MiG-23 Flogger (Mikojan-Gurjevics)

[molnibalage]

A darabszám egy nagyon nehéz kérdés, de sokat tisztult az utóbbi időben. Alább a becslések és az érveim:

MiG-23MSz – Tom következetesen állítja (egy a nyolcvanas években elhangzott szovjet interjú alapján), hogy 54 db korai MiG-23MSz került Líbiába. Ezzel annyi a baj, hogy napjainkra már 56 db líbiai MiG-23MSz oldalszám ismert. Ezt és a gyártási mennyiségeket figyelembe véve olyan 60-80 között mozgott az 1974 és 1977 között Líbia számára leszállított MSz-ek száma. Én pillanatnyilag a hatvanhoz közelebbi mennyiséget tartom reálisnak, mert három líbiai MSz század volt a hetvenes évek másodi felében, és egy-egy líbai vadászrepülő századhoz álltagosan 18-20 db együlésest szereztek be ekkoriban. Aztán:

• 1981-ben megérkeztek a MiG-23MF-ek, amik egy századnyi MSz-t váltottak fel
• 1982-ben eltávozott az itt szolgáló szíriai személyzet
• Megalakult a Muszráta-i MiG-23-as OCU
• A háborús veszteségek pótlására MSz-eket adtak át Szíriának (megerősítve) és Iraknak (még nem megerősítve)
• És elkezdték tömegesen a Szovjetunióba hordani ipari nagyjavításra a MiG-23MSz-eket

Innentől 1986-ra két századnyi, kb. 30-40 (nagyon becslés) MiG-23MSz maradhatott aktív hadrendben, valamint több gép még az átképző egységeknél.

Fotó: Benina (Bengázi) AB, 1060. század pilótája egy 1976-as gyártású MiG-23MSz-el. Ez a gép később a 1050. század állányában szolgált Al-Bumbah repülőterén a kilencvenes évekig.


MiG-23MF – egy századnyi, körülbelül húsz darab érkezett 1981 és 1982 között (Tom könyve 1984-et mond és ex. szovjet M változatott, de ezt az összes gyáriszám, visszaemlékezés, pilótaigazolvány és közel 100 fotó cáfolja!) Mínusz 4-5 évnyi gépveszteség, ami ebből megmaradt 1986-ra.

Fotó: A jelenleg ismert líbiai MiG-23MF gyáriszámok és a szériákból hiányzó foghíjak


MiG-23MLAE-2 – 1984 és 1985 között 66 darabot gyártottak a Szovjetunióban. Ebből 16 került Bulgáriába, és kb 12 maradt a Szovjetunióban (proto, teszt és kiképzési célra). Tehát kb. max 38 darabot kaphatott Líbia, ami két század között osztottak el. Másafél évvel később, 1986-ban ezek még közel hiánytalanul üzemeltek.

Az amerikai légicsapások is azt a két repülőteret érték, ahol ez a legkorszerűbb - a szovjet MiG-23MLD rendszereivel felszerelt – típus adott készenlétet. Lásd, Hpasp cikkét:



Szovjet visszaemlékezések, a több javíthatóan sérült MiG-23-ason kívül, négy MiG-23MLAE-2 (MLD) teljes elvesztését dokumentálják az 1986-as légicsapás során Benina repülőterén.


A MiG-23BN gondolom annyire nem érdekes az 1986-as eseményeknél, bár ezekről vannak a legkonkrétabb adatok, gyáriszámokkal alátámasztva. 1976 és 1977 között két 18 gépes századnyi MiG-23BN bombázót szállított a Szovjetunió. Az 1976-as első szállítási dátumot az is megerősíti, hogy a líbiai személyzet 1976-ban utazott BN átképzésre először a Szovjetunióba:

• 1976. 25 db MiG-23BN
• 1977. 12 db MiG-23BN

Majd 1979-ben érkezett még hat MiG-23BN, talán pótlásra:

• 1979. 06 db MiG-23BN

További szállítmányok nem voltak, mert erre a feladatkörre továbbiakban Szu-22/22M változatokat vásárolt Líbia.

