A kérdésem a következő. Hogyan működik a fedezetlen pénz kibocsátásának érzékelése nagyban?
Röviden?
Huhhh.
Nincs olyan, h fedezetlen pénz kibocsátás (felelős magatartás feltételezve) az a kérdés, h a gazdaságban áramló likviditás hogyan korrelál a real gazdaság igényeivel, amit a nemzeti bankok (itt MNB) különféle mutatok adatok alapján monitoroz elsősorban a bankrendszeren és az intézményi befektetőkön keresztül.
Nagyon-nagyon leegyszerűsítve:
ha bankok(ker-hitel-befektetési) nem akarják/tudják az MNB által biztosított likviditást kihelyezni működő tőkeként, értsd valami reálgazdasági folyamat finanszírozására hitelként, mert a pénz bőség miatt(hitel kínálat) nem tudnak akkora kamatot elkérni(olcsó a hitel) ami üzletileg profitábilis lenne, és/vagy meg inkább az MNB rövid(napos, hetes, két hetes ) jellemzően repo ügyletekben profitábilisabb (zero kockázat) fialtatni, akkor túl sok pénz van a rendszerben.
A hitelfelvevő oldaláról nézve(szinkronicitás és korrelációt egyszerre feltételezve), ha piac nem tudja felszívni az olcsó hitelt, mert a piaci kilátásaikat úgy ítélik meg, h a potenciális piaci növekedés esélye olyan alacsony, h még ezt az alacsony kamatot se tudnák kifizetni illetve van az a hitelfelvevő magatartás, h valójában a növekedés, fejlődés, termelékenység beruházás helyett az olcsó hitelből a veszteségeiket finanszírozzák(forgóeszköz hiteltként veszi fel) ez a vállalati mutatókban is megjelenik+ezt a makrogazdasági szinten lehet lemérni.
++ a pénz a nagyobb kockázat ellenére elindul a pénzpiacok felé (értek-áru tőzsde , kripto, stb) figyelmen kívül hagyva a tőzsdei vállalatok esetében a hagyományos mutatókat (ez volt USA-ban) +++ olyan megtakarítások/szereplők is megjelentek a tőzsdén, melyek korábban soha.
Néhány példa.