A pénz világa
- Téma indítója elimgarak
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Digitális pénz=tulipanhagyma. Még lehet gazdagodni rajta de a vége bukás a többségnek. Arról nem is beszélve hogy annak éri meg aki céges gépeken tudja csinálni kb áramot lop (ismerősöm) ügyesebbek meg szerver gépet is vezetnek a bamyaszathoz a céggel. Tehát kb lopja az áramot csak nem aksiba
A kulcs szavak: tulipán hagyma, hollandia.Jó keresèst(angol nyelven főleg).
Nekem is az egyik emberem neki állt banyaszni azelőtt a füvet nem nagyon akartak lenyirni ma már kukoricát is termel... Mondtam neki jobban jártunk volna mond2 en ha pénzt kér mert a villanyszámla különbözetet kifizetthettem volna neki ugyan itt lennénk mind2en.
Ezt a lufit nem “bárki” fújja, hanem a világ, világgazdaság.
Ha lufi.
Ha kipukkad(na) oltári zakó lesz belőle. A világgazdaságban.
Kivéve Haiti, Burkina Faso stb egyéb egzotikus helyek.
A digitális pénz már jó néhány éve nem a bányászatról szól, ha pénzcsinálás a cél. A coinok eltérő módon is létrejöhetnek s van olyan ahol nem kell akkora trúvaj, mint bitcoin esetében.
Pláne, h itt vannak már az ETF-ek.
S pénzzel, kártyával vagy az erszényedből fizetsz a boltban?
Az aranyból vert pénzérméket még forgalomban voltak, ugyanúgy hamisítottak mint bármi mást - csak sokkal könnyebben mint mondjuk a mostani fizető eszközöket.
A hamisítása egyidős a gazdálkodó emberi társadalmakkal.
Az első inflációs jelenségek a gazdaságban a tudatos nyílt/vagy eltitkolt központi pénzrontásból származtak.
A rontás is szó szerinti mikor csökkentették a vert érme nemesfém tartalmát vagy övtézéssel és/vagy tömeg csökkentéssel.
Egyébként pl.: a bitcoin is “véges” az egyszeri halandó jelenlegi valóság érzékelési szintjén. Szóval ettől még ez lehetne valami.
Az arany jelenlegi(!) piaci értékén képtelen fedezetet nyújtani az éves megtermelt javakra(GDP) nézve, de még a szigorúan vett éves pénzforgalmat se fedezi.
Ez ugyanúgy igaz a magyar mint pl az USA gazdaság tekintetében.
Szép volt jó volt. Mint a gyémánt.
MNB mérlegében jól mutat és kell is, de önmagában…
A pénz hamisításért az arany idejébe halál járt nem sokan próbálkoztak vele a saját pénz versével gyakrabban. Egy arany kb 1 millió Ft volt. Aki olyat kapott megvizsgálta ki is derült amikor a király rontotta az arany tartalmát. Nem nem kell szutyo tudod erre találták ki az atvalthatosagot bevalthatosagot... Én nem vagyok arany manisa nekem bármilyen másik materia megfelel vegyesen is . Ritkafoldfemek más nemesfémek ötvöző anyagok alapvető fémek réz stb... Bitcoin és a többi átverés mindezt írom úgy hogy még nagyon az elején @Mackensen hatására nyitottam számlát és banyasztam én is a céges szerveren Dániában azóta is megvan.
A bányászati kapacitás megy a kibocsátó cég használatába szetdobva mint a torrent így ingyen számítási kapacitás hoz jut amit másra tud fordítani vagy ki tud adni bérbe. Cserébe jatekpenzel fizet...
0,12 unciát leng ki a két szélső érték.Gyorsan megneztem, mert gyanus volt - es de igen, csodalkoztam volna, ha igaz lett volna...
De nem az – kiporgettem neked egy chartba:
De kérlek mutass olyat, ahol 1980-as ár közelében leng bármi. A tüskék időrendben is beszédesek.
A pénz csak arra jó, h az Értékteremtő (gazda/iparos) és a Fogyasztó közé éket verve jó sokan ingyen tudjanak élni. Így lesz a 80 Ft/kg búza kenyérként 1000 ft (tudom, logisztika, energia, stb.), de ha direktben egy gazdától kezdene jó sok ember vásárolni, lenne meglepi sokaknak. Semmilyen pénzt nem szeretek, amint van elköltöm vagy befektetem. Vagy cserélek (gyümölcsöt húsra, munkát munkára).