A jelenleg zajló polgárháborúban a Nemzeti Hadsereg légierejének két MiG-23-asa:

• MiG-23UB Gyári száma: B1038008, Gyártva 1980
• MiG-23BN Gyári száma: 039 32 08772, Gyártva 1976

Az MSz amúgy melyik változat továbbfejlesztéséből született? Az M vagy az Sz?
Az MF és ML-hez képest miben volt más?

 

[Törölt tag 1945]

Az MSz amúgy melyik változat továbbfejlesztéséből született? Az M vagy az Sz?
Az MF és ML-hez képest miben volt más?

6. és 7. oldal...

 

[Galcom]

Az MSz amúgy melyik változat továbbfejlesztéséből született? Az M vagy az Sz?
Az MF és ML-hez képest miben volt más?

Ezek már meghaladják a pillanatnyi szabadidőm kereteit , illetve műszaki szempontból @Hpasp korábban már megválaszolta itt a fórumon. Dióhéjban:

A MiG-23M egy a hatvanas évek végén kifejlesztett, szovjet és korabeli mércével viszonylag korszerűen felszerelt és nagy számban gyártott változat a hetvenes évekből.

• Már volt korlátozott lefelé néző és tüzelő képessége
• Képes volt mellső légtérből is rávezetni rakétát
• Volt TP-23-as hőpellengátora
• Indíthatott R-13-as kishatótávolságú és R-23-as közepes hatótávolságú légiharcrakétákat
• H-23-as rádióparancsirányítású földi célok elleni rakétát is tudott rávezetni

Ezt a MiG-23M változatott nagy mennyiségben gyártották:

• 1971 és 1976 között a Szovjet Frontlégierő számára
• 1976 és 1978 között a Szovjet Honi Légvédelem számára

majd felszabadították export célra, MiG-23MF néven:

• 1978-tól a VSz számára
• 1981-től a harmadik világ számára

Időközben a szovjet befolyású arab világ, akkor legfontosabb szereplőjével, Egyiptommal folyamatosan diplomáciai kardcsörtetése volt a Szovjetuniónak, az Izraellel szemben elért eredmények miatt. Egyiptom korszerűbb szovjet fegyvereket követelt. Engedve a nyomásnak a MiG-23-asnak kifejlesztettek egy speciális export változatát, amit kis számban , csak négy arab államnak szállítottak 1974 és 1977 között. Ez volt a MiG-23MSz, ami:

• egyrészt megkapta a MiG-23M sárkányát és hajtóművét
• másrészt az eggyel korábbi szovjet MiG-23Sz változat fegyverrendszerét, az RP-22-as fedélzeti lokátort, ami R-3R és R-13-as rakétákkal tudott együttműködni. (Ez gyakorlatilag a MiG-21bis képességei)

Ez teljesen természetes volt a hetvenes években. Például a Szu-22M az épp a gyártósoron lévő Su-17M3 sárkányát kapta, a korábbi Szu-17M2 fegyverrendszereivel.

A pozitívum:
Ezzel egyrészt az arabok már 1974-ben megkapták a RP-22-es fedélzeti radart, míg ugyanezt a VSz csak 1975-től, a MiG-21bis fedélzetén!

A negatívum:
Az viszont nem szállították le ezzel a változattal az újabb R-3R és R-13-as fegyverzetet. Csupán a régi, ötvenes évekből megmaradt R-3Sz infravörös önirányítású légiharcrakétákat adták át. Ezek már a hatvanas évek második felében is csak korlátozottan voltak alkalmasak a közel-keleti manöverező légiharcokban.


Ez egyik oldalról nem volt tisztességes húzás, hogy régebbi légiharc rakétákkal szállítottak az oroszok. Másrészt sem az USA, sem a francia fél nem szállított ebbe az arab térségbe korszerű légiharc fegyverzetet ekkoriban. Pl a franciák kishatótávolságú légiharc rakéta nélkül szállították a Mirage 5SD/SDE típusukat Egyiptom és Líbia számára a hetvenes években. Az első Matra R.550 Magic rakétát csak 1980-tól adták át. De ez is sokváltozós történet, hosszú lenne most itt kielemezni.

