Ami viszont nagy gobanc,az a helikopter kérdés és a légi szállitás. Hogy melyik fontosabb, döntse el ki-ki maga, mindkettő ott lóg Hendéjék nyakában. Én örülök,hogy nem ugrottunk be az amcsi 400 millás "ingyen" (!) heliknek, amikben semmi értékes katonai cucc
nem volt.DE, maguk az UH-1-esek esetleg egy AH-1-el történő közös beszerzésben éppen elegek lennének ejelenlegi állapotok orvoslására.
Mivel a két gép részegységei és alkatrészei kimagaslóan azonosak, költséghatékonyan lehetne üzemeltetni egy ilyen felállást a kávédarálóknál.
Hiába van jobb, nagyobb ,szebb...egy UH-1Y és AH-1Z kombináció (az én meglátásom szerint 18/12db-os osztásban) fenntarthatónak és elegendőnek kell lennie. Legyünk racionálisak, ha rugalamsan képzett személyzettel és kellő fegyverzettel (AGM-114) hadrafogható állapotban akarunk tartani egy szállitó és harci heliflottát, ennél nagyobb számokkal játszani felelőtlenség és szerintem ostobaság is. Kis ország,
kicsi de ütőképes ténylegesen jól felszerelt profi haderővel! Nem "USA-t megverjük", vagy "Romániát megverjük" haderő, hanem tényleg működő, üzemképes gépparkkal elátott honvédség a cél...ettől higgyétek el mindenki jobban tart mint pl. 40 vadészgéptől vagy 100 tanktól ami árnyékot tart a betonon.
A 400 millás keret, amit eredetileg az amcsik ajánlottak és egyébként komolyan elgondolkoztak rajta a HM-esek (tehát meg lehetett volna venni)jó konstrukcióban elég lehet egy ilyen beszerzésre, ha MO.-n az illetékesek sarkukra állnak, és azt mondják, ha olyan fenenagy jó szövetségesek vagyunk akkor adjatok rendes árat a rendesen felszerelt akár használt gépekért is!Lehet vitatkozni a gépek méretéről
és kapacitásáról, de ne felejtsük el, nálunk tehetősebb országok is sekerrel alkalmazzák, szerintem nem véletelnül.
A fenti technikának szintén Kecskemét vagy Szolnok adhatna helyet a feljebb vázolt bázis-elv szerint.
Ezzel a lépéssel szerintem el is játszottuk a forrásainkat (egyenlőre), igy a szállitó kapacitás rámaradt a Pápai nehéz-szállitókra...egy ideig kétség kivül azokkal kellene reptetni (azaz több repórát bérelni) amit kell...DE megint csak külföldi példán rágódva: Ha pl. 5db C-295-öst 262 misiért lehet venni 10 év suportal, akkor láthassuk hogy azért nem egy végtelen történet a dolog. Személyszerint Spartan párti vagyok, a rendes szállitógép itt kezdődik, ebből sem kellen a világot leigázni, ahogy most megoldhatók 2-3 (vagy már annyi sem) An-nel a feladatok, úgy 2-3 Spartan-nak is elégnek kell lennie első lépcsőben,...évekig ha kell! Megint csak két lábbal a foldön állva: minek több?!
Legyen (vagyis maradjon meg) a képesség, épüljön ki a logisztika, legyen képzett emberek, személyzet hozzá...az idő majd megmutassa lehet-e tovább nyújtózkodni. Egy biztos, mindkét dolog (helik és szállitógépek) kell, ráadásul minnél hamarabb, hisz mindenki tudja miért.
Szárazföld, de az égre figyelve, azaz radar és légvédelmi rakétarendszerek. A fenti bázis-elv alapján én semmi másra
nem gondolok, csak az Amraam-alapú akár saját Rába-rendszerre telepitett rakétaütegekre. Nem kell az egész országot lefedni, csak a fontos területeket. Ezek ugyebár az emlitett 3 központi bázis, BP és Paks az én meglátásom szerint. Hogy ez mennyi üteget jelent és hány rakétát azt nem tudom,de értelmes és életképes megoldásnak tartanám, s ráadásul a hazai gyártás és fejlesztés lehetősége is (Rába) már itt felmerülhet...
Ezt a képességet én személyszerint nem tartom békeidőben prioritásnak, DE kell hogy legyen és nem is a legnagyobb tétel volna egy jelentős haderőreformban.
Ha valaha olimpiát akarunk rendezni, vagy más jelentős nemzetközi esemény lesz nálunk bizony elengedhetetlen a kitelepitett l-v rakétás tuzérség!
