A Britek hadihajó "helyzete" amikor a Bismarck elsüllyesztésére indultak, 1941-ben:
"Május huszadikán az angolok értesültek a Bismarck kifutásáról, s ügynökeik és felderítő repülőgépeik jóvoltából rövidesen azt is megtudták, hogy a német csatahajó elhagyta a Balti-tengert, és a norvég vizeken vetett horgonyt.
Elég nyilvánvalónak tűnt, hogy a németek ki akarnak törni az Atlanti-óceánra, ezért Tovey tengernagy azonnal intézkedett a tengerszorosok védelmének megerősítéséről. A Dánia-szorosban járőröző testvérhajókat, a Suffolk és Norfolk nehézcirkálókat, illetve az Izland és a Feröer-szigetek közti átjárót ellenőrző Birmingham és Manchester cirkálókat figyelmeztették a német hajók várható feltűnésére. Utóbbi köteléket megerősítették az Arethusa nevű cirkálóval is. A flotta Scapa Flowban állomásozó főerői közül május 21-én este a Hood csatacirkálót és a Prince of Wales csatahajót hat romboló kíséretében útnak indították a Dánia-szoros felé. A Lancelot Holland altengernagy vezette kötelék feladata az volt, hogy útját állják a német hajóknak, amennyiben azok a Dánia-szoroson keresztül akarnának kijutni az óceánra.
Tovey-t utólag kritizálják néhányan, miért pont a tulajdonképpen még csak félkész Prince of Walest állította a gyenge páncélzatú Hood mellé. Tovey-nak azonban nem volt semmilyen más választása. A Royal Navy német flottával szembeni elsöprő fölénye ugyanis leginkább csak papíron érvényesült. A brit csatahajók többsége elavult, első világháborús veterán volt, ráadásul ezek is szét voltak szórva a világ tengerein, ahol a hatalmas birodalom védelmében jelenlétük nélkülözhetetlen volt. Az adott pillanatban Tovey-nak összesen három nagy hadihajó állt rendelkezésére Scapa Flow-ban, a King George V, a Prince of Wales, és a Hood. Ezen kívül a közelben, a Clyde torkolatánál horgonyzott a Repulse csatacirkáló. Az egyetlen lehetséges megoldásként Tovey a német áttörés két lehetséges helyszínének, az Izland és Grönland közti Dánia-szorosnak, illetve az Izland és a Feröer-szigetek közti vizeknek az ellenőrzésére az erősebb csatacirkáló-gyengébb csatahajó, illetve a gyengébb csatacirkáló-erősebb csatahajó párosítást választotta. Vagyis a Dánia-szorosba a Hoodot és a Walest küldte, ő maga pedig a King George-al, és a később hozzá csatlakozó Repulse-al a Feröer-szigetek felé futott ki. Az egyetlen kéznél levő anyahajó, a Victorious, szintén Tovey rajához csatlakozott. "
Forrás: http://acelmonstrum.host22.com/pow.html
Számomra ez is abba az irányba mutat, hogy lett volna esélye a németeknek partra szállni, vagy döntő tengeri csatában megfogni a Brit flottát.