A II. világháború (1939 - 1945)

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

Szittya

Well-Known Member
2016. szeptember 22.
22 154
36 294
113
Igazabol ha akartak de tudtak volna megtervezni elorre hogy ekkora balhet csapnak mert a legoptimistabb legelvakultabb emberek sem szamitottak ilyen konnyu es gyors gyozelmekre ekkora zsakmanyokra mint amit szou megtamadasa elott elertek...es bizony az elejen a szou elleni haboru is azt mutatta hogy legyozhetetlenek.... Egyszeruen sodrodtak az arral es kotekedtek mert mindenkit konnyeden megvertek... De almaikba sem gondoltak hogy ez ilyen konnyu lessz. ... Aztan elhittrk es konnyure szamitottak./valtottak./ es vesztettek tulsagosan elbitak magukat. Szou ellen a francia lengyel balkani pl ekbol indultak ki es gors lezarasra szamitottak. Mig a szou elott a kor szemszogebe gyors /de hosszabb nehezebb haborura szamoltak./ monfhatni pont forditva kellett volna gondolkodniuk. De ezt senki nem tudta. Tudhatta.
 
  • Tetszik
Reactions: blitzkrieg

FilcTroll

Well-Known Member
2017. december 18.
1 722
4 613
113
Nem hiszem, hogy összességében elmaradtak volna a "fehér" hatalmak katonái mögött. A Pearl Harbor ellen induló pilótáik a legjobb kiképzésben részesültek, repült óráik száma messze meghaladta az amerikai pilótákét. A fegyvereik között is akadt pár világszínvonalú (pl. az említett pilóták által repült Zero, vagy a brutálisan hatékony Type 93-as torpedó) és ha kellett, a haderőnemek közti együttműködést is meg tudták szervezni, pl. a malájföldi hadjáratnál, aminek eredményeképpen számszerűen túlerőben lévő ellenséget győztek le és foglalták el Szingapúrt a flotta, a légierő és a hadsereg hathatós együttműködésének köszönhetően. Náluk is megvolt a kreativitás, az újító szellem, aminek egyik legjobb, bár alig ismert példája az 1934-ben(!) átadott, elárasztható dokkfedélzettel épülő, partraszálló naszádokkal és repülőkkel megrakott Sinsu-maru, a későbbi LHA/LHD típusok előfutára.
Shinshū_Maru1937.jpg

Aztán miután kimerültek az erőforrásaik és legkiválóbb katonáik zöme elveszett a harcokban, rohamosan csökkenni kezdett a színvonal és a háború utolsó éveiben jellemzővé vált az a kép, ami máig meghatározza a japán katona alakját: Maréknyi rizsen tengődő, ágrólszakadt, de kegyetlen fanatikus, akinek az értelmetlen halálon kívül legfeljebb annyi célja van, hogy lehetőleg másokat is magával rántson a túlvilágra.
Nekem az a kép állt össze a japánokról, hogy volt valami a felfogásukban, ami eleve vereségre ítélte őket, és ironikus módon ez pont a mindhalálig való harc szamurájszelleme, a "dicső halál" mániája. Nagyon sok emberük és eszközük veszett oda emiatt, sok rossz vezetői döntést hoztak emiatt, miközben egy racionálisabb, óvatosabb szemlélettel többet érhettek volna el. Persze ezer más oka is van, hogy legyőzettek, ez csak az egyik a sok tényező közül, de az ő helyzetükben ez végzetes volt.
 