Az egész egy nagy bullshit.A pénz,az arany.A pénzverès joga az államè.Az államok jegybankja az állampolgárokè . Minden más duma.A Bibliában kiket is űzött ki is Krisztus urunk a templomból!
Lehet így lenne.
A valóság ezzel szemben az, h a gazdát (eladót) és a fogyasztót (vevőt) jelenleg se akadályozza semmi, h így tegyen.
Még se lett belőle általános kereskedelmi gyakorlat.
Ott ahol pedig igen, pl kistermelői termékek esetében az árszínvonal nem csökkent sőt.
Szóval az érintettek vagy nem ismertek fel mi lenne a valódi érdekük vagy egyéb okokból ezt az érdeket hátrébb sorolják vagy valójában ez nem reális gazdasági működési szerkezet.
Valószínűleg nem ide való a téma, elnézést érte, de mivel zavar a logikátlanság ezért reagálnék:0,12 unciát leng ki a két szélső érték.
1) Te mondtad hogy az olaj ára aranyban kifejezve kb. állandó, vagyis ezen a charton egy kb. vízszintes (vagy ahhoz legalább távolról hasonlító) vonalnak kellene lenni. Nem tüskéknek. Bármennyire is beszédesek szerinted.
2) A min érték cca 0,025, a max. érték meg 0,12 körül van, vagyis a 0,12-es kilengés konkrétan cca 5-6x-os eltérést jelent (mivel az 1 uncia arany értéke elég nagy egy hordó olajhoz viszonyítva, ezért alacsonyak az értékek, de ez konkrétan nem azt jelenti hogy kicsi a mozgás, csak azt hogy kicsi a mértékegység)
3) Mivel az arany menekülőeszköz, az olasz meg használati cikk, ezért én úgy gondolnám hogy az áruk általában pont hogy nem együtt mozog (gazdasági visszaesés esetén az arany ára nő, az olajé csökken, persze csak általánosságban). Vagyis az állandó váltószámot az értékük között nekem nem adja a saját logikám.
Természtesen elképzelhető hogy a GDP-hez kapcsolódó okfejtésed jó lehet, de ez a példa (bár konkrétan nem jöttem rá mit akarsz vele kifejezni) szerintem nem ül.
(Bocsi mindenkitől)
Hát ez valami nagyon régi dolog lehet, mert semmire sem emlékszem...
Az biztos. Joval tobbet fizetnel, mert a minimalis rendelesi mennyiseged miatt nem lennel olyan alkupozicioban, mint egy aruhazlanc.
Ezt fel lehetne fogni ugy is persze, hogy hu de jo, tamogatod a gazdakat es milyen jol fognak vegre elni, meg ugy is, hogy a zsiros paraszt lehuzza a varosit, nezopont kerdese.
Viszont a valosagban nem veletlenul mukodik a vilag maskeppen: mindkettohoz kepest sokkal kiegyensulyozottabb a piaci alapu elosztasi halozatok mukodese, amikor egy-egy lanc sokkal jobb arakon vesz hatalmas mennyiseget, amit utana elad neked, te kevesebbet fizetsz fajlagosan, sokkal nagyobb valasztekbol valogatva, helybe hoztak neked.
Ugyanakkor kozben a gazda ugyan kisebb haszonra tesz szert, de az biztosan kalkulalhatova valik es nagy mennyisegben elvileg tobbet hoz, mint egyesevel piacozni, es utobbinak a koltseget sem kell felvallalnia.
Raadasul a piaci mechanizmus igy stabilizalja a kereslet-kinalatot is i.e., "absorbing market volatility", mert tudja mozgatni uzletek kozott, emellett meg a minoseget is kontrollalja, mert ha az egyik gazda szar minoseget arul, akkor masiktol vesznek helyette egy ido utan.
Az a Te bajod és/ vagy tudatlansgod.A törvény nem ismerete nem mentesit a hatálya alól.
