Az aerospike nem minden feladatra optimális.
Az aerospike egy adott magasságon kis mértékben rosszabb hatékonyságú, mint egy az adott magasságra (azaz külső nyomásra) optimalizált hagyományos fúvóka, mert a fúvóka egy oldala nem "szilárd közeg".
Az előnye az, hogy ezt a hatékonyságot viszont minden magasságon megtartja, szemben az egy vagy esetleg kettő magasságtartományra optimalizálható hagyományos (Bell rendszerű) fúvókával, amik az optimális tartományukon kívül kis mértékben rosszabb hatékonyságúak mint az aerospike. Ami itt még számít, hogy az aerospike hajtómű két égőtérrel közbezárt fúvókarésze nehezebben hűthető, mint a hagyományos fúvóka; amit az üzemanyaghűtés mellett a körbe kisugárzott hő is segít a kapott hő elvitelében.
A rakétatechnika jelenlegi állása mellett a hatékonyságkülönbségek azt adják ki, hogy akkor érdemes aerospike hajtóművet használni, ha a rakéta egy fokozattal Föld körüli pályára tud állni. Mivel a Venture-Start (ahova az XRS-2200-ast szánták) hidrogén hajtóanyagra tervezték így azzal ez reális célkitűzés volt.
Metánnal viszont nem igazán lehet érdemi rakománnyal egy fokozattal megoldani ezt, így a kiadódó kétfokozatos megoldáshoz már a hagyományos fúvóka jött ki hatékonyabbnak.