Gyűlölöm mindet a hurkolós/agarászós tetűtől a milliomos hőkameracéltávcsöves seggfejig ! Mivel a településeken sincs elég rendőr és a hivatásos állomány se tud szétszakadni így nehéz a helyzet . Addig amíg erkölcsileg vissza nem billenünk és a pénz ennyire fog dominálni a vadászatban addig nem lesz előre lépés ! Pedig már vagy 50 éve leírta Fekete Pista bácsi a lényeget .
Ha már Fekete István akkor az egyik legismertebb műve a Tüskevár és abban szó esik a bicskáról is..
"Bicskát is kaptam, nézze.
Matula megállt, és komolyan szemlélte a kést. Kinyitotta, becsattintotta, élét a körmén kipróbálta.
- Nagyobb is lehetne, ámbár a vasát acélnak nézem. Majd leviszem a műhelybe köszörülni. A bognár nagyon érti.
- Én azt hittem: elég éles…
- Ez? - és Matula mosolygott. - Ez? A meleg vizet se viszi el.
- És ha elvágom a kezem?
- Elvágja? Minek vágja el... vigyázzon, akinek esze van. Vagy kés, vagy nem kés. Akár nyúzni kell, akár halat bontani vagy faragni valamit, csakis éles bicsakkal lehet, nem valami kusztorával." .
Kevesen tudják, de a magyar kés és bicska készïtésnek évszázados hagyományai vannak (és így a magyar kultúra része) és ma is remek kés és bicska készítők élnek Magyarországon.
Íme egy remek összeállítás az évszázadok alatt kialakult magyar bicska formákról...
Minden nemzet rendkívül büszkén ápolja és őrzi késes hagyományait. A magyar népéletben a bicskáknak alakult ki szép hagyománya, kultúrája, ami jelentős értéket képvisel. A késesség Magyarországon óriási múlttal rendelkezik, A XVI. századtól ismert történeti adatok igazolják a mesterség széleskörű tevékenységét, elterjedését. A behajtható bicskák, a török időkben jelentek meg először és maga a bicska szó is oszmán-török eredetű hódoltsági jövevényszavunk. Évszázadok leforgása alatt formálódtak, alakultak, a különböző tájakon az akkor élt emberek igényének, ízlésének és elvárásainak megfelelően a különböző magyar bicskaformák. Természetesen hatással volt rá a pásztorművészet, a különböző műhelyekben a mesterek szakmai megoldásai, technológiája és a történelemből adódóan más nemzetek és kultúrák is befolyásolták a formák kialakulását. A régi idők egyik legalapvetőbb eszköze, sőt státuszszimbóluma a bicska, elválaszthatatlanul kötődött őseink mindennapjához, életmódjához, szokásaihoz. A magyar köztudottan egy bicskás nép, számos mondás, szokás és hagyomány kötődik hozzá, így múltunk, kultúránk része. A régi műhelyekben alkalmazott, számos formából, mára jó néhány típus, már feledésbe merült. A régi írásokból is, sok bicskatípus ma már csak nehezen vagy egyáltalán nem beazonosítható, de így is rendkívül gazdag formakincs maradt fenn, melynek megőrzése rendkívül fontos feladat. A magyar mesterek kiemelkedő alkotásaira, méltán lehetünk büszkék, hiszen világszínvonalat képviselnek. Az autentikus formák, jellegzetes stílusjegyeit, az elkészítésének hagyományos, kézműves technológia fő elemeit, a magyar bicskakészítők, a mai napig őrzik és alkalmazzák.
Ez a weboldal azzal a szándékkal jött létre, hogy a magyar bicskaformákat, mint „nemzeti értéket” bemutassa, és szélesebb körben ismertesse.
HAGYOMÁNYOS FORMÁK
Az oldal szerkesztése és bővítése folyamatban!
Maskara bicska
A Maskara bicska az eredetét tekintve, minden bizonnyal, Dunántúlról származó forma. Az Alföldön sokáig így is nevezték: dunántúli bicska! Már az 1800-as években kialakult, szerte az országban alkalmazott, igen népszerű típus. Tolna megyében a „maskara” szót szokás volt a különleges, ünnepi, díszes szinonimájaként is használni, így elképzelhető, hogy a nevét is innen kapta, az addig egyszerűbb, puritánabb bicskákhoz szokott emberektől. Széles körű elterjedését, letisztult, markáns, de harmonikus és egyben sokoldalúan használható formájának köszönheti. Széles, határozott pengéje és azzal szépen harmonizáló ergonomikus markolata erőt sugároz, szinte mindenre alkalmas, igen strapabíró típus. Mind emellett szép vonalvezetésű, tetszetős, igen mutatós darab. Markolatának vége kicsit hajlított, a penge fokának csapott része szépen ívelt. Az autentikus magyar bicskát, mára az ország összes tájegységén, szinte minden bicskakészítő mester által alkalmazott, közkedvelt forma.
