Én a fellángolásokban nem hiszek, illetve ezek csak felszínes dolgok. Az, hogy akkor jutott egy olyan pontra a dolog, illetve az újdonság hatása, az tényszerű. Aztán mint minden ez a csoda is három napig tartott. Ha megfigyeled egyre kevesebb figyelem, egyre kevesebb extázis kísérte, kíséri az újabb és újabb bejelentéseket. Még ""szakértői"" körökben is. Aztán a folyamat eljutott egy olyan fázisba, ahol a szabad bölcsészeket meghazudtoló filozofálást át kellett engedni a gyártási folyamat szürke realitásának, ami soha se nem gyors, se nem látványos. Majd a vége, esetleg; de az sem feltétlenül. Sőt, ugye a legtöbb dolog már valamilyen formában itt van, folyik a kiképzés a tesztelés, a nyúzás. Már a sorozatgyártás produktuma sem lesz katartikus élmény.
Hogy miként alakult a világ menete. Egyrészt 8 éve folyamatosan fel lehetett tenni a kérdést, hogy "Jól van ez így? Hány álmatlan éjszakát okoztál Te a Kardoskútiaknak?" A gyújtogatások mindig álmatlan éjszakákat okoznak. Csak nem tudjuk és nem tudtuk, hogy az a bizonyos visszakézből-parasztlengő mikor csattan el. Hát így voltunk mi is és mások is ezzel az egésszel. Nem vigasztaló, de más sem volt felkészülve rá. De ennek mélyebb boncolgatásától tekintsünk el, mert az a faramuci helyzet állna elő, hogy nem én rakom ki a macskát dolgát végezni, hanem a Macska rakna ki engem az ukrán téma önnönmaga medréből történő kifolyatásáért.
A miért nem vettünk használt technikát egy irodalmi közhellyel ütném fel: "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." - mondja Antoine de Saint-Exupéry De ezt azzal kiegészíteném, hogy a történelmi tapasztalatok is egyfajta látást biztosítanak az embernek. Például mit? Azt, hogy veszünk használt dolgokat akkor egyrészt képesek lennénk ezzel megnyugodni, a feladat ki lett pipálva, a képesség megvan, lehet nyugodtan aludni. Szóval beleragadtunk volna. Holott ez nem feltétlen lenne igaz.
De fel kell tenni azt a kérdést, hogy tudtunk volna-é párhuzamosan egy használt-technikai beszerzést végigvinni? De nem csak beszerezni kell, hanem valahogy egy rendszerbe integrálni, kiképezni... lett e volna rá elég anyagi forrás és emberi erőforrás? Valóban annyival előrébb lettünk volna egy jelentős mennyiségű használt technika beszerzésével? Hány évet nyertünk volna a rendszerbe állításával? 2-3-4? És nem okozott volna több kárt, mint hasznot? Egyáltalán, volt valahol mennyiségileg annyi és olyan használt-technika, amit meg tudtunk volna venni és azzal mindazt megelőlegezzük, amit az újjal fel kívánunk építeni?
Fel kell tenni a kérdést, hogy mi a realitás. Valóban fenn tudunk tartania tervezettnél jelentősebb haderőt? Tudjuk finanszírozni? Tudnánk megfelelő mennyiségű és minőségű állománnyal feltölteni a szükséges posztokat?
Akkor minek neveznéd azt a folyamatot, amit beröffentesz, aztán hirtelen befullasztod (mintha ez lett volna “a terv”)?
Ha megengeded, akkor én meg az extázis jelentőségében nem hiszek.
Az volt az ígéret (vagy legalábbis én - meg itt még páran - így értelmeztük), hogy most másképp állunk a dologhoz, nem úgy, hogy a PM kipipálja sorban az itemeket.
Hanem hogy a fejlesztést beépítjük a folyamatokba, állandóan jelen lesz, organikusan illeszkedő ipari háttérrel, szándékoltan nyitva hagyott opciókkal, feedback-ekre reaktívan (ha úgy tetszik, kibernetikusan), kihasználva az aktuális lehetőségeket (“elhozva a lepattanókat”) a rövid döntési lánccal és a rugalmas költségvetéssel, mert ez mind szükséges, ha a kanyarban akarunk előzni és fenntartható (ésszerű és hatékony) haderőt szeretnénk.
Most meg az van, hogy minden megrendeltünk, ennyi kellett, mi kéne még, toronyóra lánccal?
Most tényleg a teljesség igénye nélkül, de miért nem hoztunk el egy zl-nyi a4-et (amit majdan felpimpelhetnénk Zegerszegen)? Látjuk, hogy volt, a csehszlovákok most kapnak 30-at, az ukránok 100-at. Miért nem jött legalább egy fél osztály öregecske pzh kiképzéshez/tartalékba? Miért nem jött sok-sok M777, amíg adták fillérekért? 105-ös? Ha jön, azt mondták volna, hogy nem kell önjáró? Kötve hiszem.
Most felépítettünk egy komplett kiképzési ökoszisztémát 44 db hk-ra? Meg éppen építjük a pilótaképzést 14 (18?) vadászra? Amire veszünk minimális raksit, ami jön majd - valamikor? Hol az (GL)SDB?
A Rába helyét beszórtuk sóval (QC elégtelenség mián) és semmi nem látszik, mi lesz helyette (erre is lehetett volna addig is jobbkormányos HX-et gründolni pl).
Persze az is igaz, hogy legyen előbb pukkantó, a logisztika a helyi téeszes Ifával is megoldható, ha más nincs.
A kérdéseidre egytől egyig lehetséges igenlő választ adni; az a kérdés, hogy milyen áron.
Ha úgy gondoljuk, hogy vészhelyzet van (a rendeleti kormányzás erre enged következtetni), akkor nem lehet félszívvel vinni a honvédséget. Akkor abba bele kell adni mindent, mert az ellenfeleink (legfőképpen pedig ellenségeink!) nem teszik meg azt a szívességet, hogy ők is csak bambulnak.
Sok minden lehet csinálni kevéssé hatékonyan - még kielégítő mértékben -, aminek nem lesz legalábbis súlyos (értsd: helyrehozhatatlan) következménye, de a háború, nos, az pont nem tartozik ezek közé.