LMzek 2.0

Well-Known Member
2020. április 4.
7 064
14 115
113
A német haderő offenzív háborúra akart felkészülni. Mikor elkezdődött, volt jól kiképzett állomány, fölényes altiszti, csapat- és törzstiszti állomány. A technika előremutató volt, de kevés és hiányos. Még legalább egy év kellett volna a feltöltéshez. Viszont akkor az ellenség is felkészül. Ezek így együtt a siker titka 41 teléig...
Nem készültek, nem készülhettek fel egy hosszan tartó háborúra se 1 se 2 fronton... A Barbarossa pedig eltüntette a kiképzett, szívós katonákat, altiszteket, csapattiszteket. 42 után a Wehrmacht krónikus emberhiányban szenvedett. A technikai hiányokat most nem tárgyalom, de 42 után az egész német haderőt, a Wehrmachtot, a Waffen SS-t, az ejtőernyősöket, röviden minden szárazföldi szervezeti egységet jellemzett a kiképzésében felhígult, egyre csökkenő szervezeti létszám.
A technikára jellemző, hogy még '41-ben, a téli csaták előtt CSÖKKENTETTÉK a hadiipar termelését, mondván, megnyerték a háborút... Azután jött Moszka alatt a pofon.
A német katona átlagban ugyanolyan volt, mint a szövetségesek katonája. Ha jó kiképzést kapott, légi és páncélos támogatást, volt lőszere, ruhája és étele, akkor nagyon jól harcolt.... Ezek hiányában természetesen a harcértéke is erősen lecsökkent. A britek akkor erősödtek meg igazán, amikor az amerikai nagybácsi elkezdte önteni a cuccosokat. Akkor érett be a háború elején megkezdett tömeges kiképzés is. Innen kezdve a britek harcértéke folyamatosan nőtt. Az amerikai katonáról tudjuk, hogy olyan háttér-támogatással akár a Marsig is elmentek volna, ami mögöttük volt. Az orosz érdekesebb. Már Napoleon is megjegyezte, hogy összes ellenfele közül az oroszok harcértéke magasan a legjobb. Igen, tanulatlan muzsikok, gyári melósok, lefejezett tisztikar, elavult felszerelés, viszont a Rogyina megvédéséhez kellő motiváció. Majd szépen, lassan, ahogy a németek kivéreztek, a vörös katona egyre tapasztaltabb lett. Az altisztek kevéssé voltak jelentősek, mint egy nyugati seregben, viszont akár a rajokat is egyre tapasztaltabb csapattisztek irányították, a hátsó sorokban eleinte NKVD-géppuskákkal, de 43 után erre már nem volt szükség. 1943-ra a Vörös Hadsereg úgy emberanyagban, mint technikában felzárkózott a németek mellé és szép lassan le is hagyta őket!
E rövid szösszenettel csak arra szerettem volna utalni, hogy Németországnak már elkezdésekor be volt kódolva a háborús vereség. Viszont ha nem kezdik el, akkor a rendszer létalapja kerül veszélybe.
Ördögi kör.


A Versailles-i béke felülvizsgálatának/korrigálásának ígéretével hatalomra jutott Hitlerrel közöltek a stratégák, hogy a háború legfőbb korlátja Németországnak az üzemanyag, ami néhány hónapos háborút tesz lehetővé. A villámháború (Blitzkrieg) volt a ("jó") válasz a korlátozott lehetőségekre. A Szu megtámadásáig az üzemanyag-limiten belül maradtak: Addig/Mindig nyertek. Hitler terve Moszkváig volt: "..és akkor majd vmi béke-kötés".
A német hadiipar termelés nem volt kiugróan magas, "csak" kiugróan korszerű, és a Blitzkrieg fegyverei voltak az elsődlegesek. A csúcsteljesítményét a német hadiipar 1944-ben érte el, holott ekkor már keményen bombáztak a szövetségesek, ennek ellenére ekkorra mutatta meg a háborús átallás a német ipar lehetőségeit, és még lehetett volna magasabb, de a nyersanyag hiány "belépett", majd a fogyatkozó "Birodalom" és a fokozódó bombázások eredményei is előre vetítettek a végkifejletet.
Amíg a saját szabályai szerint "hagyták" játszani No-t az európai "játékosok" addig nyert. A szabályokat megváltoztatni csak az USA tudta és akarta.

Furcsa módon úgy gondolom, hogy Hitler elérte a célját.
 

