Most hogy a manóba? Éppen kormányváltás van és miniszterváltás lesz a HM-ben. Oda fog tartozni a beszerzés is. Ez szerintem kétarcú dolog. Benkő Tibor miniszter úr fogadásán épp erről beszélgettünk. Egyik az, hogy külön volt a beszerzés az irodánál, és külön volt az üzemeltetés, humán erőforrás és persze a kiképzés a hadseregnél. Egymás büdzséjét se hangolták össze. Többen azt mondták, hogy ez így nem jó, mert a hadsereg parancsnokait kész tények elé állították, hogy kapnak X MBT-t, Y Gidrán Z helikoptert. Nem Ők döntöttek. A másik oldal viszont azt mondja, hogy a hadsereg parancsnokai - bocsánat akit megsértek - de sokan még hidegháborús hadnagyok voltak és nagyon nem értenek a modern hadviseléshez. Pld. volt olyan főtiszt aki megkérdőjelezte, hogy minek kell közepes szállítóhelikopterre védelmi eszköz (infracsapda stb). Egy másik szerint elég a H145M-nek a 70mm-es rakéta és a 20-as gépágyú nem kell Spike.. stb. Nos én a második társasághoz tartozok. A hadsereg tábornoki főtiszti karát lefoglalják a napi havi éves problémák, az önálló fejlesztési iroda viszont volt katonákon túl, hadiipari szakértőket, biztonsági szakértőket és gazdasági szakembereket is foglalkoztattak, persz voltak harci-technikai műszaki vonalon is szakértők. Ők kvázi a jövőbelátok voltak. A hadsereg viszont a mával kell, hogy foglalkozzon. Most betagozták Maróth Gáspárékat, tehát kvázi nem egyenrangú fél lesznek, hanem egy NER HM miniszter alatt kell dolgozniuk. OK. az Iroda is NER volt, de a L39NG projekt mellett nagy politikai nyomás nem volt. Most ezt is beszántották. A kérdés, hogy a NER a hadsereget és a beszerzést mint egyik utolsó működő szakmai szervezetet nyelte be, vagy a hadsereg az irodát és a miniszter nem fog nagyon változtatni. Én az elsőt jósolom sajnos..
Egyébként Miniszter úr emlékéremet adott a honvédelemért tett munkásságomért. Ezt azonban a Haditechnika, a The Aviation Magazine, az IHO munkatársainak is köszönhetem akik nélkül nem jelenhettek volna meg cikkeim, írásaim, valamint a bloggomat segítő emberek munkája is benne van..
Az emlékérem