Fotó: Líbiai 1976-os gyártású MiG-23MSz, ami már megkapta 1981-re a R-13-as légiharcrakétát is

 

[Törölt tag 1945]

...
A negatívum:
Az viszont nem szállították le ezzel a változattal az újabb R-3R és R-13-as fegyverzetet. Csupán a régi, ötvenes évekből megmaradt R-3Sz infravörös önirányítású légiharcrakétákat adták át. Ezek már a hatvanas évek második felében is csak korlátozottan voltak alkalmasak a közel-keleti manöverező légiharcokban.

Ez egyik oldalról nem volt tisztességes húzás, hogy régebbi légiharc rakétákkal szállítottak az oroszok...

És persze már 1978-ban az Egyiptomiak le is passzolták a MiG-23MSz gépeiket az USA-ba meg Kínába...
... szóval a szovjetek igencsak a jövőbe láttak. (vagy csak jól ismerték az arab szövetségeseik megbízhatóságát)

 

[molnibalage]

És persze már 1978-ban az Egyiptomiak le is passzolták a MiG-23MSz gépeiket az USA-ba meg Kínába...
... szóval a szovjetek igencsak a jövőbe láttak. (vagy csak jól ismerték az arab szövetségeseik megbízhatóságát)

A furcsa az, hogy a Red Tail sq.-ps csóka mégis a csapásmérő változattal repült csak.
Arra is azt mondta, hogy magas szuperszonikus tartományban hangsebesség fölé úgy gyorsult, mint semmi más csak az F-22.

 

[Allesmor Obranna]

A furcsa az, hogy a Red Tail sq.-ps csóka mégis a csapásmérő változattal repült csak.
Arra is azt mondta, hogy magas szuperszonikus tartományban hangsebesség fölé úgy gyorsult, mint semmi más csak az F-22.

Nem tudtam, hogy annak az alakulatnak volt egyátalán MiG-23B/BN/BM verziójú gépe.
Ezek a fix szívócsatornás, papucsorrú verziók a visszafojtott R-29-esekkel (illetve az AL-21F-ekkel) hogy hogyan gyorsulhattak hangsebesség felett, azt nem tudom.
A hasonló R-29BSz-300-as hajtóművel szerelt Szuhojaink nem voltak valami acélosak, amint hangsebesség fölé gyorsultak, alatta viszont nagyon is.
Nagyon sokat számított az a nagyobb törzshátsórész átmérő.
Igaz, az egy Szu-22-es és nem egy MiG-23-as.

A magyar MiG-23MF-ek viszont az R-29BD-300-as hajtóművel nagyon jól gyorsultak.
Az MLD-k extra farkasfogai, meg az infracsapda tartók a gerincen már rontották a szuperszonikus ellenállást, így sanszos, hogy a hangsebesség felett a leginkább jól gyorsuló 23-asok az ML/MLA/P és a nem farkasfogas MLD-k lehettek.
Az izraeliek ez utóbbit “kapták meg” 1988-ban, amikor a szír fazon lelépett.

Результаты поиска Mig 23

www.net-film.ru

Search results MiG 23

www.net-film.ru

 

[Galcom]

Nem tudtam, hogy annak az alakulatnak volt egyátalán MiG-23B/BN/BM verziójú gépe.

Érdekességképpen a 4477th Test & Evaluation Squadron MiG-23BN-je:

(Az owner tiltja a beágyazást)

Valahol van egy MiG-23BN - F-15 Eagle kötelékezésről is fotóm, de pillanatnyilag nem találom.