ZeiG

Well-Known Member
2017. április 4.
886
5 056
93
Nekem az a kép állt össze a japánokról, hogy volt valami a felfogásukban, ami eleve vereségre ítélte őket, és ironikus módon ez pont a mindhalálig való harc szamurájszelleme, a "dicső halál" mániája. Nagyon sok emberük és eszközük veszett oda emiatt, sok rossz vezetői döntést hoztak emiatt, miközben egy racionálisabb, óvatosabb szemlélettel többet érhettek volna el. Persze ezer más oka is van, hogy legyőzettek, ez csak az egyik a sok tényező közül, de az ő helyzetükben ez végzetes volt.
A felfogásuk ugyanaz volt az 1904-ben is, és legyőzték az oroszokat. Ugyanezzel a mentalitással vágtak bele 1941 végén a malájföldi hadjáratba is, és arattak óriási győzelmet a britek fölött. Ők is azért indították a háborúikat, hogy hogy győzzenek, nem pedig azért, hogy meghaljanak bennük.

A busidó lényege valóban a halálban gyökeredzik, de ez alapvetően világnézet, életfelfogás, ami lényegében szemernyit sem befolyásolja a katonai gyakorlatot, tehát legfeljebb szóvirágok szintjén jelenik meg a doktrinális, a stratégiai és a taktikai előkészületekben, illetve a tervek szerint haladó hadműveletekben.

A busidó alapgondolata arra a megállapításra épül, hogy az egyén életének egyetlen bizonyossága saját halálának bizonytalansága. Egyszer mind meghalunk, de hogy mikor, hol és hogyan, azt nem tudhatjuk. Ez a tény fokozottan jelen van a katonák, harcosok (busik) életében, és mivel Japánban a Tokugavák hatalomra jutásáig sok száz éven keresztül gyakorlatilag folyamatos háború dúlt, ezért az (erőszakos) halál ténye mélyen beleivódott a japán kultúrába. Ez azokon a területeken is megjelenik, ahol az ember nem is gondolná, például a végletekig kidolgozott teaszertartásban, a bámulatosan kifinomult képzőművészeti alkotásokban, a verseik könnyedségében, a művészien megkomponált díszkertjeikben. A bármelyik pillanatban bekövetkező halál ugyanis egyetlen kiutat kínál az embernek, nevezetesen azt, hogy a maga teljességében élje meg az adott pillanatot és minden cselekedetében törekedjen a tökéletesre. Ha így éli az életét, akkor annak egyetlen pillanatát sem fecsérli el és amikor eljön a halál, megbánás nélkül, tiszta szívvel nézhet szembe vele. A szamurájok esetében a hadviselés gyakorlatában ez azt jelentette, hogy bátran mentek a csatába és bármikor készen álltak az önfeláldozásra. Ugyanakkor a daimjó védelmében, ha kellett, visszavonultak, sőt, akár elbújtak, elmenekültek az ellenség elől. Noha bármikor készen álltak a halálra, azt csak akkor választották, ha azt remélhették tőle, hogy az az adott "Ügy" (a daimjó, a Tennó, Nippon, a csata) szempontjából több hasznot hajt, mint amennyi kárt okoz, illetve abban az esetben, ha az "Ügy" már elveszett és ők felelősek voltak (vagy annak érezték magukat) a bukásában.

Amikor megfordult a háború menete és a japánok rájöttek, hogy menthetetlenül a szerszám rosszabbik végére kerültek, akkor kétségbeesésükben és szégyenükben inkább üvöltve nekirohantak a géppuskáknak, semhogy megadják magukat és fogságba kerüljenek. Ezeket az öngyilkos akciókat általában a harcképességük végére jutott, sokszor az éhezéstől félőrült, utánpótlási vonalaiktól elvágott egységek követték el, amelyeknek már a front mögötti gerillaharcra sem maradtak erőforrásaik. Ugyanakkor ahol lehetett, továbbra is beleadták a maximumot és nagy árat fizettettek a "dicső halálért" pl. Iwo Jima-n. Nem a mindhalálig harcoló szamurájszellem ítélte eleve vereségre őket, hanem az, hogy egy náluk sokkal nagyobb és sokkal erősebb hatalommal húztak ujjat.
 

Miskolci Ogre

Well-Known Member
2019. december 21.
7 598
26 390
113
A felfogásuk ugyanaz volt az 1904-ben is, és legyőzték az oroszokat. Ugyanezzel a mentalitással vágtak bele 1941 végén a malájföldi hadjáratba is, és arattak óriási győzelmet a britek fölött. Ők is azért indították a háborúikat, hogy hogy győzzenek, nem pedig azért, hogy meghaljanak bennük.

