Folytatva az előzőt a 20-as évek végén az ellenőrzés lazulásával megindulnak a különböző átalakítások és az azzal járó viták. Mivel az állománytábla változásoknál úgyis tervezek némi indoklást is, itt inkább azokról írnék amik nem valósultak meg, pedig nagyon kellett volna...
Talán a legnagyobb és állandó polémia a gpu. kérdés volt. Két kibékíthetetlen tábor volt, a diktátum által is előírt zlj-on belüli gpu. század (szd) hívei, ill. akik a puskás századokon belüli gpu. szakasz (sz) beállítását szorgalmazták. Nagyon tanulságosak a pro és kontra érvek, számomra a sz. mellett érvelőké sokkal meggyőzőbbek, leginkább azért, mert a szd. hívei jellemzően olyan körülmények és feltételek teljesülése mellett tudtak meggyőző érveket hozni, amik aztán a gyakorlatban nem valósultak meg. Mégis utóbbiak "győztek".
A golyószórók beállítását is komoly viták kísérték. Nem a legyen-e a rajoknál, hanem hogy mennyinél-mennyi. Már említettem a technikai-képzési elmaradásunk ellensúlyozására előtérbe került "faji jelleg"-ünkből következő magyar virtusra alapozott "rámenős" támadásaink erőltetését, aminek az alapja a "lökőerő", melyet a fenti eljárás hirdetői a puskás csatároktól - értsd puskás, puskás gyalogos, lövész stb. - várták. Az ő szó szerint feladatuk a szuronyos puskával való lerohanás-áttörés. A golyószóró rajba állítása azonban a raj 30-40%-át a kezelése céljából lekötötte, így a "mélypont" idején a 200 fő körüli századokban 36 puskás csatár szolgált. Természetesen a raj- és szakaszparancsnokok, a helyetteseik ill. szükség esetén akár a lőszeresek is bevethetőek voltak e célból, de még így is 70-80 emberről beszélhetünk teljes feltöltöttség és rendelkezésre állás esetén. Így aztán ment is a vita, nagyobb létszámú rajok, tisztán puskás rajok, vagy fordítva a tűzerővel pótolni a lökőerőt, még több sorozatlövő kézifegyver beállításával. Végül mint látni fogjuk az utóbbiak "győztek" de megkésve, nem kellő mennyiségű-minőségű fegyvert adva a csapatoknak.
Tkp. ide kapcsolódik az öntöltő puskák-géppisztolyok rendszeresítése is. Az ellenérvek szinte ugyanazok voltak mint a golyószóróknál, csökken a lökőerő, lőszerpazarlás, túlságosan speciális és nem általános célú fegyverek stb. A gpi-t leginkább speciális alakulatok ill. egyéb fegyvernemek kiegészítő fegyverének tartották, pl. rohamharcászat ill. páncélosok, tüzérek, csapattisztek önvédelmi, csapatcsendőrök stb. fegyverének. A teljes tévútra csak a szovjet hadszíntéren döbbennek rá, akkor meg már érdemi javulást nem tudnak elérni.
A korábban említett az I.vh végén még megoldhatónak tűnő lég- és páncélosok elleni védelem is zsákutca volt. A nehézpuskák teljesen használhatatlannak bizonyultak a páncélosok ellen, és még 1944-ben is csak 3,7 cm-es pct. ágyúkat tudtunk beállítani zlj. szintre, egyedül ezredszinten jelentek meg modernebb-nagyobb lövegek, már ha... A kézi páncéltörők szintén későn jöttek. Itt egyértelműen az eszköz hiányzott, a szándék megvolt a fejlesztésekre. A légvédelem még ennyit sem produkált, különösen a géppuskák voltak teljesen alkalmatlanok a célra, mint látni fogjuk ki is vonják őket.
Következményeiben nagyon súlyos volt az árkász csapatok kis száma, ill a gyalogság szinte teljes eszközhiánya, amivel a legalapvetőbb állásépítési feladatokat el tudták volna látni, a Donnál meg is lesz az "eredménye". Ez viszont egyértelműen koncepcióhiba volt, objektív okai nem voltak a hiányosságainknak.
Végül a legsúlyosabb probléma: a gépesítés teljes hiánya. A lóvontatás drága, rengeteg embert lefoglaló, hatalmas vonulási oszlopokat eredményező, minden szempontból teljesen elavult megoldás volt. De nem tudtunk gépesíteni, sem a hazai ipar, sem az export - itt inkább a szándék és eladó hibádzott, nem a pénz - nem tudta megoldani a kérdést. Gyakorlatilag ezredszinttől lefele mindvégig maradt a ló.
Persze ezen problémák jelentős része korántsem okozott volna akkora gondot, ha az eredeti elképzelések szerint a Honvédség egyetlen nagy erőkifejtésben, egyszerre egy - lehetőleg külső vagy belső okból éppen válságban lévő - kisantant hds.-et támad be, de ha ezek "rendben" vannak, vagy a szovjetek ellen, már az ismert következményekhez vezettek.