 

[molnibalage]

Nem tudtam, hogy annak az alakulatnak volt egyátalán MiG-23B/BN/BM verziójú gépe.
Ezek a fix szívócsatornás, papucsorrú verziók a visszafojtott R-29-esekkel (illetve az AL-21F-ekkel) hogy hogyan gyorsulhattak hangsebesség felett, azt nem tudom.
A hasonló R-29BSz-300-as hajtóművel szerelt Szuhojaink nem voltak valami acélosak, amint hangsebesség fölé gyorsultak, alatta viszont nagyon is.
Nagyon sokat számított az a nagyobb törzshátsórész átmérő.
Igaz, az egy Szu-22-es és nem egy MiG-23-as.

A magyar MiG-23MF-ek viszont az R-29BD-300-as hajtóművel nagyon jól gyorsultak.
Az MLD-k extra farkasfogai, meg az infracsapda tartók a gerincen már rontották a szuperszonikus ellenállást, így sanszos, hogy a hangsebesség felett a leginkább jól gyorsuló 23-asok az ML/MLA/P és a nem farkasfogas MLD-k lehettek.
Az izraeliek ez utóbbit “kapták meg” 1988-ban, amikor a szír fazon lelépett.

Результаты поиска Mig 23

www.net-film.ru

Search results MiG 23

www.net-film.ru

Talán ebben volt róla szó.

 

[Galcom]

A negatívum:
Az viszont nem szállították le ezzel a változattal az újabb R-3R és R-13-as fegyverzetet. Csupán a régi, ötvenes évekből megmaradt R-3Sz infravörös önirányítású légiharcrakétákat adták át. Ezek már a hatvanas évek második felében is csak korlátozottan voltak alkalmasak a közel-keleti manöverező légiharcokban.

Ez egyik oldalról nem volt tisztességes húzás, hogy régebbi légiharc rakétákkal szállítottak az oroszok. Másrészt sem az USA, sem a francia fél nem szállított ebbe az arab térségbe korszerű légiharc fegyverzetet ekkoriban. Pl a franciák kishatótávolságú légiharc rakéta nélkül szállították a Mirage 5SD/SDE típusukat Egyiptom és Líbia számára a hetvenes években. Az első Matra R.550 Magic rakétát csak 1980-tól adták át. De ez is sokváltozós történet, hosszú lenne most itt kielemezni.

Néhány gondolat, a „Szovjetek elavult R-3Sz rakétafegyverzettel szállították a MiG-23MSz repülőgépeket az araboknak” témakörhöz:

1. Ez önmagában igaz!
2. Az „arab” MiG-23MSz tervezése 1973-ban kezdődött, míg az "R-13-as légharcrakéta engedélyezése a MiG-23-as típuson" foglalkozó szovjet kormányrendelet, csak 1974. január 3-án jelent meg! Eddigre fejeződtek be a hadrendbeállító tesztek a szovjet MiG-23M változaton. Innentől nem csoda, hogy az arabok még nem kapták meg.
3. Más, az USA az AIM-120-as légiharcrakétát, 29 évvel az F-16-oson történő hadrendbeállítása után sem szállítja le az egyiptomi F-16-asokhoz - mindig vannak felülbíráló politikai érvek

Fotó: szovjet MiG-23MSz a kubinkai bemutatóezrednél. A baráti országok elvtársai, vagy a szimpatikus diktátorok itt ismerkedhettek a MiG-23-as típussal. A bemutatón számukra, mindegy volt az alváltozat...

 

[molnibalage]

Néhány gondolat, a „Szovjetek elavult R-3Sz rakétafegyverzettel szállították a MiG-23MSz repülőgépeket az araboknak” témakörhöz:

1. Ez önmagában igaz!
2. Az „arab” MiG-23MSz tervezése 1973-ban kezdődött, míg az "R-13-as légharcrakéta engedélyezése a MiG-23-as típuson" foglalkozó szovjet kormányrendelet, csak 1974. január 3-án jelent meg! Eddigre fejeződtek be a hadrendbeállító tesztek a szovjet MiG-23M változaton. Innentől nem csoda, hogy az arabok még nem kapták meg.
3. Más, az USA az AIM-120-as légiharcrakétát, 29 évvel az F-16-oson történő hadrendbeállítása után sem szállítja le az egyiptomi F-16-asokhoz - mindig vannak felülbíráló politikai érvek

Fotó: szovjet MiG-23MSz a kubinkai bemutatóezrednél. A baráti országok elvtársai, vagy a szimpatikus diktátorok itt ismerkedhettek a MiG-23-as típussal. A bemutatón számukra, mindegy volt az alváltozat...