A busidó lényege valóban a halálban gyökeredzik, de ez alapvetően világnézet, életfelfogás, ami lényegében szemernyit sem befolyásolja a katonai gyakorlatot, tehát legfeljebb szóvirágok szintjén jelenik meg a doktrinális, a stratégiai és a taktikai előkészületekben, illetve a tervek szerint haladó hadműveletekben.

A busidó alapgondolata arra a megállapításra épül, hogy az egyén életének egyetlen bizonyossága saját halálának bizonytalansága. Egyszer mind meghalunk, de hogy mikor, hol és hogyan, azt nem tudhatjuk. Ez a tény fokozottan jelen van a katonák, harcosok (busik) életében, és mivel Japánban a Tokugavák hatalomra jutásáig sok száz éven keresztül gyakorlatilag folyamatos háború dúlt, ezért az (erőszakos) halál ténye mélyen beleivódott a japán kultúrába. Ez azokon a területeken is megjelenik, ahol az ember nem is gondolná, például a végletekig kidolgozott teaszertartásban, a bámulatosan kifinomult képzőművészeti alkotásokban, a verseik könnyedségében, a művészien megkomponált díszkertjeikben. A bármelyik pillanatban bekövetkező halál ugyanis egyetlen kiutat kínál az embernek, nevezetesen azt, hogy a maga teljességében élje meg az adott pillanatot és minden cselekedetében törekedjen a tökéletesre. Ha így éli az életét, akkor annak egyetlen pillanatát sem fecsérli el és amikor eljön a halál, megbánás nélkül, tiszta szívvel nézhet szembe vele. A szamurájok esetében a hadviselés gyakorlatában ez azt jelentette, hogy bátran mentek a csatába és bármikor készen álltak az önfeláldozásra. Ugyanakkor a daimjó védelmében, ha kellett, visszavonultak, sőt, akár elbújtak, elmenekültek az ellenség elől. Noha bármikor készen álltak a halálra, azt csak akkor választották, ha azt remélhették tőle, hogy az az adott "Ügy" (a daimjó, a Tennó, Nippon, a csata) szempontjából több hasznot hajt, mint amennyi kárt okoz, illetve abban az esetben, ha az "Ügy" már elveszett és ők felelősek voltak (vagy annak érezték magukat) a bukásában.

Amikor megfordult a háború menete és a japánok rájöttek, hogy menthetetlenül a szerszám rosszabbik végére kerültek, akkor kétségbeesésükben és szégyenükben inkább üvöltve nekirohantak a géppuskáknak, semhogy megadják magukat és fogságba kerüljenek. Ezeket az öngyilkos akciókat általában a harcképességük végére jutott, sokszor az éhezéstől félőrült, utánpótlási vonalaiktól elvágott egységek követték el, amelyeknek már a front mögötti gerillaharcra sem maradtak erőforrásaik. Ugyanakkor ahol lehetett, továbbra is beleadták a maximumot és nagy árat fizettettek a "dicső halálért" pl. Iwo Jima-n. Nem a mindhalálig harcoló szamurájszellem ítélte eleve vereségre őket, hanem az, hogy egy náluk sokkal nagyobb és sokkal erősebb hatalommal húztak ujjat.


kamasuka.jpg
 

Kurfürst

Well-Known Member
2017. szeptember 14.
5 146
16 754
113
Nekem az a kép állt össze a japánokról, hogy volt valami a felfogásukban, ami eleve vereségre ítélte őket, és ironikus módon ez pont a mindhalálig való harc szamurájszelleme, a "dicső halál" mániája. Nagyon sok emberük és eszközük veszett oda emiatt, sok rossz vezetői döntést hoztak emiatt, miközben egy racionálisabb, óvatosabb szemlélettel többet érhettek volna el. Persze ezer más oka is van, hogy legyőzettek, ez csak az egyik a sok tényező közül, de az ő helyzetükben ez végzetes volt.

