Cirka húsz éve nem nézek tévét, így ez nem váltana ki sok ellenkezést belőlem, egyetértek. Nem a műsorok miatt vagyok fogékony Sitchin magyarázatára mint egy elég logikus őstörténet, hanem az általa logikailag összerakott kockák miatt, a saját olvasmányaim miatt, a saját tapasztalataim miatt amit fizika munkával, meredek hegyoldalakon, lépcsőkön(költöztettem is feleslegesen sokat), töltöttem nehéz dolgokat cipelve, kapálva, istállót építve. Meglepődnétek mennyire kemény és ellenálló tud lenni a sima 10-es tégla pár évtized alagsori falat alkotó préselődés után. Az addigi megszokott téglabontás energiafogyasztásának a többszörösébe került ötödannyi haladás. És itt hegyekben préselődött irgalmatlan tömeg által nyomott kőzetről beszélünk.
Jók a példavideók amiket felhoztatok, nem az emberi butaságot és a korlátlan ufó építkezést képviselem. Mivel volt szerencsém Észak-Magyarországon is élni, ahol még értenek a kőfaragáshoz, egyrészt tudom, hogy milyen energia párszáz kilós, vagy csak pártíz kilós köveket is mozgatni, másrészt, hogy amegmunkálására még acélszerszám és acélszerszám között is van különbség. Van az az elvégzendő munkaszint, acéllal, amire az alkalmatlanság miatt a képzett, egész életében ilyen köveket faragó és abból építkező ember azt mondja félredobva a szerszámot, hogy ott b...a meg a k....a anyja és elmegy. Itt a videókon egy-egy darabon megnézhettük, hogy valóban működnek, de ez nem jelent korlátlan bizonyítékot. Cirka egy centi az elmondásuk szerint 40 perc alatt, acélszorítókkal fixálva a tömböt, nincs egyéb mozgás, kis méretben. Ahogy halad lefelé a fúró, azért ez lassul a cső megnövekedett súrlódása miatt de le kell fúrni egy kellő mélységig, hogy a mag kitörhető legyen és lehesssen megint jobban haladni. Mégha a rutin miatt idővel jobbak is és unottan tekergetve jól haladnak, egy ilyen furat 1 méter mélységig 3-3500 perc. Egy nap, a hirtelen naplemente után nincs munka, napkeltétől lehet, tehát egyetlen lyuk több embert foglalkoztatva két munkanap. Miért fontos ez?
Szeretném, ha a bányától kezdenénk. Tegyük fel, hogy van rengeteg emberünk, akik valamiért fontosnak érzik, hogy az életüket ennek az épületnek a megkreálásával töltsék. Szóval a többiek elmentek 800 km-re gránitot fejteni, mások egy ipartelep méretű placcot vésnek síkba, mások hordják össze a többmillió köbméter homokot, fát, megépítik a felvonulási területen az óriási mennyiségű lakótömböt, kijelölik az azóta is nagyjából hiányzó temetőt, kiszolgálóépületeket húznak fel, létrehozzák az építőanyag tárolására használt placcot, a megmunkálásra használt területet, összeszedik a képzett kőfaragókat, stb... A helyi kőbányász csapat meg kitelepül másfél-két-két és fél tonnás köveket bányászni. Egyrészt van egy terepünk, amit munkára alkalmassá kell tenni, ha ez megvan kezdődhet a kővágás. Hogyan? Itt jön képbe a fúrótok. Egy-két méter hosszan befúrkálják a hasáb hátsó és alsó részét, csak annyi anyagot meghagyva ami támasztja, hogy átköthessék és leengedhessék? Ha igen, akkor pár centire egymástól kellett lefúrni egy-másfél méter mélyre, hogy amikor kiütik a helyéből, akkor ne törjön szét, ne hasadjanak ki belőle nagy darabok. Már a kitört magokat kiszedni vicces tud lenni, mikor hulla fáradt vagy és be kell kotorászni egy hegyoldalon egy lyukba. Ugyanezt meg kell tenni vízszintesen is, a hegyoldalon hámokban lógva, mert értelemszerűen felülről lefelé haladva lehet a legkönnyebben gyorsabban haladni. Vízszintesen hogy maradt ott a munkát végző homok(nem ez az anyag amivel a videókban játszanak)? Hogy súlyozzák a fúrót? Mennyi homokkal, mennyi idő alatt lehet csak egy furatot is elkészíteni? Ez ésszerűtlen, bár ésszerű lenne a befúrkálás.
Vésés. Akkor nincs fúrva, marad a vésés. Felülről is, oldalról is alá, kell egy-másfél métert vésni, vagy csak nyolcvan centit, vagy csak hatvanat, kőtől függően. Ahhoz, hogy be tudj nyúlni és dolgozni tudj, erőt kifejteni hozzá, hogy egybefüggő kőzetet rohadt energiabefektetéssel véss, egyre mélyebbre, minimum hatvan, de inkább hetven-nyolcvan centi szélességben kell megtenned, különben nem tudsz rendesen munkát végezni a mélyben. Ez gyakorlatilag annyi veszteséggel és ezéáltal felesleges munkával járna, mint a konkrét hasáb eldolgozása. Ugyancsak találkoznia kell a lyukaknak, elegendő mennyiségű kötelet kell rajta átfűzni, azt rögzíteni valamihez ami megtartja a majd kibillentett több tonnát, aztán lehet kivágni a maradék anyagot. Mikor megindul a kő, nem megcsonkulni vagy meghalni. Aztán lehet elvenni a helyéről. Felfelé, ahonnan majd leviszitek valahogy, vagy lefelé, amihez rengeteg ember kell, hogy ne induljon meg és törjön össze embert, követ, önmagát a hasáb és amíg engedés van, nincs munka alatta. Mennyi kötél kellett eleve a helyszínre, mennyi idő alatt kopott el, milyen minőségű lehetett, ez fontos kérdés, bár kötelet gondolom tudtak fonni. Maga a vésés milyen eszközökkel folyt? Az acélszerszámok ide jutottak, vagy a gránitbányász csapatnak? Fonstos kérdés, mert nem gondolom, hogy dúskáltak bennük. Ha rézszerszámokkal csinálták, akkor egyetlen tömb kivésése a hatalmas anyagmegmozgatással, napokig tarthatott. Ahogy a fúrásnál is, a véséssel is a megmunkált oldalt egyenetlen, rengeteg utómunkát igénylő felületű lett. A mögüle kivett következő tömb mindkét oldala, a mellőle kivettnek több oldala, az amögül kivettnek mégtöbb oldala. Félelmetes eszközkopással lehetett számolni, amit folyamatosan pótolni kell, mégha a maradék munkára már használhatatlan anyagot, vagy a törötteket újra is olvasztották. Az egy nagy piramis két és félmillió tömbjéhez legalább két és félmillió tömbnyi anyagot kellett még pluszban eldolgozni, hogy egyenetlen felületű hasábokat kapjunk.
Nem fogok végezni mert még dolgozok, csak a napokban kicsit volt időm lógni, de folytatom, addig kérlek ne laposföldezzetek le. Köszi
