1914-ben Marne előtt is annak tűnt. Aztán kopp...
Kétszer sikerült ugyanazt csúnyán benézni...
Elfoglalni egy ország 10%-át, négy éven át tartani majd kimerülni, vagy ugyanazt az országot hetek alatt legyőzni és elfoglalni, majd a saját feltételeink szerinti békekötésre kéyszeríteni, szerintem ég és föld. Nálad utólag mindkettő ugyanannak a csúnya benézése, de ezt akkoriban minden érintett és a világ közvéleménye is döbbenetes külünbségként élte meg.
Csak ettől még UK nem kért békét és az USA gazdaságilag mégis segítette UK-t. Tehát ennek ellenére nem ért véget a meccs.
Igen, Churchill nem kért békét, mert bízott az USA belépésében és mindent el is követett azért, hogy ez mihamarabb bekövetkezzen, de mint maga fogalmazott, akár az ördöggel is szövetkezett volna Hitler ellen. A meccs nem ért véget, de kimenetele továbbra is kérdéses volt.
Aztán jugóknál jöttek a partizánok és Észak-Afrika is vitte az erőforrásokat. A többfrontos háború következményei ismertek volt a Nagy Háborúból. Itt ugyanez ment. Miért vártak más eredményt? Csakis a rövidtávú német sikerek miatt?
A délszláv partizánok érdemben nem befolyásolták a háború menetét, 1944 előtt legalábbis biztosan nem, és Észak-Arika sem kötött le jelentős német erőforrásokat. (Egyes vélekedések szerint Hitler egyik nagy ballépése volt, hogy nem különösebben erőltette az afrikai-közel-keleti tényerést.) Mellesleg Anglia is többfrontos háborút vívott, Európában is, illetve Dél-Kelet-Ázsiában. A SZU, majd az USA belépéséig kérdéses volt, ki fogja ezt tovább bírni, és a zászló a németeknek állt.
Ez bizony tényleg valid. Csak éppen 1941 nyarán az is ismert volt, hogy olaszok annyira "erős" szövetségesek, hogy miután nekiestek a görögöknek akkor a németeknek kellett beavatkozni, hogy a görögök ne kezdjék el Albániából is kiverni az olaszokat. Ej...
Az olaszok valóban édeskeveset értek, akárkinek az oldalán is handabandáztak, ugyanakkor a tény, hogy a németek csuklóból lenyomják az olaszverő görögöket, megint csak azt bizonyította, hogy elképesztő a német katonai fölény.
- Lend Lease?
- Atlanti-charta?
- Az, hogy hadüzenet nélkül is voltak már jenki támadások német tengók ellen és a britek felé felderítési jelentéseket továbbítottak a tengókról? (Bár nem tudom, hogy erről tudtak-e.)
Az első ként pont szerinted mire utaló magatartás? Hát nálam rohadtul nem az, hogy "ebből kimaradunk".
Várható volt, hogy az USA előbb-utóbb hadba lép az UK oldalán, de 1941 nyarán a háború még nem volt totális háború. Még reális lehetőség volt, hogy a német támadás után Japán is a SZU ellen indítja meg a csapatait, a csendes-óceáni térség helyett Szibéria felé terjeszkedve. Akkor aligha juthattak volna el az amerikai hadianyagok a SZU-hoz, ami talán talpon sem maradt volna. Így esélyesnek tűnhetett a háború olyan lezárása, ami német-japán befolyás alatt hagyja Észak-Eurázsiát, a többit pedig az USA (és Anglia) kezén. A Duna-medecéből nézve mindenesetre reménytelenül távolinak tűnt London is, pláne Washington.
Én máshogy látom. Szerencsejátéknak. Csak azért, mert előtted valaki egyszer nyert a rulettasztalnál - mert lengyelek és skandináv államok lenyomása nem volt nagy kihívás a német erőknek, "csak" Fr. kiütése - nem jelenti azt, hogy a következő gurítás is nyerő lesz főleg úgy, hogy ha ez olyan asztal, hogy az oddsok is változnak.
A Szovjetunióról az volt a megalakulása óta világszerte hangoztatott elképzelés, hogy egy terrorral egyben tartott, primitív, ázsiai mamutbirodalom, a népek börtöne, amely ugyan hatalmas erőforrásokkal bír, de a végletekig központosított, nehézkes és lakói alig várják, hogy véget érjen benne a kommunisták uralma. A finnek elleni téli háborúban ráadásul katonailag is úgy leszerepeltek, hogy az mindenkit meglepett. A Barbarossa első napjai igazolták ezeket az elgondolásokat. Aztán az első hetek és az első hónapok is ezt támasztották alá. Még decemberben is úgy tűnt, hogy inkább a korai és kegyetlen tél és az utánpótlási vonalak megnyúlása késleltetik csupán a végső győzelmet.
Ezt kérlek fejtsed ki. Ha egyáltalán nem lépünk be és elindul az Barbarossa de magyar részvétel nélkül és addig nem szállnak meg, akkor miféle kényszer lett volna a belépésre...? Mert ez kb. olyan szintű muris komment, mintha Törökországot poénból elfoglalta volna Bulgária után a Szu, mert szomszédos a bolgárokkal. A Szu ellen hadat nem viselő semleges ország elfoglalása elég nyílt agresszió lett volna...
Bár abban igazad van, hogy ez kb. annyira zavarta a nyugatot 1939/40 táján, hogy kizárták a Szu-t a Népszövetségből. Na, ettől sztálin biztos kereste a zsepijét, hogy sírjon...
