Neki nem az szamit mit mondanak hanem hogy ki mondja. Es ez a legnagyobb problema ma meg mar par evszazada magyarorszagon. A megosztas es a gyulolet. Nem lehet igaza a masiknak meg akkor sem ha igaza van mert hat nem a mi kutyank kolyke. Inkabb pusztuljon az orszag vagy azintezmeny jelen esetben a honvedseg de akkor sem lehet(ne) igaza ha rajta mulik.
Pont ezert szenvedunk a Mohacsok sorozataitol . Mohacs- Habsburg megszallas - 1848/49 - Trianon - II.VH - 56 - es en meg a gengsztervaltast is idesorolom.
Mind mind azert lett kudarc es szenvedes mert a masiknak a gyulolete sokkal fontosabb volt mintsem az amit gondol es tenni szeretne.
Alapvető, hogy nagyobb súllyal esik latba, hogy KI mond valamit, mint az, hogy MI maga a közlés. Nem csak Magyarországon, de az USA-ban is, sőt, általában a fejlettebb emlősöknél!
Konrad Lorenz valamelyik könyvében felidéz egy majmokon végzett kísérletet, aminek központi eleme egy banánadagoló gép volt. A gépben el voltak zárva a banánok, de egy egyszerű műveletsorral ki lehetett belőle szedni őket. Ezt a műveletsort megtanították egy olyan majomnak, amely a csoporthierarchia alján állt, majd a majmot a géppel együtt visszatették a többi majom közé. A majom, ahogy megtanulta, szedegette is ki a gépből a banánokat, a többi majom pedig ezt látva, inkább elszedte tőle a banánt, de magának a gépnek a működtetésével egyik sem próbálkozott. Miután azonban egy vezető szerepben lévő majmot tanítottak meg a banángép működtetésére, a többi majom gyorsan utánozni kezdte őt és rövid időn belül a legostobábbak kivételével mind megtanulta kezelni a banángépet. Ugyanazt az információt a lenézett egyedtől nem is észlelték, a vezetőtől viszont maguktól is elsajátították.
Egy szervezet esetében is az számít, amit a vezetők mondanak, nem az, amit a beosztottak. Egy jó vezető persze nagyon is figyel a beosztottakra, az észrevételekre, javaslatokra, sőt, az igazán jó vezető még azt is észre veszi, ha valamelyik beosztottja szokatlanul csöndes.
Magyarországon is él ez a szemlélet, főleg a versenyszférában, hiszen azokon a területeken, ahol éles a verseny, minden "fegyvert" be kell vetni a legjobb munkaerő megszerzésére és megtartására, illetve a hatékonyság maximalizálására. Ugyanakkor tény, hogy nálunk enélkül is jól el lehet boldogulni, mivel sajnos kicsi a piac. Magyarország lakosságának 65%-a 50 ezresnél kisebb lélekszámú településeken él, amelyeken belül a megélhetés szempontjából nem meghatározó a piaci verseny. (Megkockáztatom, hogy Budapesten kívül sehol nem meghatározó.) Az ingatlanpiaci helyzet és a közlekedési viszonyok nem kedveznek a belső migrációnak, így aki rászánja magát, hogy mégis útra keljen, annak sokszor már csak egy lépéssel több Budapest helyett Londont vagy Amerikát választania.
Az állami szférában pedig még ennyire sem jelenik meg ez az általad is hiányolt ésszerűségre alapuló, hatékonyságra törekvő hozzáállás, mivel még a legkisebb, legmodernebb állam is egy hatalmas, nehézkes monstrum, amely nehezen változik és lassan reagál bármilyen kihívásra. Versenyhelyzet híján pedig nincs is késztetése a fejlődésre, csupán csak annyi, amennyit a valóban elhivatott, szélesebb horizontokat látó szakemberek erőltetnek. És itt megint csak lényegessé válik, hogy KI mondja a magáét, mert a motiválatlan, megkeseredett, kicsinyes és középszerű állami alkalmazottak tömegeiből némi hivatástudattal azért nem lehetetlen kiemelkedni, sőt...!
A Honvédségnél maradva, bár ismerjük a "franciakrémes" struktúrát, azért egy jó képességű, legalább egy idegen nyelvet beszélő, ambiciózus, tanulni, fejlődni akaró fiatal számára szerintem nincs elzárva az előrejutás lehetősége. Lehet, hogy itt nem hónapokban, hanem csak években lehet mérni az előrelépést, de ettől hivatás a hivatás, és lehet, hogy nem árt némi diplomáciai érzék sem, ne adj' Isten ajánlatos időnként bebaszni egyik-másik fejessel, de ennyi rugalmasságra, illetve az ilyen téren használható szociális skillekre azért vezetőként is szükség van. (Remek illusztráció ehhez a Most és mindörökké (James Jones műve, úgy is emlegetik, hogy "A" hadsereg regénye) azon fejezete, ahol egy kanmurin Holmes százados átlép felettesén, Delbert ezredesen, amikor összecimborál egy tábornokkal.) És hogy ez még mindig nagyon messze van Amerikától? Naná, de Magyarország nem is háborúzik aktívan, a Honvédség fejlődésére (szerencsére) nincs közvetlen hatással az a versenyhelyzet, amit egy-egy háború megvívása jelent.
Amit a megosztottságról és gyűlöletről írsz, azt túlzásnak és általánosításnak tartom. Nyilván nagyobb ellentétek feszülnek egy olyan társadalomban, ahol alacsonyabb az életszínvonal, mint ott, ahol a nagy többségnek egész életében nem kell aggódnia az alapvető létszükségleteiért. Nyilván több megoldatlan problémája és feldolgozatlan sérelme van egy olyan társadalomnak, amelyen száz év alatt átment két világháború, két totalitárius rezsim, Trianon, holokauszt, államosítás, '56, meg féltucat idegen hadsereg. (Mellesleg a modern nyugat-európai történelemnek sok olyan fejezete van, ahol testvér testvér ellen harcolt, fenekedett, fegyverkezett (A spanyoloknál a polgárháború, a franciáknál Vendée, Vichy, Algéria, a németeknél porosz-osztrák háborúk, NSZK-NDK szembenállás, az amerikaiaknál a polgárháború), míg a magyar történelemben ilyet nem igazán találsz.)