Olvass kicsit utána a komparatív előnyök elvének a közgazdaságtanban. Abból megértheted, hogy ez miért csak egy idealizált, de a valóságban nem, vagy csak nagyon rosszul működő modell lenne.
A gazdaság történetét úgy is le lehet írni, hogy az érték felhalmozását lehetővé tevő módszerek kiteljesedése. A neolitikum óta újabb és újabb értékmérőket vezetünk be és alkalmazunk annak érdekében, hogy valahogy vagyont képezzünk, majd idővel, ahogy ezt is felfedeztük: tőkét.
A cserekereskedelem gazdasága a pillanatnyi létszükségletek kielégítésére épült. Ennél tágabb víziója csak az újraosztást lehetővé tevő raktárak (vagyon felhalmozása) felett trónoló korai államoknak volt: háború és reprezentáció. Amit nem öltek bele a háborúkba, abból piramisokat építettek nagyon egyszerűen fogalmazva. Magyarán a felhalmozott vagyon végső soron elprédálásra került, mert a háború még nem tudta betölteni az igazi funkcióját: a következmények bővítik a saját gazdaság lehetőségeit ha jól csinálod. Egy-egy nagyobb győzelem után legföljebb több és magasabb piramist építettek a zsákmányból, ami jobbára munkaerőt és luxustárgyakat jelentett, amit csak az állam tudott hasznosítani.
Aztán megjelentek az értékmérők, ezek értékes fémdarabok voltak, vagy hasonló ritka dolgok. Ezeket már könnyű volt felhalmozni lakossági kézen is, így először megjelent a civil jövőkép a gazdaságban és katalizálni kezdte azt. Megjelent a távolsági kereskedelem, fejlődött a hajózás és a gazdagodó civilek egyre több luxusjavat is igényeltek, így megjelent a napi létszükségletek kielégítésén túlmutató ipar is. Máris megsokszorozódott a gazdaság, ahogy ma mondanánk a GDP. Már nem csak az állam halmozott fel és osztotta újra a vagyont, hanem a könnyen felhalmozható értékmérők révén (nem kellettek hatalmas raktárak) ám ezt a vagyont a tulajdonosai még döntően saját reprezentációjukra használták el. Az értékmérők a civilizáció irányába áramoltak a perifériákról, ahova a civilzáció tömegtermékeit (élelem, luxusjavak) exportálták értük. Az ipar és a kereskedelem ugyanakkor még mindig erősen függött a mezőgazdasági termelés javainak újraosztásától, az újraosztók személyén/intézményén át. Innentől a szabadsággal folyamatosan növekszik a meritokrácia is.
Idővel annyira komplexé vált a növekvő gazdagságot kiszolgáló ipari és kereskedelmi hálózat, az ipari és szolgáltatószektor, hogy megnőtt a tisztes jólétben élő nem agrárnépesség aránya a társadalmon belül. Ezek az emberek nem termeltek élelmiszert és egyre kevésbé tartoztak az egyre több gazdag klientúrájába, hogy személyes újraosztó hálózatokon keresztül részesüljenek élelmiszerben a munkájukért cserébe. Megkezdődött az értékmérők elaprózódása. Namost ez olyan közegben történt, ahol a központi hatalom erősen leszabályozta a viszonyokat és ahogy a standardizált súlyokra, úgy előbb-utóbb ráütötte a bélyegét a standardizált értékmérő darabokra is. Megszületett a pénz! Nem véletlen, a súlyokat említettem, annak egy változata volt ez is az állami standardizációban. Ez már lehetővé tette egy igen széles, GDP termelő réteg számára az életük megkönnyítését és a gazdasági tevékenységük felszabadítását velük együtt. Pénzért már bármikor, bármit tudtak vásárolni, így a gazdaság felszabadult, két új réteg született meg teljes önállóságában: az ipari szektor termelői és a szolgáltató szektor szolgáltatói (kereskedők, kocsmárosok, stb.). újabb hatalma gazdasági növekedéshez vezetett e két szektor növekedése.
