Átmenetileg ezt sokkal értelmesebb megoldani akkor már teherautóval. Töredékéből üzemel, mint egy BTR, ráadásul ugyanazzal a pótkocsival is háromszor-négyszer annyit elvisz, mert neki van saját platója is. Hosszú távon meg akár ide is tehetsz páncélozott fülkés teherautót is, ha valami miatt háromnál több embert szeretnél bele tenni, arra meg ott a dupla kabin, mögötte megmarad a plató egy része is és mellette ugyanúgy húzhat pótkocsit vagy akármit is.
A teherautós változat amúgy mennyire ellencsapás védett? Egy nyitott raktér esetén a személyzet felé repülő repeszeket levédi a kabin. A rakományt ért repeszek miatt meg valószínűleg ugyan úgy elszáll. (Ha előtte nem pakolták le.)
Az alap feltevés ügye az, hogy valami harcképesebb elgondolást kitalálni a
jelenlegi eszközökből addig, amíg megérkeznek az új eszközök. Nem valószínű, hogy lesz Gidrán. Meg új vásárlású gépkocsi. Az átmeneti időszakra minek a tüzérséghez? Ha meg tudja oldani a felszabaduló vas állomány, hogy kvázi-mozgó tüzérség legyen és a kezelők védettek, akkor nagyobb harcértékkel fog rendelkezni, mint ha csak hagyományos módon folyamatos lövésre használnánk őket. (Nem hiszem, hogy D-20-szal olyan mértékben számolnának, hogy akár csak új teherautó típust szereznének be hozzá.)
A pótkocsin elgondolkodtam. Mi van, ha nem az egész lőszerkészletet ásnánk el, csak a zömét? Minden tarack 100 méteres körzetében elrejtenénk egy repeszvédett utánfutkosót. Ha az egyik megsemmisül, akkor a készlet kisebbik része szinte azonnal átmozgatható egy másikhoz.
Amit még nagy haszonnak látok ebben a megoldásban, hogy elkezdődne egy szoktatás a katonáknál, hogy lövés utáni azonnali pozíció váltás beléjük vésődjön. Az új vasaknál sem a repeszvédettségre helyeznék már a hangsúlyt, hanem a mobilitásra, ami a felkészítés szempontjából egy jó dolog.