És mi van akkor, ha tényleg a Lengyelek támadtak, és ezt az egész provokációs dolgot, csak utólag találták ki a háború után?
Kizárt.
Szórványos lövöldözés néhány helyen, maroknyi fegyveres rosszalkodása az éjszakában - ez nem támadás, csak csipkelődés, provokáció. És semmi értelme nem lett volna annak, hogy a lengyelek provokálják a német támadást, hiszen pontosan tudták, hogy az elkerülhetetlenül bekövetkezik, legfeljebb napok, ha nem órák kérdése. Nekik éppen hogy időre lett volna szükségük, nem arra, hogy siettessék a pusztulásukat.
Arról nem is beszélve, hogy egy lengyel támadás nem ilyen Gleiwitz-típusú bohóckodásban nyilvánult volna meg, hanem koncentrált tüzérségi csapásokban és abban, hogy komplett magasabbegységek lépik át a német határt és nyomulnak be német területekre. De eszükben sem volt támadni, még ott sem, ahol erre nyílt némi terük.
A "Poznan" hadseregükkel szemben pl. nem álltak német hadseregek. Az északról, és különösen a délről meginduló német támadások ugyan a "Poznan"-t is érintették, de a 4 gyaloghadosztályt és 2 lovasdandárt egyesítő erőből azért futhatta volna annyira, hogy legalább pár lovasezreddel betörjenek Németországba és kicsit megtépázzák, ha nem is a német haderőt, de legalább a német önérzetet. A "Narew" csoport (2 gyaloghadosztály, 2 lovasdandár) szintén megkísérelhetett volna legalább egy portyát Kelet-Poroszország ellen, de nem tették. A lengyelekben semmiféle támadó szándék nem dolgozott.