És ezzel elérkeztünk a kezdőponthoz. mert ugye, arról van szó, hogy mekkora az orosz fenyegetés, meg, hogy milyen természetű, meg, hogy bázisokat építenek Moldáviában a helyi politikai erők egyik felének kérésére, ahogy tették ezt Grúziában is, illetve, hogy Putyin személye alkalmas-e az esetleges együttműködésre, vagy sem.
De azt nem kérdezzük meg, hogy a NATO fenyegetés mekkora, hogy együtt lehet-e működi a NATO országok vezetőivel, lehet-e kooperálnia az oroszoknak a lengyelekkel és még sorolhatnám. Oroszország nem vehet francia haditechnikát, nem építhet gázvezetéket a németekhez, nem adhat el haditechnikát a magyaroknak.
Az évtizedek óta démonizált oroszok szemszögéből ugyanis ezek a kérdések, csak a Hidegháborút elvesztő keleti blokk és azon belül az egykori Szovjetúnió legnagyobb utódállamával szemben a győztesek írják, de nem csak a történelmet, hanem a mindennapokat is.
Szaddam Husszein Irakja szemszögéből annak ellenére hatalmas tragédia az amerikai beavatkozás, hogy őt se nagyon szerette a népe, de legalább volt normálisnak mondható élete. Az iraki nép szemszögéből még úgy is elfogadható volt Szaddam alatt, hogy a siíták jelentékeny részét mészárolta. Mert azóta a szunniták mégnagyobb káoszt okoztak.
Szóval Szaddamra rámutattak, hogy bűnös és már meg is támadták. Nekik ebbe nem volt beleszólásuk, az eredmény meg azóta netto pokol arrafelé. Kadhafira is rámonták, hogy bűnös, ugyanez a helyzet, ellenvéleményre lehetőség nem volt, mehetett a levesbe az egész országgal együtt.
Asszadra is rámondták, hogy bűnös, azt az országot is felforgatták.
Putyinra is rámondták, hogy bűnös, mert az iraki háborúval elcseszett olajárakon a korábbi tervektől eltérő módon nem elszegényedett Oroszország, hanem megerősödött.
Nem ez volt a terv.
Az meg pláne nem volt a terv része, hogy a szankciókkal megterhelt orosz nép élén ottmarad ez az ember, tovább jelentve fenyegetést a mire is? A befolyás gátlás nélküli kiterjesztésére. Putyin innentől már nem tárgyalópartner, Tárgyalópartner csak az lehet, aki nem áll bele a Nyugat nyomulásába. Csak ugye Putyin országát nem lehet megtámadni, mert ott van az atom. Az a baja sokaknak, hogy ezeknek a bugrisoknak ott van az a fránya hadászati atom ütőerő, így nem lehet őket a vádolgatáson túl komolyabban is megtámadni, pedig milyen jó is lenne. Sebaj, marad a határokra felvonulás, meg a forradalmak generálása a szomszédban, meg a permanens riogatás.
A politikiában visszatérő momentum, hogy az ellenségkép generálás egy ponton túl önjáróvá kezd válni. Most még egyszerű a dolog, mert az európai tömeghadseregek megszűntével a fenyegetettség se jut el a mindennapok szintjére, megmarad a fórumokba írogatóknak témának, illetve szlogeneknek, amelyek mentén a köznépet már régóta nem izgató haditechnikai beszerzések rendeződnek.
Az átlageurópai meg ugyanúgy jár túristaként az oroszokhoz, mint fordítva.
Az EU identitászavarában a putyini rém még amolyan uborkaszezoni réskitöltő bulvár, mert igazából senkit se izgat se a kilépett titkosügynökök elleni merényletek, se az ami az ukrán hátsóudvarban történik.