Ez mind szép és jó, de ettől még elavult volt...
Összevetve azzal, hogy akkor már volt AIM-9L (ok, csak a jenkiknek), de pl. az R-13M-mel is.
Meg lehet mélázni azon, hogy 1974-ben nem volt még a gépeken, de hogy 1982-ben (!) is miért csak ez volt rajtuk (vagy volt R-60?) azért azt már ezzel elkenni. Háááááááááááááát...

Értem én, hogy az elvtársak nem voltak akkor még a korszerűsítés híve új gyártás helyett, de azért feltűnhetett volna, hogy ez ebben a formában pocsék.

 

[Galcom]

Ez mind szép és jó, de ettől még elavult volt...
Összevetve azzal, hogy akkor már volt AIM-9L (ok, csak a jenkiknek), de pl. az R-13M-mel is.
Meg lehet mélázni azon, hogy 1974-ben nem volt még a gépeken, de hogy 1982-ben (!) is miért csak ez volt rajtuk (vagy volt R-60?) azért azt már ezzel elkenni. Háááááááááááááát...

Értem én, hogy az elvtársak nem voltak akkor még a korszerűsítés híve új gyártás helyett, de azért feltűnhetett volna, hogy ez ebben a formában pocsék.

Sajnos nem volt egyedi. A magyar MiG-21MF-ek, 1997 elejéig(!) ezzel az R-3Sz és RSz-2USz-el adtak készenlétet Pápán

Varsányi Mihály fotója ilusztráció, pár évvel korábbról Kecskemétről.

 

[molnibalage]

Sajnos nem volt egyedi. A magyar MiG-21MF-ek, 1997 elejéig(!) ezzel az R-3Sz és RSz-2USz-el adtak készenlétet Pápán

Varsányi Mihály fotója ilusztráció, pár évvel korábbról Kecskemétről.

Tudom.
Ami annak fényében elképesztő, hogy ha egyiptomi MiG-21 kaphatott Sidewindert, akkor azt a kevést pénzt rá lehetett volna költeni, hogy R-60M legyen a gépen.

 

[Galcom]

Ez mind szép és jó, de ettől még elavult volt...
Összevetve azzal, hogy akkor már volt AIM-9L (ok, csak a jenkiknek), de pl. az R-13M-mel is.
Meg lehet mélázni azon, hogy 1974-ben nem volt még a gépeken, de hogy 1982-ben (!) is miért csak ez volt rajtuk (vagy volt R-60?) azért azt már ezzel elkenni. Háááááááááááááát...

Értem én, hogy az elvtársak nem voltak akkor még a korszerűsítés híve új gyártás helyett, de azért feltűnhetett volna, hogy ez ebben a formában pocsék.

Helló,

nem gondolom, hogy ez az oroszok felelőségének elkenése lenne. Tudjuk, hogy semmi sem fekete vagy fehér.

Nézzük a nagyhatalmak hozzáállását. Melyik nagyhatalom adott át a közel-keleti arab államoknak korszerűbb légiharcrakétát?

• Beszéltük, hogy a szovjet MiG-23-ason is csak 1974-től volt hadrendben az R-13-as. Tehát a szovjet MiG-23-asok is csak régi R-3Sz-t alkalmazták, amikor Líbia számára már megkezdték átadni a MiG-23MSz-t.
• A Franciák 1970-től szállították az első líbiai Mirage-t, míg az első Magic rakétát csak tíz évvel később kapta meg Líbia 1980-ban.
• Keresek, de sajnos még nem találtam hihető(!) forrást az az USA által Egyiptom számára átadott F-4-esek első fegyverzetéről. Az USA által, 29 év alatt sem átadott AIM-120-asok esete mindent elmond a nagyhatalmak hozzáállásáról.