Fejesgörbe bicska
Az egyik legszélesebb körben elterjedt, igen kedvelt és talán a legegyedibb, legjellegzetesebb forma a Fejesgörbe. Kialakulásának történetére számos elképzelés van, melyek a mai napig vitatottak. Más nemzetek és kultúrák hatása a formára, mindenképpen feltételezhető. A több mint egy évszázada jelenlévő típust egyértelműen a hagyományos magyar formák közé soroljuk. A kiforrott, elegáns, de mégis markáns, ergonomikus forma kiállta az idő próbáját, a mai használatban is megállja a helyét. Nevét a formájáról kapta, mely a kiszélesedő első „bakni” (fej) és az enyhén hajlított görbe markolatra utal. A penge hátán, (fokán) a baknitól haladva egy rövidebb egyenes szakaszt egy kicsit hosszabb íves szakasz követ a penge hegyéig. Ez az ív csukott állapotban szépen harmonizál a markolat ívével.
A Fejesgörbe bicska, nemzetközi szinten is hírnevet és elismerést vívott ki magának. Modern változatát külföldi nagynevű világcég is készíti, sőt annak még az utánzata is megjelent a piacon. Formájában, stílusában, igényes kialakításában világszínvonalat képvisel, talán a legkeresettebb hagyományos magyar bicskaforma.
Szalonnázó bicska
A szalonnázó a köztudatban ma is élő elnevezése a bicskáknak, de a hozzá tartozó, egykoron jól ismert formát ma már leginkább csak a késkedvelők ismerik.
Minden bizonnyal a legfinomabb, legkecsesebb és a legelegánsabb forma a magyar bicskatípusok között. Igazi úri bicska, szokták így is nevezni. Hosszú, kecses, középhegyű pengéje kifejezetten étkezéshez, falatozáshoz ajánlott. A régi időkben a kereskedők és a városok lakói körében elterjedt, kedvelt típus. Az 1800-as évek végétől jól ismert, széles körben használatos, a mai napig az ország szinte minden bicskakészítője által alkalmazott forma.
Jimmy Carter amerikai elnök Magyarországon járva is ilyen bicskát választott magának. Kedvelt reprezentációs ajándék, hazai és külföldi diplomaták, államfők és üzletemberek körében. Vékony, rendkívül finom, kecses formájának köszönhetően, nem túl nehéz, még egy öltönyzsebben is elegánsan megfér. Így aztán éttermekben, vendéglőkben is gyakran előkerül az asztalnál, gyakran nem kicsi feltűnést keltve. Hosszú finom éles pengéje, nem csak a szalonnát, de a sülteket és a sztéket is könnyedén szeli és jóízűen lehet vele falatozni.
Völgyelt – Mitri – Cakli
Igen markáns és szép vonalvezetésű, sok mindenre használható erős bicska. Az enyhén szélesedő csapott pengéje szépen harmonizál a végénél kiszélesedő, erőt sugárzó markolattal. A Völgyelt elnevezés, a bicska szimmetrikus markolatának két oldalán lévő völgyelt íveire utal. Régi műhelyekben hagyományosan Mitrinek is nevezték ezt a formát.
Az utóbbi időben erre a típusra a Cakli elnevezés széles körben terjedt el. A cakli vagy „caukli” eredetileg gyerek bicskát jelentett. Magát a „cakli” szót is lekicsinylően, a komolytalan szinonimájaként volt szokás használni.
Talán az egyik legnépszerűbb, ma már szinte minden bicskakészítő által alkalmazott forma.
Körmölővel kiegészített két pengés változata, Juhász bicskaként is ismert.
Rác Bicska
A rác szó annyit jelent szerb. De mint ahogyan a rácosan készült ételeinket is, mint hazai, a magyar konyhaművészet részét képezik, így a rác bicskát is egyértelműen a magyar bicskaformák közé soroljuk. A török elől menekülő szerbek több hullámban érkeztek Magyarországra, akik főként a Duna mentén telepedtek le (pl: Szentendre, budai Rác város a Tabán területe). Betelepülésük mértékét és jelentőségét mutatják a Rác előtagú helynevek is Magyarországon.
A letisztult egyenes, funkcionálisan is jól használható formát sokan nevezik széles szalonnázónak vagy csak egyszerűen egyenes bicskának is. A szalonnázónál valamivel rövidebb viszont szélesebb pengéje többféle használatra, például nyársfaragásra is alkalmassá teszi. A formára jellemző az egyenes hátú, középhegyű penge és a vége felé enyhén szélesedő szimmetrikus markolat. Igen kedvelt, a legtöbb mester palettáján szereplő típus.