Ez idáig azt sem tudtam, hogy létezik ilyen hibrid gép.
Ennek a gépnek így mi vagy minek kéne lenni a típusjelzésének?
A MiG-23MLAE, és a MiG-23MLAE-2 nyugatiak által a géptípus egyes változataikra ráaggatott név, ilyen megnevezést a szovjetek nem alkalmaztak.
(Hasonló mint amikor Clam Shell-nek hívják az NVO-t.)
Valójában a szovjeteknek sikerült teljesen beletekeredniük a típusalváltozat névadásba, így azonos jelzés jelenthetett más képességekkel rendelkező változatot, illetve különféle képességekkel rendelkező alválltozatok kaptak azonos típusjelzést.
Több pofon is érte ezt az amúgy sikeresnek indult típust, az 1982-es események, illetve az MIG-29-es megjelenése is kacskaringóssá tette a pályáját.
Volt ugye a kiindulási pont, az
1976-ban megjelent MiG-23ML vadászrepülő, 23-12 gyártmány
-
Szapfir-23ML analóg impulzus üzemű lokátorával vadászrepülő célokat nagy magasságban 55km, földháttérben 20km távolságból tudott felderíteni.
- TP-23M hőpellengátorával a vadász méretű légi célokat 35km távolságból volt képes követésbe fogni, ekkor a lokátor használata elkerülhető volt. Közelharcban az új hőpellengátor képes volt az R-60M légiharc rakéta fejét a cél felé fordítani, így annak indításhoz nem kellett a célnak a pontosan a gép előtt lennie.
- Célravezetését a földi Automatikus Vezetési Rendszer (AVR) biztosította digitális telekód (Lazur-ML) csatornán, a pilótának ehhez nem volt szüksége a rádiózásra. A Lazúr új változata csökkentette a pilóta munkaterhelését, például a lokátort automatikusan kapcsolta.
Fegyverzetét több irányított, illetve nem irányított fegyvercsalád alkotta.
- Látótávolságon túli légi célok leküzdésére szolgált a cél repülési magasságának függvényében 16-50km maximális hatótávolságú R-24-es rakéta, ami 7G
túlterheléssel manőverező célok leküzdését biztosította.
- Közepes hatótávolságon az R-13M1 rakéta céljának repülési magasságának függvényében maximálisan 2-13km-en belül volt képes immáron akár 6G-vel
manőverező légi célok megsemmisítésére.
- A cél repülési magasságának függvényében maximálisan 2-8km-en hatásos R-60M kisrakéta 8G-vel manőverező légi célok ellen is garantálta a találatot.
- A 8km hatótávolságú földi célok elleni H-23M rakétát a pilóta a Delta-NM konténer segítségével rádió távirányította, a botkormányon található négyállású kapcsoló segítségével. Megfelelő mennyiségű gyakorlás után a fegyverrendszer CEP értéke 6m körüli volt, a 250kg-os harci rész kumulatív sugara 280mm acélpáncélt üthetett át, illetve repeszei 40-50m-en belül pusztítottak.
- Két törzs alatti pilonján négy féle (RN-25, RN-28, RN-40, RN-42) taktikai atomtöltetet volt képes célba juttatni.
- A fentieken felül hagyományos bombák, és nem irányított rakéták alkották a gép fegyverzetét.
1977 végétől a már digitális jelfeldolgozású
N003 Szapfir-23MLA impulzus üzemű lokátort építették a gépekbe, mely működése sokkal stabilabb volt a korábbi analóg változatoknál, és emellett 100kg-al könnyebb is lett a korábban féltonnás egység. Az üzemeltetők közül sokan nem hivatalosan
MiG-23MLA-nak hívták ezeket a gépeket, pedig a manuáljuk szerint ezek továbbra is
MiG-23ML 23-12-es gyártmányok voltak.
1982 és 1984 között két
export változatban készült az
MiG-23ML, (23-12A gyártmány) változata került a Varsói szerződés légierőihez, míg
(23-12B gyártmány) változata a Harmadik világ országaiba.