Fotó: Egyiptomi F-16-as AIM-7 Sparow-al, még 2021-ben is!

A nagyhatalom hozzáállásán túl, fontos tényező még az adott ország igénye, anyagi lehetősége és vezetőinek hozzáállása. Például:

• Líbia 1981-ben láthatóan már alkalmazta a MiG-23MSz-eken az R-13-ast
• Irak szintén rendszeresítette MiG-23MSz-en az R-13-as a nyolcvanas évek elején.
• Bulgária nagymennyiségben hadrendben tartott MiG-21PFM-hez megkezdte rendszeresíteni a R-13-ast
• Hasonlón tervezett saját több mint száz MiG-21PFM-jeivel az NDK, csak ők az R-60-assal végeztek hadrendbe álltó teszteket a nyolcvanas évek közepén

Vagy pédául a késői, Gorkijban gyártott MiG-21MF-ek képesek voltak gyárilag a R-13-assal együttműködni.

• Egy Csehszlovákia, de még egy Algériai(!) is kihasználta ezt és rendszeresítette az R-13-as fegyvert a nyolcvanas években a MiG-21MF-en.

Míg a nyolcvanas években gazdasági problémákkal küzdő Lengyelország vagy Románia, nem is beszélve a lazán hozzálló Kuba vagy Magyarország nem foglalkozott ilyenekkel.

Fotó: Algériai MiG-21MF a kilencvenes években R-13-assal, összehasonlításképpen a magyar MiG-21MF-ekhez...

Tehát az elavult fegyverzett használata, nem önmagában csak az oroszok „hibája”. Nagyon sok függött az adott kis ország igényeitől, vagy hozzáállásától is.

Egyébként visszatérve röviden a líbai MiG-23MSz típushoz, amit csak Líbia használt nagyobb mennyiségben: a három századnyi MiG-23MSz lecserélésére a Szovjetunió szállított számukra közel azonos mennyiségben három századnyi MiG-23MF/MLAE-t 1981 és 1985 között.



Összefoglalva, a nagyhatalmakon kívül, vastagon felelős az adott ország vezetése is, az elavult fegyverzett alkalmazásáért...

 

[molnibalage]

• Keresek, de sajnos még nem találtam hihető(!) forrást az az USA által Egyiptom számára átadott F-4-esek első fegyverzetéről. Az USA által, 29 év alatt sem átadott AIM-120-asok esete mindent elmond a nagyhatalmak hozzáállásáról.

Mert az AIM-120 gamechanger. Teljes más szint, mint egy R-3Sz --> R-13M váltás.

Fotó: Egyiptomi F-16-as AIM-7 Sparow-al, még 2021-ben is!

Azt nézve, hogy az orosz gépeken az R-27 család tömegesen és megszokott volt a 2010-es években is...

A nagyhatalom hozzáállásán túl, fontos tényező még az adott ország igénye, anyagi lehetősége és vezetőinek hozzáállása. Például:

Tegyük hozzá, hogy az NSZK-ból ellopott AIM-9 változat után az AIM-9L a jenki rendszeresítés után 8 évvel sem volt hadrendben egyik NATO államban sem, amikor már az AIM-9M szállítása volt kb. napirenden 1982-ben. Az angoloknak úgy adtak át egy kisebb mennyiséget Falkland miatt.

Nem tudom, hogy ez véletlen vagy van-e ok-okozati összefüggés, de én élek a gyanúval, hogy ezek után a jenkik naná, hogy nem akartak a NATO államoknak csúcstechnológiát adni. Még a végén azt is ellopják.

Csak ettől még az volt a helyzet, hogy a NATO államok a '70-es évek közepén mégsem '50-es évekbeli AIM-9B-t használtak.

Tehát az elavult fegyverzett használata, nem önmagában csak az oroszok „hibája”. Nagyon sok függött az adott kis ország igényeitől, vagy hozzáállásától is.

