Azt se látom, hogy ugyan mi tartotta volna egybe a Szovjetúniót 1991 után?
Van, aki komolyan azt hiszi, hogy a kaukázusi szeparatizmus csak 1994-ben jött létre? Már a nyolcvanas években is elkezdődött az iszlamizmus terjedése és már akkor le akartak lépni.
A brezsnyevi nihil generálta enervált nemtörődömség és a bolsevista kontraszelekció eredményezte intézményesült dilettantizmus miatt robbant fel Csernobil is.
Annak komoly ára volt. Azt is a számlához csapta a történelem.
A Szovjetúnió a belső válsága miatt omlott össze (1991 decembere azonban még a Nyugatnak is váratlanul jött), de ebben segített az is, hogy az 1945 utáni nyugati imperializmus elleni ütközőzónaként tartott kelet-európai szatellitállamok egyszerűen leváltak róluk.
A Nyugat gonosz ármánya lett volna mindez, vagy csak a Ney York-i izraelita hitközségé?
Baromi naív az, aki azt hiszi, hogy 1989-ben a kelet-európai tranzit államok nem tudtak szívfájdalom nélkül letérni az alig negyven éves, rájuk erőltetett tévútról és visszatérni oda, ahová előtte tartoztak.
Nem, ez nem a Nyugat, bármiért is hiszi ezt néhány tájidegen atlantista errefelé.
Mi itt egy se nem a gyarmattartó Nyugat, se nem a szovjet-orosz kelet nem vagyunk és nem is voltunk.
Ne tévesszen meg senkit a NATO-EU tagság, mi itt csak a kelet-európai korridor vagyunk. Egy kis államok alkotta történelmi átjáróház, amelyik nem akkor találkozik idegenekkel, ha hozat magának egy vadembert valamelyik gyarmatáról, hanem amikor megszállják.
A Szovjetúnió alábecsülte az általa megszállt országok szuverenitási törekvéseit, túlbecsülte a sosem volt lojalitásukat, azok pedig, akik most Szovjetúnió 2.0-ról ábrándoznak, ujjal mutogatnak mindenkire, csak magukra nem.
Gorbacsov pedig ugyanúgy a brezsnyevi rendszer terméke volt, naivitása pedig annak természetes velejárója. A gorbacsovi peresztrojka a kijózanító felismerése volt annak, hogy Brezsnyevnek hála, mennyire lemaradtak a világtól. Teljesen természetes volt ennek a figurának a kiválasztódása és az általa szándékolt utolsó utáni próbálkozás is, amivel viszont már elkéstek. Gorbacsovot 91 nyarán azok puccsolták meg, akiket még Brezsnyev termelt ki.
Annak a “ne csináljunk semmit, abból nem lesz semmi baj” világnak a jogtalan haszonélvezői voltak és jogosan mosta el őket a történelem.
Van, aki komolyan azt hiszi, hogy a kaukázusi szeparatizmus csak 1994-ben jött létre? Már a nyolcvanas években is elkezdődött az iszlamizmus terjedése és már akkor le akartak lépni.
A brezsnyevi nihil generálta enervált nemtörődömség és a bolsevista kontraszelekció eredményezte intézményesült dilettantizmus miatt robbant fel Csernobil is.
Annak komoly ára volt. Azt is a számlához csapta a történelem.
A Szovjetúnió a belső válsága miatt omlott össze (1991 decembere azonban még a Nyugatnak is váratlanul jött), de ebben segített az is, hogy az 1945 utáni nyugati imperializmus elleni ütközőzónaként tartott kelet-európai szatellitállamok egyszerűen leváltak róluk.
A Nyugat gonosz ármánya lett volna mindez, vagy csak a Ney York-i izraelita hitközségé?
Baromi naív az, aki azt hiszi, hogy 1989-ben a kelet-európai tranzit államok nem tudtak szívfájdalom nélkül letérni az alig negyven éves, rájuk erőltetett tévútról és visszatérni oda, ahová előtte tartoztak.
Nem, ez nem a Nyugat, bármiért is hiszi ezt néhány tájidegen atlantista errefelé.
Mi itt egy se nem a gyarmattartó Nyugat, se nem a szovjet-orosz kelet nem vagyunk és nem is voltunk.
Ne tévesszen meg senkit a NATO-EU tagság, mi itt csak a kelet-európai korridor vagyunk. Egy kis államok alkotta történelmi átjáróház, amelyik nem akkor találkozik idegenekkel, ha hozat magának egy vadembert valamelyik gyarmatáról, hanem amikor megszállják.
A Szovjetúnió alábecsülte az általa megszállt országok szuverenitási törekvéseit, túlbecsülte a sosem volt lojalitásukat, azok pedig, akik most Szovjetúnió 2.0-ról ábrándoznak, ujjal mutogatnak mindenkire, csak magukra nem.
Gorbacsov pedig ugyanúgy a brezsnyevi rendszer terméke volt, naivitása pedig annak természetes velejárója. A gorbacsovi peresztrojka a kijózanító felismerése volt annak, hogy Brezsnyevnek hála, mennyire lemaradtak a világtól. Teljesen természetes volt ennek a figurának a kiválasztódása és az általa szándékolt utolsó utáni próbálkozás is, amivel viszont már elkéstek. Gorbacsovot 91 nyarán azok puccsolták meg, akiket még Brezsnyev termelt ki.
Annak a “ne csináljunk semmit, abból nem lesz semmi baj” világnak a jogtalan haszonélvezői voltak és jogosan mosta el őket a történelem.