De még nem létezett pénzügyi szektor. Kezdetben, ha megszorult valaki, akkor a közösséghez, ha a közösség, akkor az államhoz fordult. Erről szól József története az egyiptomi előrelátással és a zsidók Egyiptomba költözésével, mutatva, hogy a határvidék nomádjai is simán be tudták sorolni magukat az állam kezdeményezettjei alá, cserébe az állam a munkájukkal, erejükkel gazdálkodott az újraosztás keretei között. Igen ám, a pénzgazdasági individuális függetlenségének keretei között a kapcsolatok ennél már jóval komplexebbek voltak. Az odavezető út, az értékmérők korának gazdagjain át vezetett, akik az állam alatt, egyfajta maffiafőnökként gyakoroltak helyi redisztribúciós hatalmat, erősen klán/kliens alapon. Ám ahogy gazdagodott a társadalom és megjelent a pénz kiszabadultak az emberek ebből az redisztribúciós szorításból a pénzért megvehető javak révén. Önmagában a pénz hatalommá vált, akinek volt, az szabad lett az adott keretek között. Személytelenné vált a megélhetés sokak számára és ezért jelent meg a pénzügyi szektor mint személytelen pénzügyi szolgáltató. Kocsmárosok nyújtottak hitelt uzsorára/zálogra például. Objektív tényezők váltak a pénforgalom katalizátorává a feudális kötöttségek helyett, amik innentől más formában érvényesültek.
Igen ám, de még a pénzé felaprózott kincsképzésre alkalmas értékmérőknek is volt tömege, kiterjedése és vele járó kockázata. Az nemesfém ércpénz nem alkalmas nagy volumenű távolsági kereskedelemre, amit az egyre bővülő gazdaság hatalmas pénzforgalommal járt, amit kezdetben nagyértékű standardizált címletekkel próbáltak kielégíteni, amiknek a szállítása természetesen hatalmas kockázattal is járt (már akkor is raboltak). Egyszerűbb volt megbízható hálózatok keretei között igérvényeket utaztatni. Természetesen mindne ilyen igérvény mögött valós aranymennyiség állt, de ekkor szakadt el először az értékmérő a nemesfémtől. És innentől jó sokáig nem fog történni semmi. Évezredekig vergődnek a nemesfémmennyiséghez kötött gazdasági lehetőségek keretei között mediterrán, kínai, indiai civilizációk. Nem tudnak előrelépni, pedig technikai lehetőségeik már kétezer éve lehetővé tettek volna egy ipari forradalmat. De nincs miből megcsinálni, mert nemhogy nincs tőkéjük, de a fogalmat sem ismerik, ahogy a tőkéhez vezető úton nélkülözhetetlen profit fogalmát sem. Egészen az elmúlt évszázadokig senki nem tudta mi az a profit. Kellett ugyanis még valami hozzá. Amíg ez nem volt meg, addig ezek a ókori gazdaságok olyan kvázitőke jellegű befektetéseket kerestek, mint a rabszolga például, akit megvásároltak és lehetővé tették neki, hogy busás áron kivásárolja magát és utána kliensként folyamatosan fizessen a volt gazdájának. Ezzel az ügylettel a rómaik feltálták a befektetést mint olyat. Az se létezett korábban, ezek csak nekünk egyértelmű dolgok.
Kereszténység volt amire szükségük volt ahhoz, hogy minden együttálljon. Az adott korban benne volt a levegőben a szabad akarat és a megváltás azon kombinációja, amit már a rómaiak is kapargattak a rabszolga kvázitőkeként használatával. Csinálsz valamit annak a tudatosságával, hogy ebből hasznod lesz. Amit e dolgok megtételére fordítasz az a tőkéd és a várt haszon a profitod. Ez a kerszténység alapja lényegében és a kereszténység elterjedésével az első adandó alkalommal, hogy a gazdaság elég komplex lett megindult a tudatos, tőkés gazdaságfejlődés. Egy dolog torpantotta volna meg, ha a nemesfémekhez kötött marad. De nem maradt, mert az igérvényeknek kialakult egy másodlagos piaca, miután az adósságleveleket is bedobták és az adósságlevelek mintájára megalkották a részvényt, ami egy-egy előre meghirdetett -gyarmatosító általában- vállalkozás tőkéjének megteremtéséhez bocsájtottak ki. Ennyi és ennyi jár neked majd az újvilág aranyának, afrikai rabszolgáknak, indiák fűszereinek hasznából, ha most ennyit adsz a hajó megvásárlására és a legénység felfogadására a társaságunknak, ami a királytól monopóliumot kapott (biztosíték) a területek kiaknázására. Amikor ezt a részesedést jelentő papírt is piacra dobták és önálló piaca alakult ki (részvénnyé vált), akkor árazta be az emberiség először a leendő profit lehetőségét. Ekkor már majdnem végleg elszakadt a gazdaságunk -ami szédítő fejlődésnek indult és pár száz év alatt sikeres ipari forradalomba torkollott- a nemesfémek gúzsba kötő hatásától. Hiszen innentől a jövőbeni fejlődés lehetősége jelenkori tőkévé volt transzformálható.
