Nem akarok senkit cseszegetni, de ebben veled vagyok. Hogy helyesen teszem e, csak remélni tudom.
Aki építész akar lenni annak át kell menni az ábrázoló geometrián, a statikán és a matek szigorlaton.
Aki informatikus, annak a diszkrét matekon. Aki jogász akar lenni, annak a római jogon.
Minden képesítéshez át kell esni bizonyos ugródeszkákon. Eddig mindenki meglépte aki rendelkezik ilyen képesítéssel.
Vannak olyan helyzetek, ahol ráadásul kirostálnak. Helyes e ez, vagy helytelen az vitatható, de elmondhatom hogy eddig több ilyen rostán is át kellett esnem... persze fel is adhattam volna.
Ha valaki egy hülye oktató miatt pályát hagy el, az szerintem nem biztos hogy oda való...
Nagy filmélményem az Elit Alakulat, amiben a "hülye", természetesen alkalmatlan kiképző százados széthajtja a 101-esek E századát. Állandóan szopnak és egy hegyre futtatják fel őket. Nem is ezzel a tiszttel mennek csatába, de valami okból mégis a legösszeszokottabb és képességű egység lettek.
A vizsgák, képzések arra valók, hogy elvégezzük őket. Ha nem megfelelő a minősége, hülyeséget tanít, akkor jelezni kell, de nem otthagyni. Ez az én véleményem. Egyszer beleálltam egy projektmenedzsment tanárba. Ne tudjátok meg, mennyire összezártak a tanárok... (Ha már Elit Alakulat, akkor azt a desszantosok is megtették a D nap előtt).
Egy az egyben átküldték neki a levelemet. Szopott miattam az egész évfolyam, meg nyilván nem lettem ezután kedvenc a társaim között sem. De meggyőződésem hogy a tanár is változtatott a módszerein.
Ma is azt gondolom, hogy nem elfutni kell, hanem kitartani. Munkahelyet lehet váltani, hivatást nem. Akkor az nem hivatás.
Azt hiszem Para erre célzott és szerintem teljesen igaza van. Ha annyira maradi, akkor miért van itt velünk? Miért olvassa el mindenki hozzászólását és próbálja vérmérséklete szerint megválaszolni.
Ha Magyarországon akar valaki katona lenni, akkor a Magyar Honvédség kereti között teheti meg. Lehet jobb technikákat adaptálni, de alapvetően vannak keretek amik adottak. Ez határozza meg a játékszabályokat.