A németek abszolúte nem számoltak a magyarokkal a SZU elleni háborújuk elején - ezért tartom én is óriási hibának, hogy önként beleugrottunk! De már 1941 őszén számoltak a magyar csapatokkal. A gyorshadtest kivánásának fejében novembertől 4, majd további 2 gyalogdandárt kértek Ukrajnába, megszálási feladatokra. 1942-re a németek még komoly követelésekkel álltak elő, amelyeket a magyar vezetés nem igazán tudott visszautasítani.
"Az előzőekhez képest jelentősebb magyar keleti hadszíntéri részvétel a magyar politikai és katonai vezetés bizonyos kényszerhelyeztéből adódott. Megítélésük szerint a visszakapott és a németek által beígért magyarlakta területek, valamint akár az önálló magyar államiság, s a haderő is veszélybe kerülhetett a szövetségesi kötelességteljesítés visszautasítása esetén. Miután német csapatszállítások Magyarország területén keresztül is zajlottak, s az ország a Wehrmacht élelmezése és anyagi ellátása szempontjából jelentős szerepet játszott, úgy vélték, hogy a német hadvezetés mindent megtesz ennek további biztosítása érdekében. Az 1942. januári budapesti tárgyalásokon csupán a német követelések mérséklésére törekedtek, melynek legfőbb oka a feszült román-magyar viszony volt. (...) Az 1942 január 22-én született, s írásba nem foglalt döntés értelmében a magyar hadvezetésnek kilenc gyalogdandárt, egy páncéloshadosztályt, és egy repülőköteléket kellett a 2. hadsereg-parancsnokság alárendeltségében kivezényelni a keleti hadszíntérre."
-Szabó-Számvéber: A Keleti hadszíntér és Magyarország 1941-1943
Nos, ez volt az a kényszer, ami miatt be kellett lépnünk a háborúba rögtön abban a pillanatban, amikor a német hadigépzetbe porszemek kerültek.
Azért ez igen erős ferdítés. 1944 márciusában sokan fegyvertársakként gondoltak rájuk és a politikai lefejezés után (Horthy túsz) nem mert lépni senki. Na, de ha 1941-ben vagy később Németország fegyveresen támadja meg a nem hadviselő Mo-t, akkor gondolod nem állunk ellen? Hát, ez elég meredek feltételezés.
1941-ben az ország rajongott a németekért és csodálta győzhetetlen hadseregüket. A tiszti kar jelentős része követelte a mielőbbi hadbalépést a németek oldalán és a legerősebb ellenzéki párt a Nyilaskeresztes Párt volt. Amíg nem volt német kérés a hadba lépés, addig józan reálpolitikával el lehetett volna odázni, de ezzel (mint a fentebbi idézet is mutatja), legfeljebb fél évet lehetett volna nyerni. A 2. magyar hadsereg ugyanúgy ott vérzett volna el a Don-kanyarban, mint így. (Legfeljebb megmaradtak volna az Ansaldo-ink.) Ha '42 januárjában a kormány elzárkózott volna a hadbalépéstől, akkor a németek egyszerűen szóltak volna Horthy-nak, hogy menessze őket. Annak a Horthy-nak, aki dísztáviratban üdvözölte az új keresztesháborút a bosevizmus pestise ellen. Szóval nem, nem álltunk volna ellen, virágcsokrok fogadták volna a hazaáruló magyar kormányt megdöntő német katonákat.
Ismerem. De ez pont amiatt van, amit mondtam. Akkor már majd 3 éve harcoltak egy oldalon a német és magyar erők.
Éppen ez az együtt harcolás hűtötte le a németimádatot. Számos súrlódás volt a keleti fronton a német és magyar erők között, na nem olyan nagyok, de ahhoz éppen elegendőek, hogy a többség ráébredjen, ez nem szerelem, maximum érdekházasság. 1944-ben már kényszerházasság... Akkor az ország faarccal tudomásul vette a megszálást.
Annyira bírom, hogy ezen alternatív történelem megközelítésben simán leírják azt, hogy az adott esetben sokkal jobban seggberúgott német erők hogyan szállnának meg minket, akik addig kimaradtak a háborúból? Honnan a frászból jön az a merész megközelítés, hogy:
- nem állunk ellen
- nincs mivel ellenállni
- és sikerül is a németeknek
Nincs ebben semmi merészség. Az egyébként masszívan németellenes Bárczy János írja le Zuhanóugrás címen kiadott visszaemlékezésében, hogy 1944 őszén tanúja volt egy, a szlovák nemzeti felkelés leverésére kivezényelt német péncélos magasabbegység beérkezésének. Elmondása szerint döbbenetes volt az a félelmetes fegyelmezettség, gyorsaság és precizitás ami még ekkor, a háború végén is jellemezte a németeket. Valahogy úgy fogalmaz, hogy a páncélosok egyetlen hatalmas acélsárkányként gördültek le a vasúti kocsikról is indultak harcba ugyanazzal a lendülettel.
- Nem álltunk volna ellen, mert az ország masszívan németbarát volt.
- A Magyar Királyi Honvédség harcértéke érintetlen állapotban is messze elmaradt a német fegyveres erőkétől.
- Napokban mérhető sétagalopp lett volna nekik. És kaphattak volna hozzá jelentős román, szlovák, horvát segítséget is.