P
Pogány
Guest
Még mindig folytatom, csak fújok röviden.
Szóval még mindig a bányában vagyunk olyan módszerekkel, amikre akármelyik kor akármelyik embere még bolsevik komisszárok felügyelete is azt mondaná, hogy rohadjon meg a fáraó meg az összes hülye istene és inkább elmennének megölni az összes hülyét aki ezt csináltatja velük, hozzátehetjük, hogy az esetleges rutinszerzésük ilyen tömegek és erők mellett sem ér semmit, mert ahogy haladnak a hegy testében lefelé, úgy lesz egyre nehezebb az egész, mert egyre nagyobb tömeg által tömörített, préselt sziklatömegből kell ugyanazokkal az eszközökkel és módszerekkel kivágniuk a tömböket.
Hány tömbbel haladhattak egyszerre az elejétől kezdve? Hány helyen lehetett sima ügyük viszonylag, hány helyen kellett puztán a tényleges érdemi munka elkezdeéséhez először levágniuk a hegytetőt? Mikor egy gógybaromságokat gyártó üzemben dolgoztam, nagyjából a huszonötezredik darabnál basztam falhoz az első terméket a monoton őrülettől, belegondolva, hogy ezt egy életen át csinálni. Megértem még a hatvanezrediket is, aztán menekültem, volt még törött darab. Szóval megvan az első sor, hetek munkája, kétszázan megsérültek, de le lettek engedve a fal tövébe a tömbök. Már csak 2 499 138 van hátra! Juhúúúú!!!!

Lent előkészítve kellettek, hogy legyenek fa vagy kő támaszok, amire rárakhatták őket. vagy mehettek egyből görgőkre, gondolom inkább így gondolnátok, da ahhoz teljesen sík és masszív altalaj kellett közvetlenül a sziklafal tövében, amin egy kavics sem lehetett. Na erre a fúrásból vagy vésésből fakadó egyenentlenségek és esetleg plusz a leengedéshez még meglevő dudorok miatt egyből nemet lehet mondani. Szóval megy egy bakra. Jönnek az előmunkások. Meg kell hogy munkálják szállíthatóra. Rézvéső, kőkalapács, törött ujjak, tönkrement ízületek, de nyomják, kopp, kopp. Ezt csinálhatják kövenként négyen, hatan is akár, rézvésővbel mennyi lehet. Mert egy huszonöt kilós homokkövet acélfejszével lehet könnyedén faragni, egy százkilósnál már a nagy egybefüggő felület miatt ez jóval több energiát és időt kíván, mert máshogy hasad. És igaz ez a tonnás tömb több négyzetméteres felületére. Viszont amíg ez nincs meg, nem lehet elvinni a fal tövéből, amíg nem lehet elvinni, nem nagyon lehet felette dolgozni a következő tömbbel, mert a lehulló törmelék rengeteg sérülést okozhat. Ha nem jó a formája, csak egy dudor is van rajta, el fog forogni a görgőkön, tehát síknak kell lennie amennyire csak elhet. Ez már eléggé időigényes munka. Főleg ha fúrva is lett. Természetesen a felül és oldalt levő lapokat lehet megmunkálni, tehát ha a legkevesebb munkával, csak hogy menjen már onnan nem törődnek a túloldalával, amin fekszik, már kapásból az odébbvitelhez meg kell fordítani a hossztengelye mentén 180 fokkal.
OKSA! Jöhet az öreg emelője. A bakokon állvaaládeszkáznak, esetleg locsolgatva megdagasztják a fácskákat annyira, hogy egy mm-vel kiemelje a tömböt, kiveszik a bakokat, egyensúlyozás, emelgetés. NA ÉS AZTÁN? Hogyan fordítják át akárhogy? Ha a köteleken egyensúlyozik, ha a deszkákon? Ha húzzák, hogy átforduljon, leborul. A megintcsak az egyengető vésés után patyolatra tisztított terepre. Kezdődhet a hogyan nyúlunk alá és vesszük fel nagyon nagy szívása. Vagy elkezdenek a függő egy-két tonna alá fekve bízni Ozirisz és Anubisz kegyében, aztán vagy bejön, vagy nem, fekve rézvésőzni, hogy az ingatag tömeg görgőkre ereszthető legyen? Vagy alátolnak egy félcsövet, ami elbír meglóduló tonnákat, tehát maga is rohadt nehéz anyagból van és a sok kőhöz sok kell belőle vagy lassul megint a munka, és azon átpörgetve megint emelik. Egy kőtömb egy helyben piszkálásával mennyi idő is basztak el eddig?
Mééég mindig folytatom.