Ez most hosszú lesz és nyilván sokaknak nem fog tetszeni. Előre elnézést kérek, de nekem ez a véleményem "a magyar haderő lehetséges fejlesztési irányairól"
Szerintem a magyar haderőnek így ebben a formájában nincs sok értelme.
Abból kell kiindulni, hogy mik a valószínű biztonsági fenyegetések és melyek azok, amikkel szemben reálisan védekezni tudunk.
1. Minek kicsi az esélye?:
- Szerintem egy nehézfegyverekkel vívott klasszikus nemzetek közti háborúnak Közép-Európában a következő pár évtizedben - azaz annyi időn belül ameddig egy ma beszerzett technikát használnánk - nincs túl nagyesélye. Állítom ezt annak ellenére, hogy itt volt a rendszerváltás után a román forradalom, a délszláv háborúk és most itt van Ukrajna. Illetve ezek a példák is azt mutatják, hogy polgárháború, egyes országok szétszakadása, forradalom elképzelhető. Ezekben a példákban sem arról van/volt szó, hogy kiépített hadseregek, komolyabb múlttal rendelkező - nem pedig frissen létrejött, kiszakadt – országok estek volna egymásnak.
- Ha mégis bekövetkezik ilyen klasszikus háború azt sem valószínű, hogy egy hozzánk hasonló nagyságrendbe tartozó országgal elszigetelve vívná Magyarország. A térségben érdekelt hatalmak valószínűleg nem engednének ilyen kakaskodást. Ha háború lesz Magyarország részvételével, az valószínűleg nagyobb léptékű lesz. Olyan, amelyben Magyarország hadereje kerekítési hiba lesz csupán a nagy húsdarálóban.
- Magyarország 500 éve nem nyert háborút/szabadságharcot, illetve nem állt a győztes oldalon. A szabadságharcainkat olyan hatalmakkal vívtuk, amelyek ellen semmi esélyünk nem volt. A háborúinkat az aktuális baráti hatalmak oldalán vívtuk, melyek helyileg akkor épp a legerősebbek voltak, ezért kellett az oldalukra állnunk (akár akartuk, akár nem) de sajnos mindig kiderült, hogy nagyobb léptékben a végén alulmaradtak. Ebből számomra az következik, hogy ha csak lehet ki kell maradni az ilyen balhéból. Ha nem lehet kimaradni, akkor minél kisebb erővel kell benne részt venni.
2. Minek nincs realitása?:
- Potenciális ellenfél csak szomszédos ország lehet, vagy olyan hatalom, amely számára nem probléma, hogy köztünk még fekszik más ország is. Ilyen erősorrendben az USA, Oroszország az EU (már ha valaha megszervezik az egységes fellépésre képes EU fegyveres erőt), Németország, esetleg, nagyon kis eséllyel Olaszország és 7 szomszédos állam. Ezek közül akikkel szemben biztos nincs esélyünk, az az USA, Oroszország, EU, Németország. Olaszország, Ukrajna, Románia, Ausztria, Szerbia. Nem nekünk áll a zászló, de esélyünk azért lenne Szlovákia ellen. Horvátország és Szlovénia pedig nem tudna velünk mit kezdeni.
- Az a gond, hogy a támadó előnyben van. Ha egy ország meg akarna minket támadni, akkor nem csak a pillanatnyilag bevethető, hanem a rövid időn belül, nem túl nagy feltűnéssel azzá tehető eszközeivel is számolnunk kell. Viszont ha a támadás váratlan, akkor nálunk csak az azonnal bevethető technika jön számításba.
- Az erőviszonyokon a globális és helyi hatalmak ellen nem tudunk érdemben változtatni. Kérdés, hogy van-e értelme pusztán Románia, Ausztria, Szerbia szintjére felszívnunk magunkat. Sokan vannak itt, akik annak drukkolnak, hogy vegyünk egy vagy két tucat korszerű harci helikoptert, vagy vegyünk még egy század korszerű harci repülőgépet, vagy vegyünk néhány tucat korszerű harckocsit, vagy vegyünk hatékony, nagy teljesítményű légvédelmi eszközöket. Mit változtatna önmagában az erőviszonyokon még egy század repülőgép? Ha nincs olyan radarhálónk, amivel már az ellenség mélységében fel tudjuk deríteni a közeledő támadó gépeket, illetve amivel biztosan le tudjuk fedni földközeli magasságban is a légterünket, vagy nincs olyan légvédelmi rakéta arzenálunk, ami az első támadó hullámot önmagában meg tudja állítani, akkor nem ugyanaz az első csapásban, a földön való megsemmisülés várna a gépeinkre, akármennyi is van belőlük és bármilyen korszerűek is? Egy századdal több harci gép meg fogja tudni állítani a román, vagy szerb harckocsikat, sorozatvetőket, önjáró tüzérséget mielőtt azok lőtávjába kerülne Kecskemét? Vagy mit érünk 1-2 tucat korszerű harci helivel, ha az osztrák Typhoonok megeszik őket reggelire? Mire jó pár tucat korszerű tank megfelelő légi támogatás és légvédelem nélkül?
- Részben ilyen mennyiségek nem elegendőek az erőviszonyok megváltoztatásához, hanem harckocsiból is százas nagyságrend, helikopterből is több tucat, repülőből is 3-4 század, önjáró tüzérségből, sorozatvetőből is néhány tucat kellene. Másrészt csak annak lenne értelme, ha egyszerre fejlesztenénk minden területet.
- Egy ilyen méretű haderőfejlesztés olyan irdatlan költség, amire egész egyszerűen nincs pénzünk.
- Ezen kívül biztosan elindítanánk egy helyi fegyverkezési versenyt. Márpedig egy fegyverkezési versenyben nem nekünk állna a zászló. Eleve hátrányt kell ledolgoznunk. Ausztria GDP-je több mint 3-szorosa a miénknek. Románia lakossága duplája, GDP-je több mint 1,5-szerese a miénknek. Ukrajna lakossága a Krím nélkül is több, mint 4-szerese, GDP-je 1,5-szerese a miénknek és a ledolgozandó fölényük nagyságrendi. Szerbia az egyetlen, amellyel szemben erőforrásokban nem maradunk el, de a ledolgozandó hátrány velük szemben is tetemes.
- Van értelme fegyverkezéssel élezni az esetleges ellentéteket?
Az 1. és 2. pont alapján úgy vélem, hogy nincs értelme azt célul tűzni a magyar haderő elé, hogy a felsorolt országoktól üzembiztosan képes legyen megvédeni Magyarországot és nincs értelme a nehézfegyverzetet fejleszteni. Ha ezt belátjuk, annak van előnye is:
- Az erőforrásainkat értelmesebb célra fordíthatjuk
- Nem szolgáltatunk indokot más országok szélsőségeseinek, hogy magyar veszéllyel riogassanak.
- Nincs miért erőltetni az aktuális „baráti” hatalomnak, hogy szálljunk be a háborújába, mert nincs mivel.
