Ezt bemásolom:
Több II.világháborús emlékiratban illetve regényben olvastam, hogy a hadifoglyok az éhezés, a hideg és a munka világában azzal (is) szórakoztatták magukat, hogy esténként, munka után, a jó beszélgetővel megáldott társaik, a budapesti menő vendéglátós élményekről meséltek.
Volt ahol a hadifogoly társak ezt verés beígérésével meghiúsították és ki kellett menni a beszélgetőknek a barakkból.
Másutt, sok helyen, a mesélőt, beszélőt a barakk közepére ültették, és Ő mesélt.
Szépen felöltözött budai úrfiúról aki kisvendéglőbe, étterembe járt.
Lassan, cizelláltan mesélte, hogy fogadják Budapesten a "jobb helyeken" a vendéget.
Milyen az asztalhoz kísérés, milyen az étlap átadás, milyen a pincér javaslata.
Hogyan, mily gondolatok mentén siklik végig tekintete az étlapon.
Hogyan képzeli el, fejben, képben, az étlapon szereplő étkeket.
Hogyan veti el és miért, egyket vagy másikat.
Hogyan választ.
Hogyan képzeli el választott étke elkészítését míg Ő első kisfröccsét issza.
Hogyan hozza ki a pincér ételét, hogyan helyezi asztalára.
Az első falat előtt mily gondolatai vannak.
Az első falat szájba vételekor mily érzések, mily földöntúli boldogság, kielégültség önti el testét, egész lényét.................s így tovább.
Mindezt egy hadifogoly táborban, mínusz 2 fokban, fapriccsen mesélve 4444 km-re az otthontól.
Ahol a napi ételadag :
- 1 tea reggel + 20 dkg barna savanyú kenyér,
- ebéd kása feltét nélkül,
- vacsora 20 dkg savanyú kenyér + 2 pohár víz.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Pont így olvasom az olvtársak fejtegetéseit a Magyar Honvédség jövőbéli gyalogsági harcjárműveinek lehetséges fajtáiról, fegyverzetéről, képességeiről.