Elvben a családnak a legszemélyesebb személyiségformáló tényezőket kellene biztosítania. Most a szeretet részét hagyjuk. De alapvetően ez a tisztességfogalom például, hogy állod a szavadat, hogy van egy belső kalkulációd a számodra tisztességtelenül pozitívan előnytelen konstrukciók kerülésére. Ez ugye az apaképből szűrődik le. Ha nincs, akkor ezt is a közösségnek kell pótolnia. De a becsületfogalmat már a közösség adja, mivel annak az alapját képező morál a közösségé. Igen, a kettő nem megy egymás nélkül, de a család a XXI. századi magyar társadalomban olyannyira megbicsaklott, hogy a közösségnek kell részben vagy teljesen átvállalnia a csonkacsaládban élők esetében éppúgy, mint az alulszocializált környezetből érkezők esetében. A magas fokú liberalizáltság miatt pedig becsületről nem is beszélhetünk a társadalmunk esetében jelenleg. Ez jó is, mert szabadon kreálhatnák meg, mi az erkölcsös jelenleg, ha szándék lenne rá!Ez a két felfogás nem mond ellent egymásnak. A legerősebb, közvetlen nevelő hatást gyakorló közösség a család. Nem kérdés, hogy mára nagyon atomizálódott a társadalom, és sztem elég baj, hogy sokan várják az államtól, hogy nevelje a gyermekeiket. Ami meg a közösséget illeti: amilyen óvodai-iskolai közösségekbe a gyerekeim jártak... elég vegyes a kép. A család dolga volt az is, hogy letakarítsa azt a sok szart, ami ott rájuk ragadt. De a jó közösség valóban fontos lenne, ebben volna tennivaló bőven.
Ebből adódóan jelenleg a közösségi nevelés mindennek az alapja lesz. Ha ez nem működik, akkor a hiperliberalizált magyar társadalom középosztályi és kispolgári szinten nagy arányban selejtet termel, gettószinten pedig garantáltan a nyomort termeli újra.