Azért lássuk be, hogy a háború második felében a szigetekért folytatott harcok során amúgy is kb. 0 esély lett volna a harcoló csapatokat kivonni a küzdelemből, mert ott volt a USN, a japán flotta meg már sehol. Tudták nagyon jól, hogy az egyetlen esélyük az USA ellen ha az elején területet szereznek és azt szívósan védik, az amcsik talán kiszállnak. A háború végén az atombombák előtt közvetlenül már nagyrészt belátta a vezetőség, hogy békét kell kérni, hetek kérdése lett volna hogy feladják.
 

aquarell

Well-Known Member
2015. január 20.
16 518
60 119
113
Nemrég olvastam, hogy a Wehrmacht lengyel hadjàratban nyujtott teljesitményét a OKW nem itélte túl pozitivan. Meglepődtek a váratlanul magas anyagi ès emberi veszteségeiken is. Kûlönösen a Luftwaffe teljesítménye hagyott kivánnivalót. A bevetett guruló eszközök fele, a repülőgép àllomány 25%-a veszett el a jelentős emberi vesztesègek mellett. A motorizált diviziók csak 1940 tavaszára voltak megint bevetèsre készek. Erthető a kritika, ha meggondoljuk,hogy a két oldalról megtámadott lengyelek legyőzèse 5 hétig tartott, mig a nyugati hadjáratban a franciák, belgák, hollandok és a brit expediciós csapatok legyőzése csak egy héttel tartott tovább. Ezért összeràntották a tiszti kart és az altiszteket több menetben gyakorlatokra, hogy kiküszöböljék a tapasztalt gyenge pontokat. Ennek aztán meg is volt az eredménye 1940 májusában.
 

FilcTroll

Well-Known Member
2017. december 18.
1 722
4 613
113
A felfogásuk ugyanaz volt az 1904-ben is, és legyőzték az oroszokat. Ugyanezzel a mentalitással vágtak bele 1941 végén a malájföldi hadjáratba is, és arattak óriási győzelmet a britek fölött. Ők is azért indították a háborúikat, hogy hogy győzzenek, nem pedig azért, hogy meghaljanak bennük.

A busidó lényege valóban a halálban gyökeredzik, de ez alapvetően világnézet, életfelfogás, ami lényegében szemernyit sem befolyásolja a katonai gyakorlatot, tehát legfeljebb szóvirágok szintjén jelenik meg a doktrinális, a stratégiai és a taktikai előkészületekben, illetve a tervek szerint haladó hadműveletekben.

A busidó alapgondolata arra a megállapításra épül, hogy az egyén életének egyetlen bizonyossága saját halálának bizonytalansága. Egyszer mind meghalunk, de hogy mikor, hol és hogyan, azt nem tudhatjuk. Ez a tény fokozottan jelen van a katonák, harcosok (busik) életében, és mivel Japánban a Tokugavák hatalomra jutásáig sok száz éven keresztül gyakorlatilag folyamatos háború dúlt, ezért az (erőszakos) halál ténye mélyen beleivódott a japán kultúrába. Ez azokon a területeken is megjelenik, ahol az ember nem is gondolná, például a végletekig kidolgozott teaszertartásban, a bámulatosan kifinomult képzőművészeti alkotásokban, a verseik könnyedségében, a művészien megkomponált díszkertjeikben. A bármelyik pillanatban bekövetkező halál ugyanis egyetlen kiutat kínál az embernek, nevezetesen azt, hogy a maga teljességében élje meg az adott pillanatot és minden cselekedetében törekedjen a tökéletesre. Ha így éli az életét, akkor annak egyetlen pillanatát sem fecsérli el és amikor eljön a halál, megbánás nélkül, tiszta szívvel nézhet szembe vele. A szamurájok esetében a hadviselés gyakorlatában ez azt jelentette, hogy bátran mentek a csatába és bármikor készen álltak az önfeláldozásra. Ugyanakkor a daimjó védelmében, ha kellett, visszavonultak, sőt, akár elbújtak, elmenekültek az ellenség elől. Noha bármikor készen álltak a halálra, azt csak akkor választották, ha azt remélhették tőle, hogy az az adott "Ügy" (a daimjó, a Tennó, Nippon, a csata) szempontjából több hasznot hajt, mint amennyi kárt okoz, illetve abban az esetben, ha az "Ügy" már elveszett és ők felelősek voltak (vagy annak érezték magukat) a bukásában.