Ezzel egyet is tudok érteni. Csak ennek eredménye fájdalmas volt.
A szír gépeket lényegében vágóhídra küldték. A leghalványabb esélyük sem lehetett volna 1982-ben még az 1973-as IAF ellen sem, nemhogy az 1982-es F-15A + F-16A ellen.

 

[borisz]

MiG-23MSz

Az MSz amúgy melyik változat továbbfejlesztéséből született? Az M vagy az Sz?
Az MF és ML-hez képest miben volt más?

És persze már 1978-ban az Egyiptomiak le is passzolták a MiG-23MSz gépeiket az USA-ba meg Kínába...
... szóval a szovjetek igencsak a jövőbe láttak. (vagy csak jól ismerték az arab szövetségeseik megbízhatóságát)

Éppen kérdezni akartam, hogy ez az MSz változat-e az, ami MiG-21 elektronikát és fegyvereket kapott?
Ha sokadvonalas technikát adsz csak a szövetségesednek, ne csodálkozz, hogy elpártol.

az R-3Sz és RSz-2USz

Hulladékok.

 

[Galcom]

A 2016. augusztusi AiK-ban volt egy cikk, a Jugoszláviában nagyjavításra kerülő iraki MiG-23-asokról, Ivan Vukadinov-tól.

Az alap probléma, hogy a Jugók bevállalták az iraki MiG-23-asok ipari nagyjavítását, minden tapasztalat, berendezés és dokumentáció nélkül. Idézve a cikkből:

"A Szovjetuniót nem érdekelte a javítási dokumentáció eladása a jugoszláv gyárnak. A dokumentáció egy részét barátságos afrikai országokból szerezték be, amelyek a MiG-23-at használták.

Sokat segített északi szomszédunk, Magyarország. 1989. szeptember 18 -tól november 12 -ig két jugoszláv pilótát képeztek ki a Magyar Légierő 47. IAP 1. Sámánszázadában, amelynek oktatói Vagvolgi László és Soproni Karoly tapasztalt magyar pilóták voltak. A Papa repülőtéren Avdakovich és Mendash pilóták először MiG-23UB-val hajtották végre első repüléseiket oktatókkal, majd önállóan repültek a MiG-23MF-en. A jugoszláv fél kérésére kidolgozták a légi célpontok elfogását is. Az átképzés befejezése után Mendash visszatért a századához a MiG-29-en, és később csak a gyári pilóta, Omer Avdakovich dolgozott iraki repülőgépekkel."

Hogy Pápán képezték át a két jugoszláv pilótát az eddig is megvolt, nem újdonság. A cikket már régen olvastam, de ezek szerint nem elég alaposan. Most az alábbi szöveg döbbentet le:

"Attól tartva, hogy a Szovjetunió nem értesül a jugoszláv kalózjavításhoz való hozzájárulásról, a magyarok nem engedélyezték az iratok bázison kívüli kivitelét. A repülőtéren pedig nem volt lehetőség másolatok készítésére. Ezután a jugoszlávok felszereltek egy An -26 -ot a technológiai kémkedéshez - fénymásolót szereltek a fedélzetre. Amint a jugoszláviai "ancsa" rámpája hozzáért a Pápai repülőtér betonbetonjához, egy magyar tiszt közeledett hozzá egy táskával, tele dokumentációval. A magyar, mint egy rossz kémfilmen, mintha véletlenül a földre ejtette volna a táskáját, hátat fordított neki, és rágyújtott egy cigarettára. A jugoszláv mérnök eközben elvitte a táskát a gépre, ahol elkezdte a másolást ... Az egyik táskával befejeztem, a következő pedig már a rámpánál volt ..." - Translated by Google

Tiszta hidegháborús kémregény a pápai betonon! (Már ha igaz...)

 

[Allesmor Obranna]

Sokat segített északi szomszédunk, Magyarország. 1989. szeptember 18 -tól november 12 -ig két jugoszláv pilótát képeztek ki a Magyar Légierő 47. IAP 1. Sámánszázadában, amelynek oktatói Vagvolgi László és Soproni Karoly tapasztalt magyar pilóták voltak.

