Pár alkalommal már beszéltem arról,hogy a németek kezében maradt a háború végéig a taktikai fölény a keleti és a nyugati fronton is.Ezután folyton megkaptam,hogy miért amikor 44 végén 45 elején már besoroztak gyerekeket meg öregeket is(a kettőnek egyébként semmi köze egymáshoz,hogy a gyerekek meg az öregek nem a Wehrmacht vagy az SS állományába tartoztak hanem az NSDAP által szervezett Wolkssturmba).Miből is állt ez a harcászati fölény?Megítélésem szerint alapvetően 3-4 alapja volt ennek:vezetőnek képzett altiszti kar,modern(21. századi szemmel is)vezetésfelfogás,fegyverzet és annak alkalmazása.
Altisztek:
A német haderőben a legénység és a tisztek közt voltak az altisztek mint minden más hadseregben,ami viszont eltérés volt az az,hogy a német haderőben az amerikaival vagy az oroszszal szemben vezetőnek képzett altisztek szolgáltak nem pedig a rátermett legénységi állományból mindenfajta komolyabb felkészítés nélkül léptették elő a katonát altisztté.Ez azért fontos mert a saját szintjén az altisztek ugyanazt a képzést kapták mint a tisztek, így a feladatuk nem korlátozódott a tisztek parancsainak végrehajtatására.Miért fontos ez?A tapasztalat azt mutatja,hogy egy nem túl jól képzett(de azért fegyverét használni tudó,raj-szaksz kötelékben mozogni tudó és fegyvelmezett) állományt amit egy jól képzett altiszt vezet hatékonyabb tud lenni mint egy jobban képzett legénységi állomány aminek a vezetése nem olyan magas szintű.Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a dolgot akkor a német haderőben volt képzett középvezetői réteg míg az amerikaiban pláne az oroszban ez hiányzott.
Vezetéselmélet:
A német haderőben a feladatorientált vezetéselmélet uralkodott amivel könyvtári irodalom foglalkozik így nem mennék bele,elég annyit tudnunk róla,hogy gykorlatilag változtatás nélkül ez a vezetéselmélet vált uralkodóvá minden jól működő hadseregben és a civil szférában a 20.század végére.
A legrövidebben és legegyszerűbben Heinz Guderian vezérezredes fogalmazta meg: „A paranccsal az ember egy menetjegyet kap a végállomás feltüntetésével. A legmegfelelőbb útvonalat, a különböző kerülőket az utazóra kell bízni.”
Ezzel szemben állt akkoriban kb az egész világ és a parancsközpontú vezetéselméletet gyakorolta.Mit is jelent ez?Ha az előbbi példánál maradunk akkor az utazó számára nem csak a végállomást tüntetik fel hanem az útvonalat is meghatározzák számára.Ebből következik,hogy ez egy merev vezetési forma ami nem igényli a jólképzett altiszti réteget,mert a feladatuk csupána kapott parancsok végrehajtatása.Persze eltérés volt a szovjet és az amerikai megvalósítás közt,hisz a szovjet módszer egy nagyon végletes formája a parancsorientált vezetési elméletnek, míg az amerikaiak ennek a gyakorlatban egy ésszerűen működő formályát alkalmazták.
Gondolom ez a rész kb senkit nem érdekel,de ha minden igaz ma leírom az érdekesebb részét is a dolognak.Ha eddig felmerült kérdés akkor hajrá.
Altisztek:
A német haderőben a legénység és a tisztek közt voltak az altisztek mint minden más hadseregben,ami viszont eltérés volt az az,hogy a német haderőben az amerikaival vagy az oroszszal szemben vezetőnek képzett altisztek szolgáltak nem pedig a rátermett legénységi állományból mindenfajta komolyabb felkészítés nélkül léptették elő a katonát altisztté.Ez azért fontos mert a saját szintjén az altisztek ugyanazt a képzést kapták mint a tisztek, így a feladatuk nem korlátozódott a tisztek parancsainak végrehajtatására.Miért fontos ez?A tapasztalat azt mutatja,hogy egy nem túl jól képzett(de azért fegyverét használni tudó,raj-szaksz kötelékben mozogni tudó és fegyvelmezett) állományt amit egy jól képzett altiszt vezet hatékonyabb tud lenni mint egy jobban képzett legénységi állomány aminek a vezetése nem olyan magas szintű.Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a dolgot akkor a német haderőben volt képzett középvezetői réteg míg az amerikaiban pláne az oroszban ez hiányzott.
Vezetéselmélet:
A német haderőben a feladatorientált vezetéselmélet uralkodott amivel könyvtári irodalom foglalkozik így nem mennék bele,elég annyit tudnunk róla,hogy gykorlatilag változtatás nélkül ez a vezetéselmélet vált uralkodóvá minden jól működő hadseregben és a civil szférában a 20.század végére.
A legrövidebben és legegyszerűbben Heinz Guderian vezérezredes fogalmazta meg: „A paranccsal az ember egy menetjegyet kap a végállomás feltüntetésével. A legmegfelelőbb útvonalat, a különböző kerülőket az utazóra kell bízni.”
Ezzel szemben állt akkoriban kb az egész világ és a parancsközpontú vezetéselméletet gyakorolta.Mit is jelent ez?Ha az előbbi példánál maradunk akkor az utazó számára nem csak a végállomást tüntetik fel hanem az útvonalat is meghatározzák számára.Ebből következik,hogy ez egy merev vezetési forma ami nem igényli a jólképzett altiszti réteget,mert a feladatuk csupána kapott parancsok végrehajtatása.Persze eltérés volt a szovjet és az amerikai megvalósítás közt,hisz a szovjet módszer egy nagyon végletes formája a parancsorientált vezetési elméletnek, míg az amerikaiak ennek a gyakorlatban egy ésszerűen működő formályát alkalmazták.
Gondolom ez a rész kb senkit nem érdekel,de ha minden igaz ma leírom az érdekesebb részét is a dolognak.Ha eddig felmerült kérdés akkor hajrá.