Egy ilyen beszerzés ideális esetben csapamunka. Méghozzá olyan csapaté amibe nem bólogató jánosok járnak egyetérteni a főnökkel, hanem szakemberek 5-6 különböző területről, akik azért kapják a magas fizetésüket, hogy a saját területükért teljes egészében feleljenek, felelősséget vállaljanak és szakmailag ellentmondjanak a vezetőnek ha kell, és tájékoztassák a vezetőt arról, hogy az irány jó, vagy rossz az ő szakterületük szempontjából, és jelezzék a kockázatokat. És ha rossz az irány, akkor alternatív megoldási javaslattal álljanak elő. És a főnök nem a mindentudó zseni, aki minden részletet egyedül dönt el, hanem a csapatnak az a tagja, aki összeszervezi a csapatot, meghatározza és elmagyarázza az irányokat és a célokat, bevonja az erőforrásokat, eldönti a patthelyzeteket, feloldja a csapaton belüli konfliktusokat és a végén az egész csapat munkájáért vállalja a felelősséget. Nagyon sok esetben nem a vezető a legokosabb csapattag, de a jó vezető tisztában is van ezzel.
Ezzel az ideális helyzettel szemben jó pár esetben szemben áll az a magyar valóság amikor a főni azt mondja, hogy ez lesz és a "sokra hivatott" csapatnak az a dolga, hogy a gombhoz varja a kabátot...
Gyanús vagy: Igazat szóltál! Nem örülök, hogy egyetértek! "Ez van!"
.