Objektív és szubjektív civil kontrolt különböztetünk meg. Az objektív civil kontroll elismeri a katonai hivatást mint szakmát és nem kíván beavatkozni a belügyeibe (tekintve, hogy nem részese, nem ért hozzá), semmilyen formában civil nem szól bele a militáris testület belügyeibe (teljes katonai autonómia), cserébe a katona se a civil ügyekbe, elismerve, hogy a háború a politika folytatása, a civil szféra joga meghatározni a politikát. Párbeszéd e két szféra között a célokról és elérésükhöz szükséges eszközökről szól, ahol a katona jelzi, hogy mi reális és mi nem a kijelölt célokhoz milyen eszközök szüskégesek, vagy milyen célok érhetőek el a rendelkezésre álló eszközökkel. Általában józan, konzervatív politikákhoz tud illeszkedni, ahol a racionalizmus teremti meg a kompromisszum lehetőségét a civil és katonai szférák között a hatékonyság fenntartása érdekében. Clausewitz nevével fémjelezzük.
A szubjektív civil konroll ezzel szemben a civil uralmat jelenti a haderő fölött, ami körülbelül olyan, mintha demokratikusan megszazavaznánk a sebészeti protokollokat a kórházban a hozzá nem értő néppel, vagy éppen energiapolitikát az államban. Úgy is néz ki a végeredménye: szétbarmolt szakmaiatlan testületek, alkalmatlan eszközök és kudarcos politikák. Ez utóbbit képviseli minden pártállam, ideológiai diktatúra és a liberalizmus. A mindenbe belekotyogó, semmihez sem értő civil agyalágyultak politikája ez, akik nem hajlandóak a szakemberekre hallgatni semmilyen kérdésben, legyen szó orvostudományról, energetikáról vagy éppen háborúról.