egyet ertrek dudival, nem a tomeg hadseregek kora't eljuk. kenne egy 50.000 csucs hadero , ami ugy van szerelve ahogy a kornyekene semmi, nem a nagyletszamu alul felszerelt seregek nyerik meg a haborut.
Örök téma ez, mint a gumikerekes, vagy lánctalpas harcjármű esete.
Nincs benne kerek igazság, vagy tuti biztos tényállás.
Egy ország haderejének mikéntje sok mindentől függhet.
Lehet teljesen profi, ami még háborúba is mehet, tartalékosok mozgósítása nélkül. ( USA )
Lehet sorozott haderő, hivatásos tiszti és altiszti karral és mégis háborúkat nyer, a környék méretben nagyobb haderői ellen. ( Izrael )
Hazánk esetében, szubjektív álláspontom szerint a következő lenne a legideálisabb.
Hivatásos tisztek és altisztek.
Szerződéses katonák a rajparancsnokok, harcjármű irányzók, vezetők, kezelők.
Szerződéses katonák minden legénységi beosztásban, néhány kiemelt alakulat esetében még. ( Légierő, légvédelem, felderítők, szolnoki különleges erők, hadihajósok, szentesi műszakiak, stb. )
Sorozott legénység, az átlag lövész katona, harctámogató és kiszolgáló csapatok állománya, stb.
Békelétszám lehet a 60.000 fő.
Költségben ez egyáltalán nem lenne drágább, mint egy teljesen hivatásos, de tartalék nélküli hasonló létszámú haderő.
A tartalék kérdése ugyanis létfontosságú válsághelyzetben.
Konvencionális háborúban, a 60.000-es békelétszámú haderő nem biztos hogy megvédi az országot ugyanis.
Tartalékra szükség van, pláne egy ilyen kis ország esetében, mint a miénk.
Márpedig a legjobb tartalékot, a már katonai kiképzésben részesült, katonai szolgálatot letöltött emberanyag adja.
Az önkéntes tartalékos rendszer, olyan mint a kutya vacsorája.
Megfelelő anyagi és kiképzésbeli ráfordítással, egy általam felvázolt katonaság, igen csak profi lehetne.
A motivációt, ami az eredmény szempontjából szintén nagyon fontos, a katonák hazafias elkötelezettsége kell hogy adja, minden ország haderejének.
Hazafias nevelés viszont már a kellő időben meg kell hogy kezdődjön, nem a hadseregben.