Amikor megfordult a háború menete és a japánok rájöttek, hogy menthetetlenül a szerszám rosszabbik végére kerültek, akkor kétségbeesésükben és szégyenükben inkább üvöltve nekirohantak a géppuskáknak, semhogy megadják magukat és fogságba kerüljenek. Ezeket az öngyilkos akciókat általában a harcképességük végére jutott, sokszor az éhezéstől félőrült, utánpótlási vonalaiktól elvágott egységek követték el, amelyeknek már a front mögötti gerillaharcra sem maradtak erőforrásaik. Ugyanakkor ahol lehetett, továbbra is beleadták a maximumot és nagy árat fizettettek a "dicső halálért" pl. Iwo Jima-n. Nem a mindhalálig harcoló szamurájszellem ítélte eleve vereségre őket, hanem az, hogy egy náluk sokkal nagyobb és sokkal erősebb hatalommal húztak ujjat.
Köszi, így sokkal világosabb. :)
 

blitzkrieg

Well-Known Member
2015. február 10.
5 508
5 706
113
Nemrég olvastam, hogy a Wehrmacht lengyel hadjàratban nyujtott teljesitményét a OKW nem itélte túl pozitivan. Meglepődtek a váratlanul magas anyagi ès emberi veszteségeiken is. Kûlönösen a Luftwaffe teljesítménye hagyott kivánnivalót. A bevetett guruló eszközök fele, a repülőgép àllomány 25%-a veszett el a jelentős emberi vesztesègek mellett. A motorizált diviziók csak 1940 tavaszára voltak megint bevetèsre készek. Erthető a kritika, ha meggondoljuk,hogy a két oldalról megtámadott lengyelek legyőzèse 5 hétig tartott, mig a nyugati hadjáratban a franciák, belgák, hollandok és a brit expediciós csapatok legyőzése csak egy héttel tartott tovább. Ezért összeràntották a tiszti kart és az altiszteket több menetben gyakorlatokra, hogy kiküszöböljék a tapasztalt gyenge pontokat. Ennek aztán meg is volt az eredménye 1940 májusában.

Lehet, hogy csak én látom máskepp, de szerintem igencsak könnyen nyertek a lengyelek ellen.
17000 embert vesztettek, ez kb 1,5%-a a résztvevő katonáknak.
A 2750 páncélos veszített 236-ot, 9%.
2315 repülőből elveszett 246, kicsit több, mint 10%.
Az oroszok meg két héttel a háború kitörése után támadtak, akkor amikor már a németek Varsót és a lengyel hadseregeket bekerítették. Sok vizet nem zavarták már.

https://en.m.wikipedia.org/wiki/Invasion_of_Poland#/media/File:poland2.jpg
 
  • Tetszik
Reactions: Törölt tag 1711

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
50 473
84 558
113
Lehet, hogy csak én látom máskepp, de szerintem igencsak könnyen nyertek a lengyelek ellen.
17000 embert vesztettek, ez kb 1,5%-a a résztvevő katonáknak.
A 2750 páncélos veszített 236-ot, 9%.
2315 repülőből elveszett 246, kicsit több, mint 10%.
Az oroszok meg két héttel a háború kitörése után támadtak, akkor amikor már a németek Varsót és a lengyel hadseregeket bekerítették. Sok vizet nem zavarták már.

https://en.m.wikipedia.org/wiki/Invasion_of_Poland#/media/File:poland2.jpg

Kb fél év kellett a németeknek mire újra használható állapotba került a Wehrmacht.
 
  • Tetszik
Reactions: aquarell

blitzkrieg

Well-Known Member
2015. február 10.
5 508
5 706
113
Kb fél év kellett a németeknek mire újra használható állapotba került a Wehrmacht.

Mert jött a tél és Hitler békülni akart?
Október 6-án ért véget a lengyel hadjárat, 6 hónap múlva, április 9-én Dánia és Norvégia megszállása következett. Aztán Franciaország. Nagyon nem pihentek.
 

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
50 473
84 558
113
Mert jött a tél és Hitler békülni akart?
Október 6-án ért véget a lengyel hadjárat, 5 hónap múlva, április 9-én Dánia és Norvégia megszállása következett. Aztán Franciaország. Nagyon nem pihentek.

