Az asszimetrikus háborúk során világossá vált milyen rettenetes veszteséget szenved a könnyű fegyverzetű gerilla oldal a nehéztechnikával szemben. Kb 100 gerilla vs 1 ellenség az arány. A mai lövészharc (hangsúlyosan csak lövész mert nehézfegyverzet nincs ugye) megkívánja a lövészfegyverektől a testpáncélok átütését, a robbanótöltetes lövedékeket és azsinóráramot egy km környéki hatótávolságot.
A modern wolfram-carbid magvas páncéltörő lőszerek képesek átlőni a védőmellényeket a karabélyokkal vívott tűzharcok átlagos tartományában(300 méteren belül).
Milyen 1km?Ne nevettesd ki magad még a géppuskáknak sincs 1km-es hatásos lőtávolságuk.Arról nem is beszélve,hogy 1km-ről egy családi ház méretű célpontot tudsz csak eltalálni akkor a szórás.Abba meg bele se menjünk,hogy egy kilométerről észre sem veszed az ellenséget még Afganisztánban sem ahol a kedvező terep miatt(kopár sziklás sivatag minimális vegetációval)nőttek meg a harctávolságok(no meg azért mert az afgánok rájöttek,hogy minél közelebb mennek annál kisebb az esélyük a túlélésre).Európában 300-400 méternél messzebbről te nagyon extrém esetben fogsz csak tűzharcot vívni.Érdekességként jegyzem meg,hogy Izrael azért rendszeresítette az FN-FAL-t mert nagy távolságra is lehet vele lőni,lecserélni meg azért cserélték le mert még a Közel-keleten(megint csak ritka vegetáció)sem tudták kihasználni a nagy lőtávot mert a tűzharcok döntő többsége pár száz méteren belül történt.