett letrehozva egy nemzetkozi minimum (hogyan lehet legalisan olni) es aki ezt nem tartja be az terrorista. Ellenben innetol kezdve mar nem kell definialni a szabadsagharcos fogalmat, mert mar megvan ki a jofiu es ki a rosszfiu.

Ha nagyon akarom definialni a szabadsagharcos foglamat akkor talan a "nem regularis, de a terrorista kategoriaba nem illo" eroket hivnam szabadsagharcosnak. De ilyenbol csak nagyon, nagyon ritkan talalni a tortenelemben, nekem most csak pl. az 56-os Mo jut eszembe. Vagy a Rongyosgarda, bar az is reszben regularis volt (bar epp azert hivjak rongyosnak mert joreszt irregularis volt es a jogtisztelo magyar nep nem tekintette rendes hadseregnek mert nem volt regularis, noha hatekonyabb volt mint a regularis sereg linderbela utan). Meg a Lo-i Armia Krajowa sem szabadsagharcos, mivel teljesen regularis hadsereg volt es attol meg, hogy 6 evbe tellett mire No-t kivertek Lo-bol a szabadsag nem veszett el hivatalosan, csak folyamatos haboru zajlott Nemetek, Szovjetek, Litvanok, ... ellen Lo teruleten. Szoval nem nagyon van pelda igazi szabadsagharcosra, mivel ha nem vagy regularis akkor szinte biztos, hogy a gyakorlatban beleesel a terrorista kategoriaba (eleg nagy a csabitas, hogy a tudasbol eredto hatranyt haborus bunnel kompenzald).

Akkor csak azt mondd meg.
az ETA harcosai terroristák vagy szabadságharcosok voltak?
Az IRA harcosai terroristák vagy szabadságharcosok voltak?
A Hamász harcosai terroristák vagy szabadságharcosok?
Menahem Begin terrorista volt vagy szabadságharcos?
És az algériai FLN harcosai?
A Viet Minh? A Vietkong?

 

[melampo]

Akkor csak azt mondd meg.
az ETA harcosai terroristák vagy szabadságharcosok voltak?
Az IRA harcosai terroristák vagy szabadságharcosok voltak?
A Hamász harcosai terroristák vagy szabadságharcosok?
Menahem Begin terrorista volt vagy szabadságharcos?
És az algériai FLN harcosai?
A Viet Minh? A Vietkong?

(És a Honi Hadsereg "kiátkozottjai" mik lehettek?)

Boccs ez rossz helyre ment.

 

[melampo]

De, pont hogy "hivatalosan" van, a genfi konvenciok. Aki annak megfelel az nem terrorista, mindenki mas meg terrorista.
Amikor te az akarod mondani, hogy a szabadsagharcos meg a terrorista csak oldal meg szimpatia kerdese, akkor elfogadod, hogy relativizalhato a bun. Ez liberalizmushoz, terrorhoz, szenvedeshez vezet.
(Azert nincs ertelme a szabadsagharcost ilyen szempontbol kulonvalasztani a rendes katonatol, mivel ket oldal eleve azert haboruzik mivel nem ertenek egyet. Tagadjak egymas ertekeit. Az egyik a "szabadsagert" a masik meg mondjuk a "rend"-ert, a "bekes fejlodesert" (pl.: 1848 Mo). Tehat lehet hogy epp egymas allamisagat is tagadjak. Pl. amikor 1956-ban a szabadsagharcosok olyan jelzest viseltek a ruhajukon ami egyertelmuve tette, hogy melyik oldalon allnak es fegyveruket nem rejtve viseltek, akkor nem lehettek terroristak, hanem szabalyos katonak. Igen, az ellenfel (Szovjetunio) nem ismerte el az allamukat (a szabad Magyar Koztarsasgot) tehat nem csak katonak, hanem szabadsagharcosok is voltak. De a tortenelemben eleve az a normalis, (eleg gyakran) hogy a ket szembeneallo ero nem ismeri el a masik allamot, tehat majdnem mindenki szabadsagharcos is aki katona (igen, a Donnal is a magyar szabadsagert harcoltak, meg Napoleon katonaja is egesz Europat akarta felszabaditani az akarmi alol... Szoval ideologia mindig van minden oldalon boven, mindenki magat tartja a szabadsag bajnokanak, ezert lett letrehozva egy nemzetkozi minimum (hogyan lehet legalisan olni) es aki ezt nem tartja be az terrorista. Ellenben innetol kezdve mar nem kell definialni a szabadsagharcos fogalmat, mert mar megvan ki a jofiu es ki a rosszfiu.