Pont ezt mondtam,kb fél év...A baj az volt,hogy a lengyel hadjáratban a haditechnika elképesztően leamortizálódott és szinte mindent vinni kellett vissza a gyárba nagyjavítani amihez idő kellett.Egyébként sem Dániaba sem Norvégiába nem nagyon kellettek jelentős számú gépeaített csapatok.
 
G

Galthran

Guest
Volt L/48-as Pz IV is csak alig pár darab ami miatt Hitler őrjöngött mert ő azt parancsolta,hogy ilyet gyártsanak ne a rövidcsövűt csak szartak a parancsra.
a barbarossa előtt? 42-re kerültek ki a frontra az először még csak L/43-as verziók.
az oroszokat úgy támadták meg hogy volt néhány rövid 50mm-es lövegű pz iii, rövid csövű pz iv, meg a cseh cuccok

az generálisan nem feltétlen igaz hogy a háború végéig erősebb löveggel épültek a páncélvadászok(és vadászpáncélosok), de az első felére mindenképpen igaz. eleve ez volt az elképzelés, hogy a megfelelő teljesítményű ágyút a már elavult alvázra kendácsolják hogy legyen valamijük amivel ki lehet lőni a keményebb célokat.
A Stug III pl koppra a Pz IV L24-es ágyújával készült pedig már akkoriban is volt annál jobb páncéltörő ágyú.
ez kit érdekel? :D a stug nem páncélvadász, hanem rohamlöveg, az eredeti feladata az hogy a gyalogságot meg bunkereket lövöldözze.
Jahh, utálta is a személyzete a cseh vackokat, találat esetén a szétrepülő csavarok garantáltan csonkolták a személyzetet, még ha meg is fogta a szutyok páncél a lövést.
minden szegecselt és csavarozott tanknál így volt. ellenben a karbantartók szerették a T-38 skodákat, sokkal jobban bírták a terepet mint a német csettegők, kevesebb karbantartást igényeltek és robosztusak voltak. nem véletlenül építettek rá később mindenfélét a lőszerszállítótól a légvédelmi páncélosig.
A Sherman tornyába befért a hatékonyabb angol ágyú (Firefly), a gyors, könnyű Hellcat pedig a 90-es ágyúval már kevésbé volt (azért épp eléggé) halálraítélt.
a firefly nem páncélvadász, hanem közepes tank volt. a hellcatnek meg csak a wotban van 90-es lövege :p
 
  • Tetszik
Reactions: blitzkrieg

Loken

Well-Known Member
2016. november 24.
2 776
5 136
113
https://m.kuruc.info/r/6/211518/
"A keleti front 1941-45: a szemben álló erők összehasonlítása.
A keleti front a történelem legnagyobb szárazföldi összecsapása volt. Ezen a fronton a szemben álló felek eltérő hadrendet alkalmazták. Alább erről olvashatnak egy áttekintést."
 
T

Törölt tag 1711

Guest
A német hadosztályok jelentős része viszont kettős tagolású volt. Erre az egyik példát a páncéloshadosztályok jelentették. Ezeknek a gyalogsága két ezredből, az ezredek pedig két zászlóaljból álltak. A kettős tagolásnak az volt az előnye, hogy könnyebb volt vezetni. Ez a könnyebb vezetés mellett a mobilitást is jobban kihasználhatóvá tette, és a kisebb létszám miatt könnyebb volt az ellátás biztosítása is.

Ezt konkrétan az olaszoktól vették át, valószínűleg ugyanazzal a céllal, félelmetesebbnek tűnjenek azzal, hogy több hadosztályuk van, mint az ellenségnek.
Mondjuk olaszoknál az ipar még így se bírta ellátni a csapatokat...
 

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
50 473
84 558
113
Ezt konkrétan az olaszoktól vették át, valószínűleg ugyanazzal a céllal, félelmetesebbnek tűnjenek azzal, hogy több hadosztályuk van, mint az ellenségnek.
Mondjuk olaszoknál az ipar még így se bírta ellátni a csapatokat...

A németeknél és a szovjeteknél(igen náluk is!!!)a krónikus emberhiány miatt csökkentek a létszámok...