Már csak arra volt szükség, hogy a korábban évezredekig nemesfémből vert pénzeket papírra cseréljük. Az összes korábbi kísérlet csődöt mondott, mert vagy kapitalista viszonyok (tőke, befektetés, profit, részvény, stb.) hiányoztak az adott kultúrából (kínai papírpénz bukása végső soron), vagy a fedezet fogalma és az azzal való felelős gazdálkodás lehetősége (francia Assignata, mongol dinasztia papírpénze). Amikor kialakult a pénzt kibocsájtó állam keretei között a fedezettel való gazdálkodás rendezett protokollja, akkor a papírpénz általánossá vált. Ez a fedezet a nemesfémek pénztörténetének utolsó felvonása, merthogy az arany volt ez a fedezet. És ekkor még egyszer utoljára belefutott az emberiség immár világgazdasággá vált gazdasága a nemesfém mint szűk keresztmetszet problémájába, amiből a aranyfedezet eltörlésével tört ki a csillagos ég irányába, lehetővé téve a korlátlan gazdaságnövekedés elvi lehetőségét. Bármiből pénzt tudunk teremteni. A fedezet ugyanakkor valóságosan létező dolog és bármelyik kortárs pénz tud úgy járni, mint a francia Assignata vagy a mongol papírpénz. A dollár is és fog is, ha így folytatja, mert a bizalom nem örök, ha nem szolgálnak rá! Ha Amerika eljátsza a jövőjét, akkor a dollárja is annyit fog érni, amennyit belelátunk a kibocsjátóba!
Ennyi az a rövid történet, ami miatt a pénz nélkülözhetetlen és ami miatt a pénz a lehető legjobb formájában létezik ma.
A cserekereskedelem gazdasága a pillanatnyi létszükségletek kielégítésére épült. Ennél tágabb víziója csak az újraosztást lehetővé tevő raktárak (vagyon felhalmozása) felett trónoló korai államoknak volt: háború és reprezentáció. Amit nem öltek bele a háborúkba, abból piramisokat építettek nagyon egyszerűen fogalmazva. Magyarán a felhalmozott vagyon végső soron elprédálásra került, mert a háború még nem tudta betölteni az igazi funkcióját: a következmények bővítik a saját gazdaság lehetőségeit ha jól csinálod. Egy-egy nagyobb győzelem után legföljebb több és magasabb piramist építettek a zsákmányból, ami jobbára munkaerőt és luxustárgyakat jelentett, amit csak az állam tudott hasznosítani.
Aztán megjelentek az értékmérők, ezek értékes fémdarabok voltak, vagy hasonló ritka dolgok. Ezeket már könnyű volt felhalmozni lakossági kézen is, így először megjelent a civil jövőkép a gazdaságban és katalizálni kezdte azt. Megjelent a távolsági kereskedelem, fejlődött a hajózás és a gazdagodó civilek egyre több luxusjavat is igényeltek, így megjelent a napi létszükségletek kielégítésén túlmutató ipar is. Máris megsokszorozódott a gazdaság, ahogy ma mondanánk a GDP. Már nem csak az állam halmozott fel és osztotta újra a vagyont, hanem a könnyen felhalmozható értékmérők révén (nem kellettek hatalmas raktárak) ám ezt a vagyont a tulajdonosai még döntően saját reprezentációjukra használták el. Az értékmérők a civilizáció irányába áramoltak a perifériákról, ahova a civilzáció tömegtermékeit (élelem, luxusjavak) exportálták értük. Az ipar és a kereskedelem ugyanakkor még mindig erősen függött a mezőgazdasági termelés javainak újraosztásától, az újraosztók személyén/intézményén át. Innentől a szabadsággal folyamatosan növekszik a meritokrácia is.