1982-re elkészült az
“MLA modernizációs csomag”, mely a következő lényegesebb elemeket tartalmazta:
- 33°-os szárnyállás, örvénygenerátor a Pitot csövön, és farkasfogak a szárnytőben a jobb közelharc manőverező képességért nagy állásszögeken
- N008 Szapfir-23MLA-2 digitális impulzus-doppler lokátor, mely vadászrepülő célokat nagy magasságban 55km, földháttérben 27km távolságból tudott felderíteni, párhuzamosan akár hat célt követni, illetve közelharcban (a MiG-29-eshez hasonló módon) automatikusan követésbe fogni a látómezejébe kerülő célokat. 120db Doppler frekvencia szelektor kapujával ez a lokátor már valódi földháttérben repülő célfelderítő képességgel rendelkezett.
- R-73 közepes hatótávolságú légiharc rakéta, ami 8G túlterheléssel manőverező célok leküzdését biztosította a cél repülési magasságának függvényében maximálisan 18- 30km távolságon.
- SzPO-15 digitális besugárzás jelző, mely rangsorolta a gépet ért besugárzásokat, és a gépre két legveszélyesebbet jelenítette meg.
- PKVP-23 pilon a törzs alatt középen, mely az általa hordozott külső üzemanyag tartály leoldása után lehetővé tette a pilonban tárolt 12db 50mm-es infracsapda alkalmazását.
- két darab BVP-50-60 infra/radar csali vető a gép függőleges vezérsíkja előtt, egyenként 60db 50mm-es csali töltettel. Ezek eleinte csak minden tizedik gépre kerültek fel, az Afganisztáni tapasztalatok után mindegyikre.
Közben a
MiG-29 elfogadásra került, a szovjet frontlégierő így már nem tartott igényt a fenti paraméterekkel rendelkező új gépekre (pont mint a Volhov-M4 esetén), viszont a fenti modernizációs módosításokat
1982 és 1985 között a szovjet Frontlégierő 560db
MiG-23ML (23-12 gyártmány) gépén hajtották végre
nagyjavítások alkalmával a fenti módosításokat tartalmazó ezres
(№ 21-1000DU) bulletint.
A gép sorozatszáma (és benne a gyártmányjelzés) nem változott, viszont
a fentiek szerint átépített gépeket MiG-23MLD (23-18 gyártmány) jelzéssel illették.
1984-ben Moszkvában a Znamja Truda gyárban (MAPO) két export változatban készült az
MiG-23MLA, (23-22A gyártmány) változata került a Varsói Szerződés légierőihez, míg
(23-22B gyártmány) változata a Harmadik világ országaiba.
Ezek az újonnan gyártott gépek nem tartalmazták a BVP-50-60 infra/radar csali vetőket, a Pitot csövön lévő örvénygenerátort, és a szárnytői farkasfogakat, a Harmadik világba szánt 23-22B gyártmány nélkülözte az SzPO-15 digitális besugárzás jelzőt, és természetesen a nukleáris képességet is.
Ezeket az újonnan gyártott gépeket, az üzemeltetőik gyakran
(tévesen) MiG-23MLD-nek nevezték.
A fentieken kívül, még két eredetileg nem tervezett változat is készült...
- Használt szovjet MiG-23ML (23-12-es gyártmány) gépeken végrehajtott, kizárólagosan Líbia részére történt „export átépítés” után hivatalosan a
MiG-23MLD (23-19B gyártmány) jelzést kapta.
- Bulgária amikor elcserélte a feleslegessé vált három darab MiG-25-ös felderítőjét, öt darab használt szovjet
MiG-23MLD (22-18 gyártmány) gépeket kapott, ami a Szovjetunión kívül a hidegháború alatt egyedüliként, mind a Pitot csövön található örvénygenerátorral, mind a szárnytőnél található farkasfogakkal, mind a géptörzs tetején található a dupla BVP-50-60 infra/radar csali vetővel rendelkeztek. Ennek az öt kivételes gépeknek a jelzése
MiG-23MLD (23-18A gyártmány), bár valójában mindenben egyeztek a kizárólag szovjetek által használt MiG-23MLD (23-18 gyártmány) változattal.
