A katonáknak kell megvédeni az országot nem a tartalékosoknak.
Tisztelem azok elhatározását, akik jelenleg tartalékos katonai kiképzésre jelentkeznek, nagyra becsülöm a hazafiasságukat, amely behozza õket a haderõbe, mégsem gondolom, hogy ez lenne a fiatalítás célszerû útja. A 25 napos alapkiképzés – ha mégoly intenzív is – vajmi kevés alapot ad a katonai szolgálat teljesítéséhez, a katona a küszöbfeltételeket sem képes ez alapján biztonsággal teljesíteni. Mondhatnánk, hogy alapnak ez a 25 napos kiképzés egy közkatona esetében – aki rendeltetésszerûen kötelékben teljesíti feladatait – akár elegendõ is lehet, úgyis a tisztesek és az altisztek irányítása alatt állnak. Csakhogy a 422 szakaszvezetõi rendfokozatú önkéntes tartalékos közül 122-nek (29%) és a 877 altiszt között 160-nak (18%) nincs katonai „múltja,” tudása. Amíg nem valósul meg az általános leszerelés, mindig bûnnek fog számítani, ha az embereket felmentjük az olyasfajta kiképzés alól, amely tisztességes esélyt nyújt számukra, hogy túléljék a háborút” (Eisenhower, Dwight D. 1988, 162.) A katonai elõélet nélküli fiatalok rövidített kiképzése helyett sokkal hatékonyabb, és az önkéntes haderõk mûködtetése terén nálunk nagyobb hagyományokkal rendelkezõ országokban már jól bevált megoldás a haderõbõl (nem fegyelmi okokból) fiatalabb korban kiváló hivatásos, illetve a szerzõdést nem hosszabbító szerzõdéses katonák „megmentése” a tartalékos rendszer számára.5 Ez nálunk is járható út lenne, „csak” a szerzõdés tartalmára vonatkozó jogszabályi változtatásra van szükség, amely alapján a szerzõdéses katonának jelentkezõ egyúttal azt is vállalja, hogy a szerzõdésének lejártát követõen, további 3–5 évet tartalékosként szolgál a haderõben.6 (Petruska Ferenc 2016, 97–98.) Látszólag ez a megoldás szemben áll a haderõ érdekeivel, mert megnehezíti a szerzõdéses katonák eredményes toborzását. Ugyanakkor a feltételezett hátrány látszólagos. Annak éppen az ellenkezõje igaz: egy újabb szûrõt jelenthet az által, hogy kiszûri azokat, akikben nem eléggé komoly a szándék a katonai szolgálat vállalására. Megkérdõjelezhetõ ugyanis annak a jelentkezõnek az elhatározottsága, akit visszarettent a szolgálat vállalásától az, hogy egyúttal a tartalékos szolgálatot is vállalnia kell. Kétlem, hogy az, aki ilyen okból nem vállalja a szerzõdéses szolgálatot, végig szolgálja-e a szerzõdésben vállalt idõtartamot. Nem szabad persze megfeledkezni arról, hogy ennek fejében viszont a jelenlegi juttatásoknál többet kellene kínálni a tartalékosok számára.
170 HADTUDOMÁNY 2016/KÜLÖNSZÁM HUMÁNPOLITIKA