Idővel annyira komplexé vált a növekvő gazdagságot kiszolgáló ipari és kereskedelmi hálózat, az ipari és szolgáltatószektor, hogy megnőtt a tisztes jólétben élő nem agrárnépesség aránya a társadalmon belül. Ezek az emberek nem termeltek élelmiszert és egyre kevésbé tartoztak az egyre több gazdag klientúrájába, hogy személyes újraosztó hálózatokon keresztül részesüljenek élelmiszerben a munkájukért cserébe. Megkezdődött az értékmérők elaprózódása. Namost ez olyan közegben történt, ahol a központi hatalom erősen leszabályozta a viszonyokat és ahogy a standardizált súlyokra, úgy előbb-utóbb ráütötte a bélyegét a standardizált értékmérő darabokra is. Megszületett a pénz! Nem véletlen, a súlyokat említettem, annak egy változata volt ez is az állami standardizációban. Ez már lehetővé tette egy igen széles, GDP termelő réteg számára az életük megkönnyítését és a gazdasági tevékenységük felszabadítását velük együtt. Pénzért már bármikor, bármit tudtak vásárolni, így a gazdaság felszabadult, két új réteg született meg teljes önállóságában: az ipari szektor termelői és a szolgáltató szektor szolgáltatói (kereskedők, kocsmárosok, stb.). újabb hatalma gazdasági növekedéshez vezetett e két szektor növekedése.
De még nem létezett pénzügyi szektor. Kezdetben, ha megszorult valaki, akkor a közösséghez, ha a közösség, akkor az államhoz fordult. Erről szól József története az egyiptomi előrelátással és a zsidók Egyiptomba költözésével, mutatva, hogy a határvidék nomádjai is simán be tudták sorolni magukat az állam kezdeményezettjei alá, cserébe az állam a munkájukkal, erejükkel gazdálkodott az újraosztás keretei között. Igen ám, a pénzgazdasági individuális függetlenségének keretei között a kapcsolatok ennél már jóval komplexebbek voltak. Az odavezető út, az értékmérők korának gazdagjain át vezetett, akik az állam alatt, egyfajta maffiafőnökként gyakoroltak helyi redisztribúciós hatalmat, erősen klán/kliens alapon. Ám ahogy gazdagodott a társadalom és megjelent a pénz kiszabadultak az emberek ebből az redisztribúciós szorításból a pénzért megvehető javak révén. Önmagában a pénz hatalommá vált, akinek volt, az szabad lett az adott keretek között. Személytelenné vált a megélhetés sokak számára és ezért jelent meg a pénzügyi szektor mint személytelen pénzügyi szolgáltató. Kocsmárosok nyújtottak hitelt uzsorára/zálogra például. Objektív tényezők váltak a pénforgalom katalizátorává a feudális kötöttségek helyett, amik innentől más formában érvényesültek.
Igen ám, de még a pénzé felaprózott kincsképzésre alkalmas értékmérőknek is volt tömege, kiterjedése és vele járó kockázata. Az nemesfém ércpénz nem alkalmas nagy volumenű távolsági kereskedelemre, amit az egyre bővülő gazdaság hatalmas pénzforgalommal járt, amit kezdetben nagyértékű standardizált címletekkel próbáltak kielégíteni, amiknek a szállítása természetesen hatalmas kockázattal is járt (már akkor is raboltak). Egyszerűbb volt megbízható hálózatok keretei között igérvényeket utaztatni. Természetesen mindne ilyen igérvény mögött valós aranymennyiség állt, de ekkor szakadt el először az értékmérő a nemesfémtől. És innentől jó sokáig nem fog történni semmi. Évezredekig vergődnek a nemesfémmennyiséghez kötött gazdasági lehetőségek keretei között mediterrán, kínai, indiai civilizációk. Nem tudnak előrelépni, pedig technikai lehetőségeik már kétezer éve lehetővé tettek volna egy ipari forradalmat. De nincs miből megcsinálni, mert nemhogy nincs tőkéjük, de a fogalmat sem ismerik, ahogy a tőkéhez vezető úton nélkülözhetetlen profit fogalmát sem. Egészen az elmúlt évszázadokig senki nem tudta mi az a profit. Kellett ugyanis még valami hozzá. Amíg ez nem volt meg, addig ezek a ókori gazdaságok olyan kvázitőke jellegű befektetéseket kerestek, mint a rabszolga például, akit megvásároltak és lehetővé tették neki, hogy busás áron kivásárolja magát és utána kliensként folyamatosan fizessen a volt gazdájának. Ezzel az ügylettel a rómaik feltálták a befektetést mint olyat. Az se létezett korábban, ezek csak nekünk egyértelmű dolgok.
