Amit kiadnak kedvezményesen, aminek következménye, hogy nem termel profitot, aminek következménye, hogy nem lesz miből fenntartani az állagát; de ha termelne, akkor is X hivatalnokot, meg jóskapistát kellene fenntartani miatta -nem kell, de ez lenne a következménye-, amiből következik, hogy nem lesz pénz az állagfenntartásra... de mivel állami/önkormányzati, legalább gazdája se lesz...
Én amúgy el tudok képzelni egy olyan konstrukciót, amiben egy (állami) alapítvány (célja: a lakhatási körülmények javítása helyi szinten) a befektető és üzemeltető (van gazdája), vásárol és újíttat fel éspervagy építtet olyan (jobb esetben ikonikus és az adott épített környezetbe organikusan illeszkedő) épületeket, amik nem a “legkisebb befektetéssel a legnagyobb eladható négyzetméter” elven alapulnak, hanem az adott település lakosságának életminőségét javítandó (ebben az esztétikai komponens ugyanúgy szerepet kapna, mint a zöld felületek aránya, etc).
A bérleti díj nem sokkal lenne alacsonyabb a piacinál (de azért alacsonyabb volna, ezzel is korlátozva az árak elszabadulását) és 3 részből tevődne össze: az egyik fele az üzemeltetési (állagmegóvás) és adminisztratív költségeket tartalmazná, a második rész a jövőbeni - hasonló - befektetések finanszírozására szolgálna, ezzel elősegítve a modell terjedését; a harmadik rész egyfajta megtakarításként funkcionálna (kvázi lakáskasszához hasonlóan), amit a bérleti időszakot követően a bérlő ingatlanvásárlásra / felújításra költhetne vagy önkéntes nyugdíjpénztári befizetésként alkalmazhatná. Ezt a harmadik részt tenném adóból leírhatóvá.
A sportlétesítményi fejlesztések mostanra kvázi mind befejeződtek, az építőipari beruházások finanszírozásának irányát el lehetne kezdeni ebbe az irányba terelni.