Igencsak elkanyarodott a téma és talán ti is észreveszitek, hogy nemhogy egyetértés nincs, de közös nevező sem nagyon.
Ha bárki végigolvassa a hozzászólásokat, akkor annyit lát, hogy Trianon elveszett. Nem jogi vagy politikai értelemben, hanem az egyénekben. Eleve azért is következhetett be, mert – azon kívül, hogy vesztesek voltunk a VH-ban – egy rendkívül megosztott nemzet voltunk már akkor is és azóta is. Ez pedig elsősorban nem külső erő, hanem belső gyengeség kérdése. Biztos vagyok benne, hogy a külföldön élő magyar nemzetiségűek sokkal magyarabbnak érzik magukat, mint mi, akik itthon élünk. Furcsa lehet nekik „hazajönni” az anyaországba, ahol sokszor ugyanúgy félig-meddig idegenként kezelik őket, mint ahonnan eljöttek Mindenkinek az a szülőföldje és hazája, ahol született. Ez elsősorban nem társadalmi és politikai, hanem konkrétan földrajzi kérdés. És nem mellesleg emocionális is. Mivel ez a téma minden oldalon erős érzelmi töltést (akár + akár -) generál így nehéz dolga van a hozzászólóknak is. Mivel a topic címében van egy bizonyos biztonságpolitika szó, így én igyekeznék valamennyire hű maradni ehhez, de lenne néhány észrevételem, ami mellett nem mennék el szó nélkül. Senki se aggódjon, szigorúan a topic témájáról van csak szó.
Bczozo és Therob: Köszönet. Az EU nem miattunk van bajban, de ettől függetlenül közkedvelt a meglátás. Ha belegondolok, akkor már voltunk tagjai egy olyan katonai-gazdasági rendszernek, aki a borulás előtt pont Közép-Ázsiában, konkrétan Afganisztánban hadakozott. Ma is hasonló folyamatokat látunk, nem pont olyanokat, de sok részletben vagy mechanizmusban nagyon hasonlókat. Az tény, hogy mióta „hozzánk csatolták az EU-t és a NATO-t” sűrűsödtek a problémák nyugatabbra is.
Molni: Szó sincs itt semmiféle skizofréniáról illetve egyetlen európai hatalomról. Trianon vegytiszta brit-francia rendezésben készült és bár az USA hivatalos politikai körei látványosan kivonultak ez távolról sem mondható el az I. VH-t finanszírozó mecénásokról. Franciaország például az 1980-as évek végére fizette vissza az I. VH-s kölcsönöket. Nem jóvátételt, hanem hitelt a kamataival és nem a II., hanem az I. VH nevű produkcióból. Bennem fel sem merül az, hogy idióták azok, akiknek az győztes oldal kamatos kölcsönöket, a vesztes pedig jóvátételt fizet még 60 évvel az I. VH után is. A vesztesek jóvátétele finanszírozta a győztesek kölcsöneit. Mivel a franciák és britek konkrétan anyagi támogatást (hitelt) nyújtottak a kis-antant néven is ismert szlovák-román-szerb oldalnak így értelemszerű volt, hogy ezen államok javára fognak dönteni a nagyok, hiszen Magyarország ugyan miből fizetett volna jóvátételt. Helyette területtel fizetett, amelyeket pedig azok kaptak, akik utána kamatosan fizettek tovább. Totál egyértelmű, hogy a finanszírozók azokat segítik meg a vesztesek kárára, akiktől ők is további bevételt remélnek még. Ez sima üzleti ügy. Az pedig, hogy miért pont így alakult ki a két tábor történelmi és stratégiai kérdés.
Boki: Ez rövidesen már nem poén lesz, hanem reális alternatíva, de ezt most hagyjuk, az oroszországi munkavállalás vagy vállalkozás külön téma.
Trianon és 2013:
Trianon egy részével egyetértek. A Monarchiához illetve korábban a történelmi Magyar Királysághoz tartozó, zömében vagy teljes egészében kisebbségi nemzetiséghez tartozó régiók kiválására azt mondom, sok szerencsét. A gyakorlatilag magyarlakta és a magyar történelemhez szervesen kapcsolódó régiók esetében a Molninak leírt okok miatt nem volt mit tenni, akár igazságos volt, akár nem. Ha nem így látnám, akkor milyen alapon tartanám jogosnak bizonyos területeken a népszavazást és akár a határ revíziót is. Ha ezt a jogot megadom magunknak, akkor a többieknek is meg kell adni.
Az egyetlen setét ló a történetben Erdély, mégpedig azért, mert – még ha rövid ideig is – de önálló Fejedelemségként is létezett. A magyarok és a románok közötti viszályban csak a székelyeket nem kérdezte meg még senki, hogy ők Budapest vagy Bukarest alatt akarnának inkább létezni. (Őszintén, lassan nem tök mindegy?) Nagy lenne a pofára esés, ha kiderülne, hogy egyik alatt sem, inkább önállóan. Minek erőlködnének két ilyen hülye bandával?
De nézzük tovább a kérdést és tegyük fel, a világ megbánja minden bűnét és nagybetűs igazságot téve visszakapnánk jogos területeinket és a provinciáinkat is. Ezzel csak egyetlen gond van: sírunk a kínaiak, cigányok, zsidók és arabok/törökök miatt. Akkor mit szólnánk majd több millió románhoz, szerbhez, ukránhoz és szlovákhoz, akik kapásból magyar állampolgárokká is válnának ennek minden előnyével és hátrányával együtt? Egyáltalán képes lenne a mai magyar társadalom ezt lekezelni? Erősen kétlem, tehát a megoldás megint inkább a két véglet között félúton lenne, de erről már korábban is regényeket írtam, hogy miért lenne szinte lehetetlen vállalkozás. A lényeg a szinte szón van.
Ráadásul – tetszik, nem tetszik – a világ 100 év alatt nagyot fordult. Kis európai államok sérelmei mostanra belső családi problémának számítanak a világ nagy színpadán. A helyzet az, hogy ha Európa szétesik, akkor rövid időn belül a fejlődő világhoz fog tartozni, ami garantáltan minden lesz csak jó nem. Bár cserébe visszacsinálhatjuk kicsit a történelmet. Hosszabb távon nem kérdés, hogy mi lenne mindenki közös érdeke Európában. A gond a Nagy Sakktábla és a többi játékos. (Bocs, ez most nem reklám volt, hanem tény.) És amíg a tömegek ezt nem látják és értik (sosem fogják), addig a nagyok azt csinálnak ezekkel a népekkel, amit csak akarnak. Nem a szlovák, nem a román és nem a szerb az ellenség. Ahogy nekik sem a magyar.