Nagy viziókat Patriotról meg nagy hatótávolságú rendszerekről én nem dédelgetek, bár itt jegyezném meg, hogy ahogyan azt korábban is irtam egy két üteg Tomahawk megléte a honvédségben komoly katonai/politikai elrettentő erőt képviselne, az amúgy is megtépázott tekintélyünket újra más dimenziókba helyezné (főleg a kedves kis-antant szomszédainkra gondolok, ahol pl. én is élek). Ez egy "álom", de korántsem elérhetetlen!És nem az anyagi része végett...(természetesen,ha volna a legelején tárgyaltak szerint a gripeneknek nagy hatótávú svéd vagy amerikai
csapásmérő képességük -azaz oldható robotgép akkor ez felesleges volna)
Sajnos én nem tudok tankok terén többszázas számokban gondolkodni, de manapság tényleg ahová nyúlunk csak jobbnál jobb megoldásokat kinálnak..turkálni lehet a masinák között, ha van forrás rá...Ha nincs, márpedig egyszerre más beszerzés mellett sosem lesz, alkudozni kell. Elfogadni a használtat és a lehetséges minimumból modernizálni. A legfontosabb, a minimális létszámban kell gondolkodni a fentarthatóság jegyében. Gyakorlatilag ez a fegyvernem az,ami a legkisebb eséllyel kerülhet ki csak az államhatáron kivülre. Minden fenti beszerzést meg lehet indokolni ésszerűen, csak én úgy látom hogy magát a páncélosokat nem.Kell.Igen.De pontosan mire is?Külföldi missziókba?...mikor vittünk ki?!Igen, fenntartásilag lehet a legolcsóbb fegyvernem, ha nincs beinditva nem eszik
Pont ezért legyen szervezve belőle egy kislétcámú de hadrafogható alakulat, vagy a meglévők modernizálásával, vagy "újak" beszerzésével. Nem 500, nem 100db, csak amennyi
a képesség megőrzéséhez kell!
Ami viszont fontosabb, az a lövész-szállitás.Megint csak turkálni lehet az ajánlatokban és a gépekben,én nem akarom sorolni és fényezni/lehordani az egyes modelleket, de ezek beszerzése bizony talán a legégetőbbek a szárazfőldi haderőnemnél (a személyi felszerelést nem emlitve).Nekem tetszik a BTR-80-as, de valljuk be, van ennél a kategőriájában jobban és hatékonyabban alkalmazható páncélos szállitó is. Megint nem kell 1000-es meg többszázas darabszámban gondolkozni. Minden csak is kizárólag a magyar igények szerint! Szépek a számok ha nagyok, de nem kis pénz van ma már mögötte ha használni is akarod őket.
Egy ilyen beszerzést egybe lehet kötni pl. a tankokéval vagy egyéb akár könnyen páncélozott gépkocsik beszerzésével is, megint csak alapszabály, hogy szakmai alapon kell dönteni (manapság ez valamiért elképzelhetetlen) és teljesen a magyar igények szerint. Erőltetni kell, ha lehet szabállyá iktatni,hogy ha lehet létesüljön hazai gyártás egy technikánál,vagy annak későbbi képesség-bővitéseinél! Ha nem áll rá a gyártó/eladó fél keresni kell másikat.
Baráttól és szövetségestől baráti árakat és feltételeket kell kiharcolni...
A harci alakulatok felszerelése és átfegyverzése olyan történet amibe bele sem kezdek...Biztosan igaz a megállapitás, hogy egyszerre nagy tételben olcsóbban lehet vásárolni,de képzeletünknek egyedül a költségvetés szab határt. A fenti áttalakitások alatt ill. közben is megejthető rengetek csere és
kisebb ezközbeszerzés amelyek javitják a hadrafoghatóságot és növelik a szinvonalat csak a források ésszerű felhasználásán múlik.
Ezek után volna mivel masirozni, lehetne mivel prezentálni a tőlünk régelvárt képességeket a NATO felé, és nyomást gyakorolni a nemzetközi vitás kérdésekben (és ne hozakodjatok a szöveségesekkel, van szépszámú példa NATO-n belüli pengeváltásokra még napjainkban is) és részt vállalni a külföldi missziókban.
Igy látom én kivülről,...igy lehetne hozzáállni belülről.
Remélem aki vette a fáradságot és ezt a zagyvát elolvasta úgy érzi nem tette hiába. Megoldásokat egymástól hiába várunk, mert nem mi ülünk azokban a bársonyos székekben, de elképzeléseinket megoszthatjuk.
És ez már fél siker...