Vágvölgyi László - nyilván a cikkben nem szerepelt a magyar fonetika.
Anno, a Haditechnikában volt egy cikk a Sámán századról és volt benne egy névsor. Akkor furcsálltam is a két idegen, délszláv hangzású nevet.
De aztán rákérdeztem volt pápai katonáktól és ők mesélték el ezt a jugó átképzős sztorit.

Itt pedig a videó a berepülésről:

 

[Galcom]

Számomra az egyik legszebb festésű MiG-23-as:

Fotó: 2006-ban Tripoli repülőterén, az orosz - kubinkai üzem - nagyjavítás után.

Konkrétan ez a gép 1984. decemberében gördült le a gyártósoról. Már a gyárban megkapta a szovjet MiG-23MLD belső fejlesztéseit, mint az ASzP-17ML célzó, N008 fedélzeti radar és SzPO-15ML besugárzásjelző export változatait, viszont az MLD sárkányszerkezeti módosításait nem hajtották végre rajta.

A Líbia Arab Légierő 1985-től alkalmazta a 6474-es MiG-23MLAE-2-est, majd a Líbiai Hajnal katonai csoport kötelékében szolgált a tízes évek közepén Miszurata repülőterén. Utoljára 2017 /18 körül repült, helyét a polgárháborúban a török drónok vették át.

Fotó: Agyanez a gép Miszurata repülőterén 2016-ban, egy már kevésbé szép festéssel, amit helyi ukrán karbantartás után kapott. Innen az ISIL állásait támadták sikerrel, L-39-es Albatros és Soko G-2 Galeb típusokkal együtt.

 

[molnibalage]

Konkrétan ez a gép 1984. decemberében gördült le a gyártósoról. Már a gyárban megkapta a szovjet MiG-23MLD belső fejlesztéseit, mint az ASzP-17ML célzó, N008 fedélzeti radar és SzPO-15ML besugárzásjelző export változatait, viszont az MLD sárkányszerkezeti módosításait nem hajtották végre rajta.

Ez idáig azt sem tudtam, hogy létezik ilyen hibrid gép.
Ennek a gépnek így mi vagy minek kéne lenni a típusjelzésének?

 

[Allesmor Obranna]

Ez idáig azt sem tudtam, hogy létezik ilyen hibrid gép.
Ennek a gépnek így mi vagy minek kéne lenni a típusjelzésének?

Itt, ha visszaolvasol pár oldalnyit, láthatod, hogy volt már szó az olyan MLD-kről, amelyek ML sárkánnyal készültek.
Ennek szerintem amúgy két oka lehetett.
Maga a D jelölés a Dorabotannij-t takarja, ami “Átdolgozottat” jelent.
Ez így inkább arra utal, hogy korábban gyártott gépeket a nagyjavítás során átépítenek.
Nem egyszerű bulletinekről, meg kisebb upgrade-ekről van szó, hanem komolyabb beavatkozásokról.
Ugyanakkor ezt a műveletet az éppen gyártásban levő gépekkel összhangban, azok gyártósorán végzik el.
Így létezhet eleve MLD standardnak készült új gép és olyan is, amit utólag dolgoztak át erre.

A MiG-23-as típuscsalád összes ágára jellemző amúgy ez az “összecsúszás”, elmosódás a különféle alváltozatok között. Rengeteg a hibrid.
Az ok a folyamatos módosítgatáson túl a rendkívül rétegzett értékesítés.
PVO, Front Légierő, VSz, El Nem Kötelezettek, Közel-Kelet először, Közel-Kelet az izraeliek fölénye után, stb…

Ezt gyártásszervezési oldalról lekövetni nem volt egyszerű.
MiG-23Sz, M, MSz, R-27-es hajtóművel, R-29-essel, 21-es radarjával, 23-as radarjával, MiG-23B, BM, BN, MiG-27D, M, MiG-23MF, MiG-23ML, MLA, MLAE, MLD első, második, harmadik változat, ML-ből átépített, P… volt itt minden.