Jó kérdés!
1.) A hidegháború végén volt egy brutálisan felduzzasztott Néphadsereg, jókora mennyiségű (bár nagyobbrészt már akkor sem korszerű) haditechnikával. Ezek száma ismert, és az is ismert, hogy akkora mennyiségekre kb. semmiből nincs szükség.
Harckocsiból pl. bő1200 db volt (néhány ősrégi T-34-essel, meg sok-sok T-55-össel együtt).
A CFE-szerződés meghatározza a maximális számokat is, Magyarország esetében ezek:
- Harckocsi: max. 835 db.
- Harcjármű: max. 1700 db.
- Tüzérségi eszköz: max. 840 db.
- Harcászati repülőgép: max. 180 db.
- Harci helikopter: max. 108 db.
A felső plafon tehát adott.
Ugyanakkor a szerződés aláírásakor ez még bőven a T-55 / MiG-21 szintet jelentette, az azóta eltelt három évtizedben ezek az eszközök teljesen elavultak, a váltótípusok ára viszont a többszörösére nőtt, tehát ez a limit is kihasználhatatlanul magasnak tűnik a katonai költségvetéshez képest.
2.) Itt jön be a képbe az összehasonlítás, az arányosság elve. Nagy vonalakban - szerintem - a Honvédség harceszközeinek mennyiségét elsősorban a román és a szlovák fegyveres erőkéhez viszonyítva kell(ene) meghatározni, olyan mértékben, hogy legyen legalább 2× annyi harceszközünk, mint a szlovákoknak, illetve legalább fele annyi, mint a románoknak - a két érték közül a magasabb felé mutatva. (+/- 10% különbséggel a szervezeti szempontok miatt.)
(Pl. ha Szlovákiának van 32 harckocsija, akkor nekünk legyen legalább 64, de ha Románia 200-at tart hadrendben, akkor nekünk nem lesz elég a 64 db, minimum 100 kell. Ha a románoknak 30 harci helikoptere van, akkor nekünk legalább 15 kell, de ha a szlovákok 22-őt tartanak hadrendben, akkor nálunk a célszám 44.)
Mindemellett törekedni kell arra, hogy harceszközeink színvonala ne legyen alacsonyabb, mint az említett országok harceszközeié, hogy legyen hazai hadipar, hogy jól képzettek legyenek a katonáink, de ezek már nem a mennyiség kérdései.
www.portfolio.hu
.jpg)