Ha nagyon akarom definialni a szabadsagharcos foglamat akkor talan a "nem regularis, de a terrorista kategoriaba nem illo" eroket hivnam szabadsagharcosnak. De ilyenbol csak nagyon, nagyon ritkan talalni a tortenelemben, nekem most csak pl. az 56-os Mo jut eszembe. Vagy a Rongyosgarda, bar az is reszben regularis volt (bar epp azert hivjak rongyosnak mert joreszt irregularis volt es a jogtisztelo magyar nep nem tekintette rendes hadseregnek mert nem volt regularis, noha hatekonyabb volt mint a regularis sereg linderbela utan). Meg a Lo-i Armia Krajowa sem szabadsagharcos, mivel teljesen regularis hadsereg volt es attol meg, hogy 6 evbe tellett mire No-t kivertek Lo-bol a szabadsag nem veszett el hivatalosan, csak folyamatos haboru zajlott Nemetek, Szovjetek, Litvanok, ... ellen Lo teruleten. Szoval nem nagyon van pelda igazi szabadsagharcosra, mivel ha nem vagy regularis akkor szinte biztos, hogy a gyakorlatban beleesel a terrorista kategoriaba (eleg nagy a csabitas, hogy a tudasbol eredto hatranyt haborus bunnel kompenzald).

Na még egyszer!
És a Honi Hadsereg "kiátkozottjai" mik lehettek?
És ki szerint?

 

[Pal]

Akkor csak azt mondd meg.
az ETA harcosai terroristák vagy szabadságharcosok voltak?
Az IRA harcosai terroristák vagy szabadságharcosok voltak?
A Hamász harcosai terroristák vagy szabadságharcosok?
Menahem Begin terrorista volt vagy szabadságharcos?
És az algériai FLN harcosai?
A Viet Minh? A Vietkong?

Epp ez a lenyeg... nem az erzelem dont, hanem hogy a 3 kriteriumnak megfelel vagy nem (egyenruha, nem rejtetve viselt fegyver, csak katonat ol). Ha ennek megfelelt akkor katona/szabadsagharcos, ha nem akkor terrorista. Szoval ennek alapjan te is szet tudod valogatni mindegyiket amelyik teged erdekel. Legyszives ne velem akard ezt a munkat elvegeztetni.

 

[gonny]

(És a Honi Hadsereg "kiátkozottjai" mik lehettek?)

Boccs ez rossz helyre ment.

A Honi Hadsereg egy kicsit más tészta.

 

[Pal]

(És a Honi Hadsereg "kiátkozottjai" mik lehettek?)

Boccs ez rossz helyre ment.

Hat terrorista semmikepp, mert ugye a Honi Hadsereg regularis hadsereg volt, tehat volt megkulonbozteto jelzes (egyenruha vagy legalabb egy karszalag), fegyvert nem rejtve viselt (eleg nehez rejtve viselni egy geppisztolyt) es csak legalis celpontot olt (kommunistat, ami ugye terrorszervezet, tehat legalis celpont). Szerintem a szabadsagharcos kategoriaba esik, mivel noha regularis eredetileg, de a szovjet gyozelem utan erre nem volt eleg ter igy reszben irregularis lett.
(Olyan reszletekbe ne menjunk bele, hogy egy rendes regularis katona is vegrehajthat rajtautest, tehat nem kell elore bemutatnia a fegyvereit meg elore megkerdeznie az ellenfelet, hogy neki alkalmas-e epp az idopont meg a helyszin, ez meg nem minosul rejtett fegyvernek.)

 

[Pal]

A

A Honi Hadsereg egy kicsit más tészta.

kerdes jo volt, mert nem a Honi Hadsereget kerdezte (az egyertelmuen regularis) hanem annak a kiatkozottjait, akik Berlin elfoglalasa utan is folytattak a harcot a szovjetek ellen amikor a masik 2 regularis lengyel hadsereg mar abbahagyta es a Honi nagyresze is.

 

[gonny]

Epp ez a lenyeg... nem az erzelem dont, hanem hogy a 3 kriteriumnak megfelel vagy nem (egyenruha, nem rejtetve viselt fegyver, csak katonat ol). Ha ennek megfelelt akkor katona/szabadsagharcos, ha nem akkor terrorista. Szoval ennek alapjan te is szet tudod valogatni mindegyiket amelyik teged erdekel. Legyszives ne velem akard ezt a munkat elvegeztetni.

Elvégzem én. Nem olyan nagy meló.

Szerinted:

Az ETA, az IRA, a Hamász, Menahem Begin, az FLN, a Viet Minh, a Vietkong mind terrorszervezetek.

Ezt állítod.

 

[gonny]

A

kerdes jo volt, mert nem a Honi Hadsereget kerdezte (az egyertelmuen regularis) hanem annak a kiatkozottjait, akik Berlin elfoglalasa utan is folytattak a harcot a szovjetek ellen amikor a masik 2 regularis lengyel hadsereg mar abbahagyta es a Honi nagyresze is.

Oké, erről nem hallottam. Csak annyit tudtam, hogy az utolsó honi hadseregbeli katonát valamikor 1955-ben kapták el.