Kereszténység volt amire szükségük volt ahhoz, hogy minden együttálljon. Az adott korban benne volt a levegőben a szabad akarat és a megváltás azon kombinációja, amit már a rómaiak is kapargattak a rabszolga kvázitőkeként használatával. Csinálsz valamit annak a tudatosságával, hogy ebből hasznod lesz. Amit e dolgok megtételére fordítasz az a tőkéd és a várt haszon a profitod. Ez a kerszténység alapja lényegében és a kereszténység elterjedésével az első adandó alkalommal, hogy a gazdaság elég komplex lett megindult a tudatos, tőkés gazdaságfejlődés. Egy dolog torpantotta volna meg, ha a nemesfémekhez kötött marad. De nem maradt, mert az igérvényeknek kialakult egy másodlagos piaca, miután az adósságleveleket is bedobták és az adósságlevelek mintájára megalkották a részvényt, ami egy-egy előre meghirdetett -gyarmatosító általában- vállalkozás tőkéjének megteremtéséhez bocsájtottak ki. Ennyi és ennyi jár neked majd az újvilág aranyának, afrikai rabszolgáknak, indiák fűszereinek hasznából, ha most ennyit adsz a hajó megvásárlására és a legénység felfogadására a társaságunknak, ami a királytól monopóliumot kapott (biztosíték) a területek kiaknázására. Amikor ezt a részesedést jelentő papírt is piacra dobták és önálló piaca alakult ki (részvénnyé vált), akkor árazta be az emberiség először a leendő profit lehetőségét. Ekkor már majdnem végleg elszakadt a gazdaságunk -ami szédítő fejlődésnek indult és pár száz év alatt sikeres ipari forradalomba torkollott- a nemesfémek gúzsba kötő hatásától. Hiszen innentől a jövőbeni fejlődés lehetősége jelenkori tőkévé volt transzformálható.
Már csak arra volt szükség, hogy a korábban évezredekig nemesfémből vert pénzeket papírra cseréljük. Az összes korábbi kísérlet csődöt mondott, mert vagy kapitalista viszonyok (tőke, befektetés, profit, részvény, stb.) hiányoztak az adott kultúrából (kínai papírpénz bukása végső soron), vagy a fedezet fogalma és az azzal való felelős gazdálkodás lehetősége (francia Assignata, mongol dinasztia papírpénze). Amikor kialakult a pénzt kibocsájtó állam keretei között a fedezettel való gazdálkodás rendezett protokollja, akkor a papírpénz általánossá vált. Ez a fedezet a nemesfémek pénztörténetének utolsó felvonása, merthogy az arany volt ez a fedezet. És ekkor még egyszer utoljára belefutott az emberiség immár világgazdasággá vált gazdasága a nemesfém mint szűk keresztmetszet problémájába, amiből a aranyfedezet eltörlésével tört ki a csillagos ég irányába, lehetővé téve a korlátlan gazdaságnövekedés elvi lehetőségét. Bármiből pénzt tudunk teremteni. A fedezet ugyanakkor valóságosan létező dolog és bármelyik kortárs pénz tud úgy járni, mint a francia Assignata vagy a mongol papírpénz. A dollár is és fog is, ha így folytatja, mert a bizalom nem örök, ha nem szolgálnak rá! Ha Amerika eljátsza a jövőjét, akkor a dollárja is annyit fog érni, amennyit belelátunk a kibocsjátóba!
Ennyi az a rövid történet, ami miatt a pénz nélkülözhetetlen és ami miatt a pénz a lehető legjobb formájában létezik ma.